Gyerekvállalás jövedelem, lakás nélkül? A sorsra, véletlenre bízod a gyereked jövőjét? Úgy gondolod, hogy majd hirtelen történik valami csoda, mások anyagi támogatásában bízol, vagy úgy gondolod, hogy a szeretet elég a gyereknek?

Nem! Soha nem bíznám a véletlenre és arra,hogy majd lesz valahogy. Hála Istennek ennél felelősségteljesebb vagyok!

Nem akartam fiatalon szülni. Úgy akartam,hogy ne kelljen rettegnem minden nap,hogy mi lesz. Ez szerencsére meg is lett. És még 30 sem vagyok, tehát nem gondolnám,hogy el vagyok késve.

Én sem azt mondom,hogy milliókra szabad csak gyereket vállalni, mert az is abszurd. De legyen egy alap. Ne kelljen már a hónap közepén úgy várni a GYED-et,mint a messiást és pánikolni,ha mondjuk két napot csúszik az utalás!

Igazából én ezt a leggyakrabban olyan nőknél veszem észre akik mintha még mindig 16 évesek lennének és anyucitól kéne kikunyerálni valamit. Mert nem az van, hogy soha nem lesz lehetősége babát vállalni, csak éppen neki most adj uramisten kell a gyerek, még ha munkája sincsen, egy percet nem dolgozott még...

Én is nagyon szeretnék babát (eleve gyerekápolónak tanulok). Várom a pillanatot mikor belevághatunk a babaprojektbe, de nem akarok a bizonytalanba szülni. Ha nem is lesz saját házam és a szülőknél lakunk majd, akkor is legyen meg az a minimum, hogy dolgoztam, van egy kis alapom ahhoz, hogy saját pénzből neveljek gyereket és, hogy van hova visszamennem dolgozni babázás után. Nekem ezek fontos dolgok.

Ugyan nem engem szolitottal meg, mert ez rank nem igazz, de leirom, amit en latok.

Sok olyan ember van, aki gyermekkoraban is eleve rossz anyagi korulmenyek kozott el, ugy, hogy semmi sem biztos.

Fiatal felnottkent szinten igy, nem tud kitorni.

Altalaban a parvalasztas sem lendit sokat a dolgon, sot, neha a helyzet meg rosszabb, mert lehet, hogy igy a keveset fizeto munkabol mar nem csak sajat magat kell eltartania, hanem a munkanelkuli parjat is. Vagy mit tud tenni? Eljen egyedul?

Szoval teljesen mindegy, hogy 20 evesek, vagy 35 evesek, eppenseggel 50 evesek, akkor sem lesz jobb.

Ha gyermeket vallalnak akkor sem lesz rosszabb.

Varhatnanak addig, amig rantott egi manna potyog, de amennyiben csoda nem tortenik nem igazan tudnak kitorni, igy nyilvan ha akarnak gyermeket, akkor teljesen mindegy, hogy mikor vallaljak be.

Hozzateszem, hogy en jelen pillanatban egy Szabolcsi kisfaluban tartozkodom, itt nottem fel, most epp latogatoban vagyok, rengeteg peldat latok itt. A legkozelebbi kisvaros is 25 km-re van, de munkalehetoseg ott is csak keves. Nagyvaros, ahol talan-talan akadna munka kb 50 km-re. De oda anyagilag nem eri meg bejarni.

Innen mindenki elkerul, aki ki akar torni, foiskola/egyetem utan nem jonnek vissza a fiatalok.

Aki viszont csak addig jut el, hogy az iparit elvegezze, mert nincs meg sem az anyagi, sem a szellemi hatter a tovabbtanulasra, vagy iskola utan megis visszajon az nem tor ki innen sehova. Ha szerencseje van, akkor kap talal olyan gazdalkodot, aki ot hivja rendszeresen napszamba, idenymunkakra, esetleg telen is fat vagni. Es itt kb felsoroltam az osszes letezo jovedelemforrast.

Tudom, hogy nem erted majd meg ezt, de az a nagy helyzet, hogy ezeknek az embereknek a gyerekeken kivul kb semmi mas nincs, amiben bizonyithatnak, vagy egyeb maradando dolgot rakhatnanak le az asztalra, boldogok legyenek. En nem vennem el meg ezt is toluk.

Volt egy örökölt(hitelmentes) héázunk, kocsink és jövedelmünk.

Jó ennek már 11 év, de semmire, albérletbe, avgy szülőknél lakva ne szültem volna.

Ahogy nő a gyrek, úgy nő kiadás,nekem a nagy, ahogy írtam 11 éves, kicsi 2 és látom.

Az élet is egyre drágább,(ahhoz képest, ailyen pl 4-5 éve volt), főleg az utolós 1 évben drágult meg minden horrorisztikusan.

Semmiból, meg szereteből nem lehet gyereket nevelni, maximunm vegetálni, vagy éhenhalni.

