Meddig szeretet, és mikortól kényszer? Kislányom 3éves lesz december 6. -án. Ritmikus gimnasztikára járunk szeptember óta.
Hetente kétszer (kedd valamint csütörtök) 30percet jár Ritmikus sportgimnasztikára. Elsősorban azért szerettem volna ezt a sportot, (mert nyílván én is ezt csináltam) mert ez jó tartást, hajlékonyságot és koncentrációt fejleszt. Arra számítottam hogy az elején a félénkségnek köszönhetően nehézségekbe ütközünk, de a tanárnőkkel (ilyen piciknél még 15 gyerekkel 2 felnőtt van egy óvodapedagógus és egy torna tanár) azt beszéltük meg, hogy szólnak ha úgy látják, még nem érett erre érzelmileg. Az első 3 óra kezdődött sírással, mert persze az anyukák nem lehetnek bent, hisz akkor a gyerekek semmit nem csinálnak. Aztán már élvezte szeretett bemenni, és boldogan jött ki. Egy kikötése volt mindig, hogy én a padon ülve várjam az öltözőben, ne menek pisilni sem. Olyan kis okosan fogalmazott néha, azt mondta: "Anya ugye nem ittál sokat?" Nem azt mondta hogy ne menjek wc-re hanem így kérdezte meg.
Aztán történt egyszer, hogy a tanárnők jelezték, hogy sajnos az iskola szabályzata arra utasítja őket, hogy az öltözőt be kell zárni, míg a gyerekek táncolnak, tehát ki kell mmennünk. És ekkor jött a baj. A kicsikém meglátta hogy az öltözőben (onnan nyílik a táncterem) sötét van. Azóta (kb 4 alkalom telt el) mindig sírva megyünk és jövünk. Pedig megmutattam, hogy az öltöző előtt állva várom, és nem mozdulok onnan, de ez sem segít.
Most kedden a szülők is bemehettek megnézni az órát, így én is, a férjem is és anyukám is ott volt. De hiába voltunk bent az én kincsem végig hüppögött. Nem sírt és nem is hagyta abba, végig csinálta, de végi erős hüppögés rázta a pici testét. Nem értem miért. Enikő néni is mondja milyen ügyes, és én is látom.
És itt jön a kérdés: Meddig szülői szeretet, és mikortól szülői kényszer a gyereket járatni?
Azonban a másik oldal, ha most ilyen keserű szájízzel hagyja abba a táncot, akkor jövőre nem tudom újra elhozni, mert csak az marad meg benne, hogy ez egy rossz érzést kiváltó hely és nem fogja sosem szeretni, nem?
Hozzáteszem mikor itthon kérdezem szeretne-e menni akkor a válasz mindig igen (határozottan), de közvetlen az indulás előtt, már a nem is elhangzik a picikém szájából.
Rosszat teszek ha viszem? Vagy ez normális reakció?
Előre is nagyon köszönöm a válaszokat!!!!!
válasza: válasza: válasza: válasza:Nem igazán értelek. Azt írod, arra döntöttél, mégis fog járni a lányod, és ehhez a döntésedhez hozzásegítettek a kérdésedre adott válaszok.
Mégis hogyan? Mikor a válaszok 90%-a arról szólt, hogy korai, ne vidd.
Óvóvnő vagyok, és bizton állíthatom neked, hogy egy 3 éves gyereknek (és egy 4-5 évesnek is) a legörömtelibb mozgás a spontán, szabad játék, mindenféle külső irányítás nélkül. Nagycsoportos korban már alakul bennük a versenyszellem, megérnek arra, hogy megértsék és betartsák a szabályokat, amit a mozgásos játékok, feladatok feltételeznek, de a különsportok ideje majd csak iskoláskortól jön el.
A te kislányod, legyen bármilyen okos és ügyes, még egyáltalán nem érett egy olyan különórára, amire hordani akarod. Ha szeret táncolni, ügyesen mozog, épp most veszed el a kedvét tőle.
Kényszerítés-e? Igen! A te kislányod végigszenvedte azt a fél órát bemutató műsor címén a nagy családi közönség előtt. Megdöbbent, hogy ti a rázkódva hüppögést szó nélül végignéztétek, sőt, még büszke is vagy rá, hogy ennek ellenére nem hagyta abba. Tudod, miért nem? Nem azért, mert szerette csinálni (pedig akkor nem volt "sötét öltöző", hiszen bent ültél és láthatott), hanem mert meg akart felelni az elvárásaidnak, nem akart neked csalódást okozni. Nagyon sajnálom szegényt! Ez nem hiszti volt, annál sokkal rosszabb. Ha hiszti lett volna, egyszeűen lecsapja magát a földre, vagy odaszalad hozzád.
