6 és fél éves fiam egy éve dadog. A nagy lányunk gerincmutete miatt 2 hetet tavol töltött tőlünk. Minden bizonnyal ez viselhette meg. Soha semmi gond nem volt vele?

Aham....

Ne verekedjen,ne ordítson. Beszélje meg,mint egy felnőtt.

Ezért dadog,ismerd fel!!!

Egy 6 évestől NE várd már el,hogy megbeszélje a problémáit! Sok felnőtt sem képes rá!

Mi volt ma pontosan a szituáció? Nem lehetséges az,hogy a 3 éves hugica piszkál hozzá a dolgaihoz? Hogy ő rontja el a 6 éves játékát?

A hugica meg van büntetve,ha zavarja a nagyot? Vannak a nagynak saját cuccai,saját játszóhelye,ahová a kicsi nem mehet?

Nekem ez úgy tűnik,mintha a fiad azt érezné,hogy semmi se jó,amit tesz. Neked nem jó. A hugica a kicsi,a jó,a hugi nem lehet hibás semmiért,csak a nagy!

És ha feszült,mert a kicsi elveszi a játékát,ami megjegyzem TELJESEN JOGOS FESZÜLTSÉG, te elfojtod,rászólsz,hogy ne kiabáljon,ne csapkodjon,tűrje el.

Kérdem én: Miért? Milyen jogon? Miért korlátozod egy 6 éves kisgyerek jogos érzelmeit?

Nem jogos. Beléfojtod. Ha nem változtatsz most,itt veszted el örökre őt.

Én ezt az írást figyelemfelkeltőnek szánom neked. Gondolkodj el rajta.

Hidd el,tudom, miről beszélek.

De ha tévedek bármiben is,akkor nyugodtan írd le.

És tényleg kíváncsi vagyok arra a mai (tegnapi) vitára. Sokat elárulhat.

Kérdező, nálunk ez úgyent, hogy ilyenkor, ha a játék valakié, (ő kapta, előbb kezdett játszani vele), maradt nála, és adott a tesónak valami mást helyette. De ezt akkor jó tanítani, amikor a kicsi még totyogós. Ezen sajnos átugrottatok.

Nekünk ettől, mire nagyobbak lettek, tényleg tudtak szóban egyezkedni, de arra meg kellett őket tanítani. Sok melóval.

Egy máig emlékezetes párbeszédük:

Ide adod a kisautót?

Nem.

Később adod?

Nem.

Mikor adod?

Semmikor!

Na gondoltam most lesz a bőgés, vagy a bunyó.

De ment tovább: És ha elmúlt a semmikor? 😲

Akkor adom.

A gyerekek rugalmasabbak mint gondolnád.

Másrészt minden kicsi kap valamennyit a nagyobbtól, vagy oltást, vagy irányítást, vagy egy kis lökdösést.

Csak a nagyon durva dolgokat kell leállítani, és nem az idióta semmit sem jelentő nem szabaddal, hanem megmutatni, hogy mit tegyen helyette, hogy lehet a dolgot jobban, szelídebben, kedvesebben megoldani. Mindegyiktől el kell várni az együttműködést.

Nálunk a vita tárgya, amikor mégse tudtak megegyezni, egyből ment a szekrény tetejére, és csak akkor jött le, ha megegyeztek a használaton.

Nem parancsolgatni, meg csapkodni kell, hanem megtanítani megoldani a gondjaikat, hogy majd a segítséged nélkül is képesek legyenek rá.

Ha te fenekeléssel büntetsz, akkor miért várod a gyerekedtől, hogy megbeszéléssel oldja meg a gondjait???

Akkor ő is ütni fog, ne gyere nekem azzal, hogy de hiszen csak kis fenekest kapott a lányod... nyilván a fiad se nagyot akar ütni a kishúgára...

szóval neked kéne példát mutatnod első körben...

Nekem az jön le az írásaidból, hogy teljesen következetlenül neveled őket,a fiad emiatt valószínű össze van zavarodva, ráadásul azt várod tőle, hogy fojtsa el magában a dühét, haragját stb... és még csak 6 éves, persze, hogy dadog.

Szia!

Én most a dadogásra szeretnék írni egy ötletet, de mindenképp beszéld meg a logopédussal, nehogy rosszabbat csinálj vele.

Az én fiam is elkezdett dadogni 4 évesen, mikor ő oviba, én munkába mentem, és végül olyan szintre jutott, hogy egyáltalán nem bírta kifejezni magát, azt sem az oviban, ha pisilnie kellett menni. Itthon egy szótagot már akár 8-10 szer is elismételt, nemhogy mondatokat, szavakat sem bírt már percek alatt kimondni. Őszintén , mikor nem látta már én is sírtam...

Voltunk nevtanba is, de végül ő talált megoldást magának. Előszőr furcsán énekelve kezdett beszélni (ez az elején picit segített), amikor az sem használt, elkezdett csak szótagokat mondani és persze így is akadozott a beszédje, de legalább nem ismételt minden szótag tízszer. Mikor láttuk, hogy ez jobb, mi is elkezdtük erre bíztatni. Tehát pl amikor azt akarta mondani hogy "Szomjas vagyok", akkor csak a arra kellett koncetrálni, hogy kimondja hogy szom, aztán jas, vagy és ok. Persze nagyon furcsa volt így is, és ugye nem folyamatos a beszéd, de így csak egyszer mondott egy szótagot. Illetve legalább nem fulladt sírásba minden mondata. Ezt hetekig csinálta, egyre gyorsabban és végül összefolytak a szavak és azóta is teljesen dadogásmentes! Az egész dadogás körülbelül 1 év volt, az elején ugye csak vártuk hogy magától elmúljon. Remélem hamar megoldódik nálatok. Ja és eközben rengeteg mozgásos játékot kellett vele játszani a pszichológus tanácsára: csiklandozás, rohangáslás, "vadulás" és egy trambulint is vettünk.

Minden jót!