Ha egy gyerekre azt mondják 4-5 évesen, hogy Asperger-szindrómával él, akkor az már biztos az a diagnózis?

Gyp asszisztenskent mondom, hogy sokat nem ér ez a képzés, nem tudunk csodát tenni, max megakadályozni, hogy más vagy a gyerek megsèrüljön.. gyógyszer kell neki, meg rengeteg idő gyerekek közt. 8-10 évesen ha akkor sem megy, akkor már nem fog menni..

Most ovis, még van lehetősége, ne hagyd elvonulni, hozzá kell szoknia minél több ingerhez, helyzethez, miközben rengeteget magyarázol, mikor mi történik. Nyilván ha többen mondják neki ugyanazt, az jobb.

Ha csak mondják, akkor nem. De ha van róla papírja is, akkor igen. És nem is javaslom, hogy levetesd róla a diagnózist, mert felnőttként sokkal nehezebb megkapni, nagyon hosszú a várólista.

Benne vagyok egy FB csoportban, ahol autista felnőttek vannak, és mindenki éveket várt vagy többszázezer forintot fizetett ki azért, hogy megkapja a diagnózist. Márpedig arra mindenki úgy érzi hogy szüksége van. Én egyelőre csak öndiagnosztizált aspergeres vagyok, de hidd el, attól hogy valakinek magas az iq-ja, úgy éli az életét, hogy a legtöbb helyen ki van közösítve, mert fura, rigolyás, nem oda illő dolgokat mond stb. Meg mindenért több kört kell futnia mint egy átlag embernek, legyen az állásinterjú, randi vagy forgalmi vizsga, és nem érti hogy miért. Amikor felnőttként jön rá, hogy "más" mint a többiek, akkor magyarázatot, vagyis diagnózist szeretne. Szóval, ha már gyermekként megkapja, azzal sok további csalódástól kíméled meg.

Egyébként az én gyerekem is ilyen: okos de borzasztó engedetlen, hangos és időnként agresszív is sajnos. Még csak 3 éves, most kezdtük az utána járást, pszichiátrián még nem voltunk, de a nevelési tanácsadó egyelőre annyit állapított meg (szóban) hogy figyelemzavar és emocionális zavar van nála. Úgyhogy nem is biztos még az autizmus.