Adhd-s fiú iskolakezdése?

Szia!

Én ugyan nem vagyok szülő, de viszont tapasztalatom van a dologban mert gyerekkorom óta ADHD-val küszködök én is. Eleinte furcsa lesz neki, de hamar megfogja szokni ne aggódj. A figyelmével persze lesznek bajok, de ha otthon tanultok vele kicsit pluszban akkor nem lesz semmi gond. Ugyan úgy lehetnek jó jegyei s ugyan úgy el lehet csendben órán mint a többiek csak fel kell rá kicsit készíteni s beszéljétek meg vele a dolgot, hiába még kicsi megfogja érteni.

Vannak nagyon jó táplálékkiegeszítők, amelyek eredményesek nehezebb eseteknél is.

Járj utána!

Diagnózis nélküli ADHD-sként (plusz autistaként) nőttem fel, csak felnőttként, a húszas éveim végén kaptam papírt róla. Nem arról volt szó, hogy nem vették észre gyerekkoromban, szóltak is a szüleimnek, hogy vizsgáltassanak ki, de ők nem akarták. Nagyon nehéz volt az iskola, később a felnőtt élet is, és fogalmam sem volt róla, miért küszködök ennyit, amíg meg nem kaptam a diagnózist.

A magyar SNI gyereket nevelő szülők helyzetét látva valahol megértem, hogy nem szeretnének hivatalos diagnózist a gyereküknek, mert akkor nagy eséllyel nem fognak neki iskolát találni, és feltételezem, hogy ez az én gyerekkoromban sem volt másképp. Szóval valamennyire megértem a szüleimet is. De jó lett volna, ha legalább tudok arról, hogy mi az az autizmus és ADHD, hogy ne egy selejtnek érezzem magam életem első huszonnéhány évében.

Én ennyit tudok mondani egy ADHD-s ember szemszögéből.

"Én nem nem akarok kivizsgáltatni,hanem minden olyan lassan halad hogy hónapokat kell vàrni mindenre."

Persze, érthető, ezt én is tapasztaltam, felnőtteknek több éves várólista van a vizsgálatra. Nem rád értettem azt a részt, hanem a saját szüleimre, bocsi, ha úgy jött le, hogy téged bírálnálak vagy ilyesmi (5. válaszoló vagyok.)