Mit tegyek a 8.5 éves kisfiammal?
Voltam bent a suliban és beszélgettem a tanítónővel...hát...mondta hogy amikor rosszalkodik,folyton letagadja,holott a tanító látta,h rosszat tett és még így is...elég sűrűn csúnyán beszél,pedig mi itthon nem szoktunk és tőlünk nem hallhatja és régen nem volt ilyen!az iskolában mindig a rossz gyerekeket találja meg,velük szeret játszani, pedig annyira szeretném ha nem így lenne,mert ha "Jó" gyerekekkel lenne,akkor húznák felfelé!
hogyan vegyem rá,hogy ne a rosszakkal legyen,mert Ők csak mindig a rosszba viszik bele!!
itthon is van mikor visszafelesel és nem mondja el nekem ha vmi rosszat csinált a suliban(mindig kérdezem,amikor jövünk haza a suliból és csak annyit mond h "hát,semmi különös)csak ha már az üzenőből tudom meg,vagy a tanítótól,akkor mér beszél róla,de akkor sem mondja el a teljes igazságot-mindig a másikra fogja a dolgokat-!
soha nem szoktam ütni,maximum szidni,vagy büntetni,de úgy látom nem sok sikerrel.Jutalmazni is szoktam,ha pl. pirospontot hoz haza!
Sajnos 5 éves koráig elég "rossz" körülmények között éltünk,mert az édesapja miatt sok borzasztó dolog történt a picurkám életében!Jártunk is pszichológushoz 1 évig...
de mostmár rendben van "minden",megvan mindene,ami az egészséges fejlődéséhez szükséges,van egy párom,akit a kisfiam "Apának" szólít és imádják egymást,tehát helyre álltak a dolgok az gyermekem életében!akkor miért vannak iylen problémák??tudom h sok mindent elszúrtam nevelésben,de hát ki nem?!
tanulmányaival semmi gond,nagyon okos,csak a magatartással húzza le a szorgalmát is...:(
jár sportólni(úszni),tesitagozatos suliba jár,tehát mindennap tesije van,így kimozogja magát(gondolom)
most mit tegyek h ne hazudjon,ne tagadjon le dolgokat, iskolában és itthon is viselkedjen??????
SEGÍTSETEK!!Imádom a kisfiam,Ő az egyetlen gyermekem és nagyon szeretném ha változnának a dolgok,mert megmérgezi az állandó vita az otthoni légkört és Éns em tudok már mindenhez jó képet vágni!!
válasza:Szerintem olvasd el a Beszélj úgy hogy meghallgasson és a hallgasd úgy hogy elmesélje című könyvet, ill. a Szavak ablakok vagy falakat, vagy látogass el a [link] valamelyik tréningjére. Valószínűleg ha Te feltöltődsz (erre is kell a Szavak ablakok vagy falak, mert ez sajnos a másik könyvben nincs benne, meg még a kérés és a követelés közi különbség is csak ebben van, ami nagyon nem mindegy), és megtanulsz egy picit másképp kommunikálni, ő is megnyílik feléd.
Addig is kedvcsinálónak, ha tudsz angolul: http://www.youtube.com/watch?v=IQO7h9MNCqI&feature=related és a 2. része: http://www.youtube.com/watch?v=xjFbsvONNs8&feature=related. Ha gondolod írhatsz nekem is, hátha tudok ennél többet segíteni. Minden jót! :)
válasza:
válasza: válasza:lámpaoltás utáni beszélgetések szoktak lenni,de sajnos a munkám miatt nem olyan sokszor mint szeretném!!:(
ilyenkor olyanokat kérdez,amiktől általában teljesen meglepődök,h ilyen dolgok érdeklik:)(kezd érdeklődni a lányok iránt--a minap azt kérdezte egy ilyen esti beszélgetésnél,h mit szeretnek a lányok és h miylen meglepit tudna csinálni a "barátnőjének"?:):)--aranyos volt)!
de hogyan kérdezzem a kisfiam a napjáról,h azt ne érezze faggatásnak?csak egyszerűen beszélgessek vele és majd Ő elmondja amit gondol??
tehát akkor azt "mondjátok" nekem,h ez normális h vannak dolgok amiket hiába várok nem fog elmondani?
persze gondolom ahogy nő,lesz olyan...de most még nem kicsi ahhoz h titkolózzon előttem??Hogy ne mondja el pl. ha feketepontot kap,vagy ilyesmi!!
válasza: válasza: válasza:Egy pszichologus mondta nekem,hogy lefekvés előtt kérdezd meg tőle: mi volt a mai napban a legjobb ami történt veled?
Ezután te is elmondod.Utána kérdezd meg mi volt a legrosszabb.És te is mond el.Egyébként,nálunk is ez van.Szerintem ez nem annyira rossz helyzet.Kezdenek felnőni,vannak,lesznek saját titkaik.Te se kötsz mindent a gyereked orrára.Az én fiam is pont a legrosszabb kisfiut találta meg az osztályban.Minden reggel együtt veszik át a benti cipőt.Azt mondom nekik(nem érdekel,hogy ott van az apja):Már nem az oviban vagyunk fiuk.Egy iskolás már nem bohockodik.Ne aggódj,szerintem ez tök normális.
Soha nem szoktam más kisgyerekhez hasonlítani,vagy azt mondani h "bezzeg a Tomika...".Soha nem szégyenítem meg,erre mindig odafigyelek!Én úgy gondolom(de lehet rosszul),h nem adtam okot arra,h hazudjon nekem,vagy éppen ne mondja el az igazságot!
A párommal nagyon jó a viszonya,imádják egymást,sokat játszanak együtt és a kisfiam imád az Apukájával lenni!már említettem a páromnak h beszélnie kéne vele,hisz mégis csak Ő a férfi,de a kisfiam úgy látom h egyenlőre inkább még velem beszéli meg ezeket!Sztem ehhez még több idő kell a gyermekemnek(2 éve vunk így együtt hármasban),h ilyeneket megosszon a párommal!
Türelmes a Drágám és vár,mert nagyon szereti a fiam!:)
Megfogadom a tanácsotokat...türelmes leszek és nem kérdezősködök,hanem majd én elkezdek beszélgetni vele magamról és akkor hátha Ő is magától mondana vmit a napjáról!
próbálok majd több időd arra szentelni,h esténként tudjunk többet beszélgetni!
Remélem megoldódnak a problémák!
Viszont érdeklődnék,h tudtok-e esetleg olyan pszichológust
vagy nevelőt,akivel tudnék e-mailezni és bővebben kérdezősködni gyerekneveléssel kapcsolatban!!!???
válasza:www.gyermekpszichologus.lap.hu - itt találsz irodalmat, fórumot,netes kérdezési lehetőséget.
Sok sikert, s ne légy türelmetlen, csak természetes!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!