A te kislányodnak még semmi szüksége nincs semmilyen különfoglalkozára. A különfoglalkozások ebben az életkorban a szülőknek szólnak, hadd ne részletezzem, mert megsértődnének itt sokan. Pedig így van. Egy 3 éves gyereknek játszótéren, erdőben, parkban, réten...stb. kell futni, kúszni, mászni, ugrálni....
Az nagyon jó, ha szeret táncolni, felveszi a tornaruháját és otthon táncol, tornázik, mozog veled vagy egyedül Ez egy játék! Utánzásos szerepjáték, amit élvez, és ez nagyon jó, ebből lehet otthon bármennyi, ahányszor csak ő kezdeményezi.
De heti kétszer elhurcibálni idegenek közé egy szervezett, irányított foglalkozára, ahová beküldöd, és fél óráig neki ott teljesítenie kell, az nem játék, hanem feladat.
Ne hasonlítsd az ovihoz, bölcsihez. A bölcsi kényszerhelyzet, amíg a szülő dolgozik, nem pedig a gyerek természetes igénye. És tulajdonképpen 3 évesen még az ovi is az. Kell a gyerektársaság, jók a közös játékok, de nem reggel 8-től délután 4-ig.
Kár előre trenírozni azzal, hogy már 2 évesen otthagyos idegenek közt, ezzel visszaveted a folyamatot, mint segítenéd. Járjatok gyerektársaságba, játszótérre, játszóházba, barátokhoz, de most még fontos, hogy belátható távolságban légy tőle. Mint látod, igényli. És ez jó, mert kötődik, így érzi magát biztonságban.
Minél erősebb a biztonságérzete és a bizalma, hidd el, annál magabiztosabb lesz majd az oviban!
Na de ez már off, bocs, hogy ilyen hosszú voltam.
A lényeg, semmiképpen nem járatnám 5 éves kor előtt semmilyen különfoglalkozásra a gyerekeimet, pláne úgy, hogy nem vagyok mellettük.
válasza:Szeretem, mikor egy témához úgy szólnak hozzá, hogy azt olvassák bele a kérdésbe, amit akarnak. Egy 30 perces játékos mozgás-foglakozásba az óvónő versenyt olvas, más válaszoló egy nemszeretem-félórát a kicsinek.
Figyelmen kívül hagyják, hogy addig, amíg az anyukát közel tudta, addig örömmel ment a közösségbe.
Megoldásnak gondolom, hogy ezzel a problémával a vezetést keresse meg,miszerint álljon vissza az eredeti állapot, az öltözőben, vagy szentségtörés alkalmazásával a fal mellett ülve várhassa meg a foglalkozás végét.
Szinte napok kérdése, hogy a kisgyermek óvodai polgár lesz, ahol a szülő munkaideje végéig el kell töltenie az időt.Felfogható a tornafoglalkozás egy fajta edzésnek, ami, ha bölcsis lenne, akkor nem heti 3X fél óra, hanem napi kb.9!
Na sziasztok!
Kedves Anyukák (mert remélem, akik válaszoltak /és nem írták oda/ azok is anyukák.)!
Tehát: KÖSZÖNÖM valamennyi hozzászólást!
Aki utolsó előttinek írt (azt hiszem), Ő igazán megértette azt miért vittem a lányomat. Valóban! Ezt egyfajta bemelegítésnek szántam az ovi előtt.
És igen még mindig jár! És imádja! A tanár néni nyakába ugrik és úgy puszilja minden óra után!
A megoldás pedig? Nos mint mind tudjátok (hisz Ti is édesanyák vagytok) minden gyermek más és más. Az én lányom (szégyen nem szégyen eddig én magam nem vettem észre!!!) a sírós gyerekek közé tartozik. Nem tünt fel hisz megszoktam, de itthon is minden apróságon sírni kezd. Ez van. Ettől még sok mindent szeret csinálni, csak nehezen szánja rá magát, utána meg nem hagyná abba. Ebben az esetben, pedig az történt, hogy beszéltem a tanárával, aki azóta közelebb állította magához, illetve mondtam a picikémnek, hogy bármikor kijöhet (valahogy ez eddig nem jutott eszembe, hogy ha úgy van kedve jöjjön ki, csak nem az öltözőn keresztül hanem a másik ajtón, mert hogy van még egy). És láss csodát minden óra után közli velem: "Anya nem akartam kijönni, mert nagyon jó volt táncolni!" És még vissza is kukucskál hogy a következő csoport hogy táncol. Emiatt persze mi öltözünk fel utoljára, de nem érdekel, hisz csak az a fontos, hogy Ő jól érezze magát! És ha eddig nem tünt volna fel Nektek, hát én eddig is erre törekedtem!!!
válasza:20:33 vagyok. Örülök, hogy megoldódott -és milyen magától értetődően!- a kislányod problémája.
Grat az elintézéshez. Azt hiszem, egy kis szerencse is kellett hozzá, hogy az ötlet felvillanjon, és mindenki elégedett!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!