Pedagógiai szakszolgálaton, ha a gyermek nem vizsgálható, nem együttműködő, esetleg szülőtől sem elválasztható, akkor mi szokott történni?

Szuper... A másik gyerekemnél is leírták, hogy alacsony-átlagos intelligencia, holott csak hallásproblémája volt. A klinikai szakpszichológus meg amíg fel nem nézett a papírból, elkezdte nekem mondani, hogy elmondták-e a szakszolgálaton, hogy ez azt jelenti, hogy értelmi fogyatékos a gyerekem. És mikor mondtam neki, hogy nem, még meghazudtolt. 🤣 Aztán végre ránézett a gyerekre is... Remek kilátások. Csodás a rendszer.

Magán helyen pénzért meg tudtak vele szenvedni, hogy együttműködjön, persze sok idő volt, de sikeres, viszont biztos vagyok benne, hogy itt nem fognak vele szenvedni.

Pest megye. Ez felmerült bennem is, nem tudom mi, ha valaki elég türelmes vele, akkor beszél, csak halkan. Lehet az oviban is beszélne, csak nem hallják, mert halk, és ott hangzavar van. Mostanában a torna hatására már elkezdett barátkozni is.

Igen, van rá módszer, de hiába, ha nem fog együttműködni, és mondjuk az ajtón lóg sírva. (Elképzelhető, hogy ez lesz.)

"De egy 4,5 éves gyerekre nem fogják rá, hogy értelmi probléma, ha nem az."

Mérget erre nem vennék.

A hallásproblémás gyerekemre írták ezt az alacsony-átlagos intelligencia szintet, amire mondták, hogy értelmi fogyatékosság határán áll, holott csak elhúzódó fülgyulladása volt, és azóta is kb egy évvel haladja meg a kortársait - felülvizsgálaton már azt mondták, 3 évig ne menjünk, nem is értik mit keres ott a gyerek - de azért a btmn maradjon... Itt elég inkompetensek a "szakemberek". A klinikai szakpszichológus egy kb horoszkópíró szintjén van, szimbolikát 100%osan kőbe vésett igazságnak tekinti, és a szülőt meghazudtolja.

Szóval inkább hagyjuk ezeket az embereket itt. :D Ha tudnék bennük bízni, hogy tenyleg szakmai módon, reálisan látják a gyereket, akkor kérdésem sem lenne, de képtelen vagyok bízni bennük azok után, amiken eddig túlvagyunk, pedig még azt is tudatosítottam magamban, hogy egy idegen helyen nem olyan, mint otthon, tehát azért reális határok közt elfogadom, hogy ők ilyennek látják, de azért nagyon átesnek a ló túloldalára. (Pl kérdeztem valamit, hogy azt honnan látja a gyerekemen, és a szakmailag alátámasztott válasz tök idegesen: mert én vagyok a szakember! - hogyan is merészelem megérteni a gyerekemet ugyebár, de azért tegyek meg érte mindent...

Remélem, azért máshol normálisabbak, és csak mi vagyunk itt ilyen szerencsétlenek.

És köszönöm szépen a válaszokat!