Bullying az iskolában, ki hogyan tudott megbirkózni vele, ha az iskola és a gyerekek szülei nem együttműködőek?

Ez nekem még mindig nehéz és érdekes kérdés...

Mert igen, a gyerek gyerek, és nem biztos, hogy ugranék arra, ha csúfolják a szeme színe, haja, akármi miatt. Mert bár szemét dolog csúfolódni, de könyörgöm, tanítsuk már meg a gyerekünknek, hogy ezt figyelmen kívül lehet hagyni. Nehéz, de meg lehet tenni. Mi tudjuk benne erősíteni, hogy értékes, más nem nagyon.

Számomra nagyon fura üzenete van annak, amikor a szülő fogja és másik iskolába viszi ilyenkor a gyereket, mert ezzel kb azt mondja, hogy igen, eláll a füled, mi is tudjuk, de azt nem hagyjuk, hogy ezt más mondogassa neked... Mit mond ez a gyereknek? És ha tényleg van bármi, ami miatt kipécézték maguknak a régi helyen, az újon is meg fogják tenni.

Fizikai bántalmazás nem kérdés, arra ugranék. Nyilván van olyan szóbeli is, ami átmegy a határon, és nem hagynám, csak nagyon nem tudom, hol húznám meg a határt.

Én fiatalon, 19 évesen szültem. Nem érdekelt, ki mit mond, így akartuk. Mi ennek elenére szerintem sokkal tudatosabban neveltük a gyerekünket, mint sok jóval idősebb pár. A lányunk meg merte tenni azt, amit nem sokan (most pont itt a gólyatábor a BME-n, sok szolgalelkű, otthon és az iskolában is idomított fiatal egyszerűen tűrte a megalázást), amikor a baráti körében kezdett terjedni, hogy suli után isznak egy kis alkolholt (nem részegek, drog nincs, ráadásul egy élgimi éltanulói), egészen egyszerűen otthagyta a társaságot, és másokhoz csapódott. Nem érdekelte, ki mit fog mondani.

A gyereked környezetét nem fogod tudni megváltoztatni. A gyerekedet kell edzened arra, hogy hogyan viseli.

Nekem elvált szüleim voltak. Apám egy alkesz, verekedős agresszív ember volt. Egyszer elmondtam neki hogy a fülembe ordított egy gyerek, fellökött a folyosón, stb. Minden nap zaklat ez a gyerek, az anyja is tudja. Jókat mosolygott csak rajta (egyszer be lett hívva a zaklatás miatt és láttam hogy mennyire tetszett neki)

Megkérdezte apám hogy ki az anyja, vagy az apja ennek a gyereknek. Bementünk a butikba ahol dolgozott az anyja (csak azt ismertem, az apját nem), jól megrázta, ordibált vele, mindenféle büdös qnak elhordta. Ha legközelebb be kell jönnie az orrát eltöri, megrúgdossa...Még most is emlékszek hogy remegett az a rohadék. Na utána nem is szólt hozzám a buhzee gyerek. A haverjai is békén hagytak. Nagyon kerültek.

Ez volt az egyetlen jó cselekedet amit apám tett értem.

Lehet lepontozni, de bármeddig elmennék. Nyugodt hangon elmondanám mindennek a tanárt/szülőt aki kijelentette, hogy gyerekek, és csak játszanak, aztán mikor már kikéri magának, mondanám, hogy csak játszottam vele, mit sértődik meg, jajjj, hát csak vicc volt, jajj, csak egyik fülén be, másikon ki, stb, amit mondani szoktak baromságokat. Egy gyerek nem tudja ezt asszertív kommunikációval kezelni. Nem tudja csak úgy elengedni a füle mellett. Felnőtteknek is kihívás, nemhogy egy gyereknek, aki közösségben meg van alázva.

Nekem volt már öngyilkossági kísérletem is iskolai bullying miatt. Ezt akarod a gyerekednek? Ha nem, akkor bizony oda kell csapni az asztalra, mert ezek a primitív lények nem értenek másból.

Ez egy nagyon nehéz dolog. Amikor a lányomat csúfolták mert szőrös (elsős volt) megoldottuk egy szőrtelenítéssel. Azóta nem álltak bele semmivel (már harmadikos)

De ha "csak úgy" "mindennel betámadják, nem sokat gondolkodnék. Igen. Belemennék az iskola váltásba is.

Nem várnám egy 6-10 éves gyerektől hogy" engedje el a füle mellett" meg "kerülje"

8, akkor majd nem a szőr miatt fogják támadni, hanem másért. Azzal, hogy szőrtelenítettél, semmi mást nem erősítettél a gyerekben, csak azt, hogy de látod, igazuk volt, hiszen szőrös vagy.

Az ilyen kis k.csögök ellen csak az használ, ha azt látják, lepereg rólad, bármit csinálnak.