Ha egy 14 évesen diagnosztizálták, hogy Asperger szindrómás, akkor muszáj kezelésre járnia, vagy élhet tovább a diagnózisával úgy, mint a diagnózisa előtt?

"muszáj"??? Ki kényszerítené?

Ha a szülei nem viszik, akkor nem megy sehova.

Ez kizárólag a szülők döntése, hogy mit kezdenek a diagnózissal.

A diagnózis egy támpont, ami segít megérteni, mindazt, amit eddig is tudtatok, de nem tudtátok hova tenni és nem is tudtatok vele kezdeni semmit, érdemben nem is tudtatok esetleg javítani rajta.

Autizmus-specifikus fejlesztést javaslok, ahol pont azokat a területeket segítik fejlődni, amiben neki elmaradása van: szociális készségek például.

Ha szeretnétek, hogy úgy éljen, mint előtte, és nem jobban, akkor nem kell fejlesztésre vinni. Ha azt akarjátok, hogy jobban éljen, akkor igen, vannak lehetőségek és érdemes élni velük.

Nincs "kezelés" az Aspergeresek számára.

Ellenben a Tanulási Képességet Vizsgáló, Szakértői és Rehabilitációs Bizottság adhat SNI-kódot (ez nem jár automatikusan a diagnózissal). Ennek alapján a bizottság előírhat bizonyos kedvezményeket, javasolhat speciális támogatást az oktatásban (ami nagy előny, hogy pl. vizsgákon plusz idő jár, felvételinél is, ezzel érdemes élni).

A bizottság emellett javasolni szokott heti néhány órás fejlesztést is, amit jellemzően utazó gyógypedagógussal oldanak meg, lévén kevés intézményben van autizmus-specifikus fejlesztésben jártas szakember. Ezzel azonban vannak gondok... A pedagógiai szakszolgálatok eléggé túlterheltek, év közben bekerülni a rendszerbe szinte lehetetlen. Aztán a fejlesztés vagy hatékony, vagy nem, a gond az, hogy ritkán személyre szabott, pedig minden auti más, és emiatt más a fejlesztési szükséglete is. Az én lányomnak pl. heti kétszer van jelenleg fejlesztést, de inkább időpocsékolás, a szabadidejét veszi el, mert amit ezeken a foglalkozásokon csinálnak, azon a gyerekem már oviban túl volt, de a másik két Aspergeres, akikkel egy csoportban van, még ott tart.

Személyes véleményem, hogy többet ér, ha valaki magánúton keres tényleg személyre szabott fejlesztést és az intézményen keresztül csak a törvényileg előírt kedvezményeket veszi igénybe, ha szükséges.

Épp ez a baj, hogy Mo-on még létezik ilyen diagnózis. Ez egy elavult pszichiátriai szemléletet tükröz.

Ül csendben egész nap, és pörgeti a kisautó kerekét => autista.

Kicsit zárkózott, és nagyon érdekli valami (vonatok, buszok stb.) => autista.

Nem lehet ráfogni, hogy autista, de valami szokatlan vele kapcsolatban => autisztikus.

Tényleg egy átlagos kölök => aspergeres.

Az összes pszichiátertől elvenném a diplomáját és kitörölném vele a fenekemet.

# 7: Halvány fogalmad sincs az egészről a jelek szerint. Nekem Asperger diagnózist kapott a gyermekem, és abszolút nem átlagos. Pont azért került kivizsgálásra, mert a pedagógusok jelezték, hogy kábé mindenben eltér a többi gyerektől. (Én szülőként ezt nem érzékeltem, hiszen nekem csak egy gyermekem van, nincs összehasonlítási alapom.)

Nagyon pontos és jól megfogható diagnosztikai kritériumok vannak. Egy hét teljes körű kivizsgálás után kapta meg a gyermekem a diagnózisát.