Ha már megszülettünk, ne az legyen az egyetlen életcél, hogy nem halunk éhen, merrt akkor az egészet megette a fene:-((((

ja és 30 feletti szülésre voksolok

Én ilyen felelőtlenül szültem (nem tervezett gyerek volt), nem fogtam fel mivel jár egy gyerek.

19 éves voltam, gyerek apjával azóta is együtt vagyunk, de szülői segítségre szorultunk a kezdetekben.

Viszont, ahogy megtapasztaltam, hogy egy gyerek nem "játék" én is felnőttem. Még otthon "babáztam" elvégzetem egy fősulit mellette, és utána rögtön munkát vállaltam. 6 évet kellett kihúznunk szülőkkel, hogy saját lakásunk legyen, a saját életünket élhessük.

Még a szülőkkel laktunk a férjem fizetése fedezte azt ami a gyereknek kellett, tehát alapvető dolgokban nem szenvedett hiányt senki. "Csak" nem élhettük igazán a saját életünket.

Mégegyszer nem csinálnám végig ezt (pedig volt jó oldala is, hogy ott voltak szüleim és segítettek), csak akkor vállalnék gyereket, ha legalább egy kis lakásunk lenne, hogy külön lehessünk.

Én 30 évesen szültem az elsőt, 32 évesen a másodikat, de ennek nem sok köze volt/van az egzisztenciához.

Szerintem az emberek 90%-a az első lakást nem a saját keresetéből teremti elő, mert akkor vagy 30 évet kéne dolgozni (mert még havi 600eHUF-ból is csak sok év alatt jönne össze egy lakásnyi!), vagy valami tisztességtelen munkát kell végezni...

Mi is a szüleinktől kaptuk a lakást, és remélhetőleg mire a gyerekeink oda jutnak, mi is tudjuk majd segíteni őket.

Ha azt néznénk, hogy anyagilag biztonságban vagyunk-e, akkor most NULLA gyerekünk lenne. Nekem két diplomám van, férjemnek doktori fokozata, mégis olyan szakmát választottunk mindketten, ami nem tartozik a jól fizetettek közé. Hónapról hónapra élünk, de meg van mindenünk, ami fontos, és hamarosan szeretnénk egy harmadikat, éppen hála Istennek, mert mi benne hiszünk, és ez sokszor irreálisnak látszik, de óriási gondoskodás vesz minket körül, és növekedő gyermekeink növekedő igényeit eddig ki tudtuk elégíteni, és bízunk benne, hogy ez így is marad, még ha nem is kaphatnak meg minden anyagi dolgot, amire vágynának.

Szia! Nekünk párommal nem volt betervezve gyerek. Én 22, párom 19 éves volt, amikor teherbe estem. Nem volt kérdéses, hogy megtartsuk e?! Pedig, csak 2 minimálbérből éltünk.Mikor megszületett a kisfiunk, egy minimálbér és egy gyes-ből éltünk. Ennek ellenére megvolt mindene a babának. 11 hónapos volt, amikor szoptatás mellett ismét teherbe estem. Ekkor már elég szép fizut hozott haza párom. Bár itt sem volt kérdés, hogy megtartsuk e?!

Most 3 éves múlt a fiam, lányom 1,5 éves, bár nincs még saját házunk, de nagyon szépen élünk, a gyerekeinknek megvan mindenük, soha nem volt gond az étel, sem a ruha!! Nem kell havi 600 ezres bevétel...

Nővérem, aki a tökéletesre vár, már 30 múlt, és boldogtalan... mert minden vágya a gyermek...

Anyagilag sosem lesz aktuális a baba, hidd el.

Mindig lesz mire várni, én 20 éves vagyok, az elsőt várom, stabil párkapcsolat, én még fősulira járok, de a támogatásokból majd 80 ezret össze tudok szedni.

Mindig is korán akartam szülni, különösen jó döntésnek tartom, mert amióta terhesgondozásra járok, a várótermekben számtalan 30-35 éves kismamával megismerkedtem, akik meséltek dolgokat.

Elmesélik például, hogy 30 fölött nem olyan egyszerű teherbe esni. Ilyen meddőségi vizsgálat, olyan sperma analizálás, lombikok, oltások, gyógyszerek, miegyéb. Ha ez sikerül, fokozott óvatossággal kezelik őket a terhesség alatt, mivel a vetélés esélye jelentősen magasabb! A vizsgálatokat is különösen alaposan végzik el, mert nagyon sok betegség (pl Down-kór) esélye is magasabb.

És ezeket ők mesélték, kedves lepontozni vágyók!!!!!

Személy szerint a "korai" szülésre szavazok, amúgy pedig magánügy.

Persze, de a 20 és a 30 fölött van ám még pár év! :)

De persze magánügy.

egy 28 éves 13 hkm