Meddig szeretet, és mikortól kényszer? Kislányom 3éves lesz december 6. -án. Ritmikus gimnasztikára járunk szeptember óta.
Hetente kétszer (kedd valamint csütörtök) 30percet jár Ritmikus sportgimnasztikára. Elsősorban azért szerettem volna ezt a sportot, (mert nyílván én is ezt csináltam) mert ez jó tartást, hajlékonyságot és koncentrációt fejleszt. Arra számítottam hogy az elején a félénkségnek köszönhetően nehézségekbe ütközünk, de a tanárnőkkel (ilyen piciknél még 15 gyerekkel 2 felnőtt van egy óvodapedagógus és egy torna tanár) azt beszéltük meg, hogy szólnak ha úgy látják, még nem érett erre érzelmileg. Az első 3 óra kezdődött sírással, mert persze az anyukák nem lehetnek bent, hisz akkor a gyerekek semmit nem csinálnak. Aztán már élvezte szeretett bemenni, és boldogan jött ki. Egy kikötése volt mindig, hogy én a padon ülve várjam az öltözőben, ne menek pisilni sem. Olyan kis okosan fogalmazott néha, azt mondta: "Anya ugye nem ittál sokat?" Nem azt mondta hogy ne menjek wc-re hanem így kérdezte meg.
Aztán történt egyszer, hogy a tanárnők jelezték, hogy sajnos az iskola szabályzata arra utasítja őket, hogy az öltözőt be kell zárni, míg a gyerekek táncolnak, tehát ki kell mmennünk. És ekkor jött a baj. A kicsikém meglátta hogy az öltözőben (onnan nyílik a táncterem) sötét van. Azóta (kb 4 alkalom telt el) mindig sírva megyünk és jövünk. Pedig megmutattam, hogy az öltöző előtt állva várom, és nem mozdulok onnan, de ez sem segít.
Most kedden a szülők is bemehettek megnézni az órát, így én is, a férjem is és anyukám is ott volt. De hiába voltunk bent az én kincsem végig hüppögött. Nem sírt és nem is hagyta abba, végig csinálta, de végi erős hüppögés rázta a pici testét. Nem értem miért. Enikő néni is mondja milyen ügyes, és én is látom.
És itt jön a kérdés: Meddig szülői szeretet, és mikortól szülői kényszer a gyereket járatni?
Azonban a másik oldal, ha most ilyen keserű szájízzel hagyja abba a táncot, akkor jövőre nem tudom újra elhozni, mert csak az marad meg benne, hogy ez egy rossz érzést kiváltó hely és nem fogja sosem szeretni, nem?
Hozzáteszem mikor itthon kérdezem szeretne-e menni akkor a válasz mindig igen (határozottan), de közvetlen az indulás előtt, már a nem is elhangzik a picikém szájából.
Rosszat teszek ha viszem? Vagy ez normális reakció?
Előre is nagyon köszönöm a válaszokat!!!!!
Azért két tippet adnék:
1. rakd le a táskád, hogy lássa nem mehetsz el nélküle pl
2. kérezkedj be a foglalkozásokra, meg kellene érteniük a pedagógusoknak
ha már biztonságban érzi újra magát, akkor lehet kimenéssel próbálkozni, de ha nagy az ellenállás hagyjátok inkább!!! még picilány...
nem lehetne az öltözöben égve hagyni a villanyt?
amugy szuper anya vagy csak igy tovább, énis ilyen szeretnék lenni de még csak 23 hetes km vagyok:)
Köszönöm a válaszokat!!!
Várom még a további hozzászólásokat is, ha van!
Nem vagy rossz anya,csak nem veszed figyelembe,hogy a kislányod még gyerek! Ne akarj szupergyereket nevelni belőle,mert az később nagyon visszaüthet. Ennyi idősen miért kell 14 foglalkozásra elvinni? Egy kisgyerek megakar felelni az anyjának, a szüleinek. De ez később azt eredményezi,hogy nem tud önálló lenni. Mindig a szülőnek akar megfelelni,nem a saját adottságai alapján,annak,ami őt érdekli.
Hagyd inkább játszani. De nem azzal,amit te tartasz jónak,hanem azt és azzal,amit ő szeret. Most még minden érdekli,de később ha figyeled,rájössz,hogy mi az,amit valóban érdemes nála fejleszteni. Hiába akarod majd,hogy jó matematikus legyen,ha humán érdeklődésű és viszont!
Az pedig,hogy a torna "csak" 30 perc,sok egy ilyen kicsi gyereknek. Általában 5-10 percnél hosszabb időre nem tudja őket lekötni semmi. Legfeljebb a szülő erőltetheti rá a több időt.
Az ovit pedig ne keverd össze ezzel a foglalkozással. A tornán hiába van gyerekekkel,csak azt teheti,amit az oktató mond. Az oviban pedig játszhat a többi gyerekkel,és játék közben tanul fegyelmet,és azt,ami a korának megfelelő elvárás.
Akkor teszel jót a kislányoddal,ha nem erőlteted rá az elvárásaidat. Sem most,sem majd akkor,ha iskolás lesz.
Mindenkinek szüksége van a gyerekkorára ahhoz,hogy kiegyensúlyozott,önálló felnőtt legyen.
Szerintem még nagyon kicsi ehhez. Az a 30 perc anya nélkül is rossz neki,látod. Ha sír is közben nem értem minek erőlteted. Ez a 4 alkalom bebizonyitotta,hogy nem elég érett ehhez pszichésen.
Bőven ráér kisiskolás korban elkezdi az ilyen ktött sportórákat. 6 évesen sincs elkésve semmiről. És addig is ugyanúgy lehet mozogni,anyával lemenni a játszótérre,szaladgálni a többi kisgyerekkel. Egyébként óvodában,még a nagycsoportban is az idő nagyrésze szabad játékkal telik.
Szerintem ne vidd. Amikor én voltam elsős másodikos kötelező úszás volt,gyűlöltem,rendszeresen hánytam mikor leszálltam a buszról az uszodánál.Az oktató lenyomta a viz alá a fejem,mert nem mert belerakni. Nem mertem a mélyvízbe menni (6 évesen) ,rögtön az első héten beledobott a tanár.
Azóta is gyűlölöm az uszodát,semmi haszna nem volt ugyis uszni sem ott tanultam meg. Szeirntem ha sir a gyerek a fogllakozás alatt,az egyértelmű jel arra,hogy többet árt mint használ.
Nem volt időm az összes kommentet végigolvasni, de megteszem még ma. Csak annyit írnék, ha az én lányom hüppögve tornázna, én itthon biztos, hogy megkérdezném tőle: Kicsim, szeretném menni? Ha azt mondja, nem, mert félek, nincs kedvem, hiányzol stb. stb, tuti, hogy többet nem vinném!!! Térj vissza a témára 2-3 év múlva. Én nem várnám el tőle, hogy fogát összeszorítva szenvedjen. Meg a férjem sem nézné túl jó szemmel, az biztos.
2, 7 és 11 éves gyerekek anyukája
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!