Csak én érzem úgy, hogy egyszerűen nem bírom tovább?

Nagyobbik fiam 6 éves.

Okos, felnőttekkel, gyerekekkel jó kapcsolatban lévő, udvarias gyerek.

Itthon maga a borzalom.

Ha A-t mondunk, B-t csinál. Minden naposak az ordítozások itthon, teljesen kimerültünk.

Nem a kistesó miatt lett ilyen, már előtte is gondok voltak.

Nagyon durván undok, semmi nem jó neki.

Mi is teljesen ki vagyunk merülve, türelmetlenek vagyunk, ez tény.

Semmi segítségünk nincs, nagyszülők nem elérhetőek.

6 éve sehol nem voltunk, semmit nem csináltunk.

Nem azért írom, mert sajnálom magam, hanem valószínűleg ez is hozzájárul a totális kimerültséghez.

Már olyan gondolataim vannak, hogy a gyereknek is jobb lenne, ha jobb családba került volna, mert szar anyának érzem magam.

Élhetetlennek érzem a helyzetet, minden egyes napon hiszti van.

Már arra is gondoltam, bár ne vállaltunk volna gyereket, akkor szerencsétlen nem így nőne fel.

Fogalmam sincs mit tegyek már.

Oviban minden rendben, okos, ügyes. Iskolába megy szeptembertől.

Tehát nincs semmi diagnosztizalhato probléma, ami ezt indokolná.

Már nem szívesen töltöm vele az időt.

Alig várom, hogy este legyen..

Nagyon rosszul érzem magam emiatt, de ez az igazság, ezt érzem..