Elfenekelés: akkor és ott amikor megérdemli vagy majd ha hazamentek?

Én nem pártolom a fizikai büntetést de nem ez volt a kérdés.

Ha akkor és azonnal nem bünteted már semmit se ér.

ha meg elmarad a fenekelés akkor üres igéret marad és a gyerek nem tanul belőle mert úgymond büntetlenül rosszalkodik és cserébe csak egy fenyegetést kap ami vagy összejön v. nem.

Nem értek én sem egyet a fizikai büntetéssel, DE:

Előfordul, hogy egy szülőnek elborul az agya, és ráhúz a gyereke hátsójára egyet. Ugyan nem ér el vele semmit, de emberi gyengeség, előfordul. Az azonban fontos, hogy ez ne mások előtt történjen, az pedig teljesen életszerűtlen, hogy a tett után 1 órával ver rá a gyerekre. Úgyhogy a fent említett két módszer közül így, ebben a formában egyikkel sem tudok egyetérteni.

A hideg fejjel, következetesen végrehajtott fenekelés ugyanis - véleményem szerint - elfogadhatatlan dolog.

A helyszínen, és otthon is.

De nem a gyereket ütném, hanem a szülőt. De nagyon. Egészen addig, amíg rá nem ébred, hogy milyen megalázó az, ha valakit megütnek. Én tudom, a szüleim rendszeresen vertek. És tudod mit? Sosem használt. Hacsak nem az volt a cél, hogy megvessek mindenkit, aki visszaél a testi erejével.

Régen rossz, ha nyilvánosan kell egy gyereket elfenekelni!

Ott mindenképpen a szülő a hibás!

Minden gyerek mást és mást kíván. Bármiféle visszaélős nevelés nem jó megoldás. Verésre gondolok.

Én emlékszek tinédzser voltam, egy anyuka épp a fenekére húzott a gyerekének, mérgesen, mikor is én elszörnyülködtem, hogy hogy lehet így bánni vele. Nos anyukám rögtön mondta, hogy majd megbeszéljük mikor lesz gyereked. Ahha, bizony, van, hogy még annak is aki nem agresszív, és nem ver, de mégis úgy hozza a szitu, hogy eljár a keze, velem is megtörtént. Ezt csak azért írtam, mert mindenkivel előfordulhat, és a gyerekek sem egyformák ám.

Kérdésedre, ott rögtön (az hogy mások látják másodlagos, nem másokkal kell foglalkozni, hanem a gyerekkel elsősorban, de ha lehet szigorral, nem veréssel ), de ha lehet mégse odacsapás legyen, hanem leereszkedni hozzá, és nagyon szigorúan megmondani, hogy ezt nem szabad, és nem túl hosszan ragozni, mert rég nem tudja miről is van szó esetleg.

Én is attól félek így azt tanulják meg, hogy erőből el lehet majd érni dolgokat, és agresszívak lesznek. Ez azért nem teljesen van ám így, nem mindegy a mennyisége annak a verésnek.

Nem biztos, hogy jobban megérti, és hamarabb eléritek a célotokat az odacsapással. Több téren kezdek rájönni, hogy akár százszor is el kell mondjunk nekik dolgokat, de egy idő után, látni a javulást. Kitartás kell, és sok sok türelem.

én úgy vagyok, hogy ha egy gyerek rossz, akkor abban a pillanatban rá kell csapni a kezére, fenekére.

Láttam már gyereket, aki a nagymamába belerúgott, mert az nem vett neki mese dvd-t. Na, én legszívesebben akkor lekevertem volna a kisgyereknek egyet. Fél óra múlva már mindketten elfelejtik az egészet, akkor már felesleges is.