6 és fél éves fiam egy éve dadog. A nagy lányunk gerincmutete miatt 2 hetet tavol töltött tőlünk. Minden bizonnyal ez viselhette meg. Soha semmi gond nem volt vele?

Nem jó, hogy arra tanítottad meg,hogy a fájdalmában,dühében egyedül marad.

Olyan megoldást kell találnod,hogy érezze,számíthat rád.

Távol voltál tőle a műtét miatt,és még otthon is eltaszítod,ha problémája van.

Nem csoda,ha dadog!

Vigyázz ezzel, fiúknál tartós lehet a dadogás!

Mennyi időt töltötök kettesben? Amikor az az idő csak az övé, és rá figyelsz 100%-ban?

Logopédushoz hordd rendszeresen. És pszichológushoz is. Hónapokig. És dolgozzatok együtt ezen az egész család!

Fontos: mindig türelemmel várjátok végig,amit mondani akar! NE adjatok tanácsokat neki a beszédét illetően!

A dadogás egy görcs. A beszélőizmok görcse. Nem tudja kimondani,pedig szeretné.

De hogy jót is írjak: 41 éves anya vagyok. Eredeti végzettségem magyartanár.

Engem nem akartak normál iskolába engedni 7 évesen a súlyos dadogás miatt. Azt mondták a szakemberek, soha nem fogok normálisan beszélni. Még azt is mondták a szüleimnek,hogy megsérült az agyam születéskor,és problémáim lesznek.

Nem jött be! Semmi, de semmi bajom nincs. Elmúlt. Nagyon is jó agyam volt mindig mindenhez.

Úgyhogy csak türelem. Stresszlevezetéshez módszert találj ki neki,ne egyedül szenvedjen! Az nagyon káros. A kapcsolatotokra is!

Esetleg adj kis időt neki,de utána beszélgessetek. Tudnia kell,hogy akkor is számíthat rád,ha baj van. Vagy ha nem olyan ügyes.

És a zene jót tesz, ritmusok, hangszerek. Nagyon hasznos! Meg az éneklés.

“ Regebben orditott volt hogy csapkodott is. Megbeszeltuk hogy ez nem helyes es nem engedem ezt. Azota elvonul es magaban megharcolja...nem enged közel ilyenkor ”

Ezt még olvasni is fájdalmas, hát még egy 6 évesnek átélni.

Az 1-es nagyon jókat írt.

Hozzátenném, hogy neked mindenképp pszichológus, hogy fel tudd dolgozni, ha kell elfogadni, ha a dadogás nem múlik el és ezáltal nem olyan lesz a gyereked, mint amit elképzeltél vagy kívántál.

(Apám ezzel az attitűddel mérgezte meg az öcsém életét, hogy egy betegség után éreztette vele, hogy nem lett olyan mint amit ő el tudna fogadni - nem mondta! De még én is éreztem)

“ Vagy en hozzam fel neki a dolgot es probaljam vele megbeszelni ujra es ujra?”

Ilyenkor mit mondasz neki, mit beszéltek meg újra és újra?

Értem. Akkor valószínűleg tényleg idegrendszeri probléma. Nem csak a műtét okozta.

Nekem autista a lányom, szóval ismerős ez a bezárkózás dolog. De persze a lányom egészen más eset...

Drukkolok, hogy helyrejöjjön! Ha idegrendszeri éretlenség,azzal tényleg nehéz..Beérik,mást nem tudok mondani...

Nálunk ez az autizmus miatt hatványozottan van jelen, a lányomnál a bántalmazás is jelen van (magát is és minket is), néha nagyon nehéz vele,pedig kitűnő tanuló normál iskolában (ott problémamentes).

Kitartás!

(Egyéni feszültség-levezetési módszereken gondolkodhatsz! Én már a múltkor párnát tettem a hasamhoz,és én hívtam oda, egy összeomlás közben,hogy inkább boxolja ki magából a mérget).

1es 3as 5ös válaszoló vagyok.

Tsmt-t meddig csinaltatok? Mert azt minimum 1 évig csinálni kell hetente 2x-3x!

Tudom, mert én végigcsináltam a lányommal. Azt mondta a fejlődésneurológus, még tovább is kellett volna, de nem bírták az ízületeim a 100-szoros emelgetéseket.

"Addig meg aztan ki birja. Addig siman beerik a gyerek magatol es a tsmt re lett fogva :))"

Ez egy nagyon megnyugtató mondatnak hangzik, de sajnos nem igaz. Az a gyerek, akinek kéne TSMT de nem kap, az megtanul kompenzálni, amivel vagy könnyű lesz együttélnie vagy nem. Az iskolában az idő és a tananyag előrehaladásával kijönnek a gondok.