Pszichológus kell 2 éve kisfiamnak?

A kérdést feltevő éjszaka miért ne netezhetne kedves "kristen 87"?

Olyan végtelenül rosszindulatú anyuka vagy...hihetetlen...

szia, szte be lehet tudni dackorszaknak4 az enyém még csak 23 hónpaos, vannak hisztik, de még nem ilyen durvák, de fel vagyok készülve rá..nagyon akaratos, makacs, önfejű a kicsim.

szerintem is első körebn ne erővel próbáld megoldaani, próbálj trükközni, elterelni. ha mégis oda kerül a sor, hogy hiszti van, akkor ne csitítgasd, ne vedd fel, ha megüt, csíp, harap, akkor komoylan szólj rá, hogy ezt nem tűröd, nem szabad, mert ez fáj, és hagyd ott. ha utánadmegy, akkor ne zárkózz el a kapcsolatfelvtel elől. ha szeretne felkéreckedni, akkor vedd fel, ha megint ütne, tedd le, hagyd ott stb. tehát lássa, hogy szereted (mondhatod is neki hogy szereted de ezt nem szabad), de azt is lássa, hogy ezt tényleg nem szabad. ha nem megy utnad, hanem toivűbb hisztizik, egészségére, majd abbahagyja. csak figylej ne tegyen magában kárt, ha kicsit csillapodik, akkor megpróbálhatod megmosni az arcát(előtte közöld vele, mi lesz), hogy lenyugodjon, esteleg itass vele vizet.

itt egy link, ami hazsnos lehet:

[link]

ezen az oldalon még egyéb hasznos dolgokat is találsz.

szóval sztem nem kell pszichológus. :)

sok sikert!

Én azt nem értem, egy iskolázott, társadalmilag hasznos munkát végző személy, miért ír le egy teljességgel értelmetlen mondatot.

"Én is azt tanácsoltam, hogy majd kinövi." Mi volt ebben a tanács???????? És még büszke is az iskolázottságára, de megkérdezném vajon a tanárok mag az iskola büszke lehet e erre a diákjára, vagy igen, lám a mi sulinkat még ő is el tudta végezni és a társadalom hasznos tagjává vált.

De egyébként, hogy a kérdésre válaszoljak, szerintem is kinövi. Mutass neki példát, nagyon nagyon szeresd, mond el neki, hogy megérted, hogy dühös, haragszik a világra. Előfordul az ilyen, még veled is. De ez nem megoldás, próbálja elmondani mi a baj és akkor tudsz segíteni, így nem.

Nem feltétlen kell sztem pszichológus. Nálunk az vált be, hogy eltereljük a figyelmét még mielőtt nagyon behergelné magát. Ha leállunk vele vitatkozni csak annál rosszabb a helyzet... Persze ez attól is függ, hogy mennyire vagyok fáradt, türelmetlen, mennyire szemfüles, hogy észre vegyem amikor épp rákezd...

A másik, hogy amikor a kisfiam már gyakran csinál ilyeneket, akkor gyanús, hogy álmos is. Olyankor ugyan kell egy kicsit küzdeni az altatással, de megéri, mert utána mint akit kicseréltek :)

Hát sok okosat nem tudok tanácsolni, nekünk a csapkodásra, karmolásra az a módszer vált be, hogy nem vettünk róla tudomást. Előtte mindent próbáltunk már verbálisan, kértük szépen, magyaráztunk mindent, a végén már rákiabáltam, annyira belejött a csapkodásba, de ezután még rosszabb lett. (minél nagyobb volt a reakcióm, annál jobban bántott, tesztelt)

Végül módszert váltottam, egyszerűen nem vette róla tudomást, és már pár nap alatt érezni lehetett a változást, 1 hét alatt pedig abbahagyta a csapkodást.

Illetve ami még nálunk bejön, az az alternatíva ajánlás. Vagyis ha valamit nem lehet, akkor nem csak azt mondom hogy ezt nem, hanem hogy ezt nem, de azt igen, és ilyenkor kitalálok vmit amit szeret.

(az első egy ősbunkó)