Kezelhetetlen 9 évessel mit lehet kezdeni?

Nagyon fontos, hogy azt élje meg, hogy valaki feltétel nélkül szereti és elfogadja, nem kezelik máshogy, erre szokták az állatokat használni gyerekeknél, önbizalom erősítő, megérti, neki beszélhet, kimondhatja magából a titkait és mérges lehet rá. A macska is ilyesmi, de az ilyen gyerekek szeretnek/szeretnének bújni azt a macska meg nem igazán díjazza. Vidd menhelyre önkénteskedni, és kisgyerekes barátnőhöz, ahol baba van, meg 3 év alatti. Ők is ilyesmik:)

Ők tuningolják az önbizalmat, szeretetet adnak és egy 9 évest nem idegelnek ki, biztos pont a gyereknél, aki nem fog haragudni sem rá. Illetve olvasson sokat, hangoskönyv, rádiójáték, a megélt helyzetek, nézőpontváltások is fontosak, új dolgokat élhet át, illetve több érzelmi inger éri, hátha kevésbé lesz túlérzékeny. Ugyanerre jók a filmek. Engem pl a bűn és bűnhődés tett sokkal közömbösebbé apróbb dolgok iránt(először olvastam nagyon megrázó könyvet), de minden könyv egy kicsit változtat rajtam, mintha én éltem volna meg, a gyerekem is 6 évesen kezdett hosszabb történeteket olvasni, belül annyival érettebb lett szinte azonnal, hogy elmondani nem tudom. Persze tudom, hogy akkoriban van egy fontos határ, érési folyamat, gondolkodásváltozás, lehet, hogy könyvek nélkül is ment volna, de negatív nem jött belőle, szóval én síratós könyveket és filmeket adnék neki, hadd lássa, mik történnek a világban, amik foglalkoztatni fogják, az is lehet, hogy túlságosan a saját kis életére fókuszál és túlelemez, mert szorongó típus. Ha bejönnének katasztrófafilmek, fantasyk, akkor előbbivel tágulnának az ismeretei, utóbbi kb drámának hat, kiéli benne a valódi konfliktusait, ha azonosít szereplőkkel és kivetíti a könyvre a helyzetét:) Illetve az sem árt, ha látja másokkal hogy bánnak, az enyém akkor kezdett nagyon értékelni, mikor olvasta a harry pottert(hat évesen), nem fért bele a világképébe, hogy valakivel így bánhatnak gyerekként. Majd a koldus és királyfi szörnyű dolgai, május 35.ben fejbevágta a jófej bácsika a kisfiút, meg nem is tudom mi volt, okosan válogattam össze. Filmekből a vegyünk új mamit ezeréves film tökéletes, ha nem értékelnek, a hétfejű tündér meséje meg nagyon gyerek gyerek könyv, ami anya-gyerek konfliktust old meg. Ha kicsit érettebb, a végtelen történet is nagyon jó számára(meg egyébként neked is, ha már jó nem jön a gyerekből mert belül gondja van, nincs feltöltve szeretettel, és lehet, hogy sokkal hosszabb ideig kell töltődnie, mint gondolná az ember, úgy sírtam a gyümölcsevős végén..:) Nálunk még az is volt, hogy random elkaptam és megölelgettem amikor csak eszembe jutott és a rengeteg bújás átváltott arra, hogy "naaa anyaaaa, neeeemáááár eeeeléééég vooooolt". Akkor is ölelgettem és puszilgattam mikor nem akarta, néha még ma is bevetem, jobb az, ha ő állít le, mintha nem tudnád mennyit igényel és úgy érzed már elégnek kellett volna lennie.

Én sem hittem el anyámnak amúgy, hogy szeretem, mert a szeretetével nem jött, aminek jönnie kellene. Nem ölelt, nem puszilt(csak néha kényszeredetten) és a beszélgetéseink is inkább kihallgatások voltak, nem játszott velem.. egyszerűen érezni lehetett, furcsa és idegen volt minden érintése, mintha idegen simogatna meg, nem bíztam benne. Én figyelek, hogy fel legyen töltve a gyerekem. Néha velem alszik, néha egyedül, de majdnem minden este áthívom hogy megölelgessem alvás előtt, és van, hogy leráz és egyedül alszik el(olvasva). Régebben nem rázott le. Én addig tenném oda magam, amíg úgy érzem meg nem telt, elég nem volt belőlem, akkor is, ha a másik két gyerek "rovására megy". Nehéz lehet ám úgy, hogy alig vagytok vele, ahogy nézem délután is suliban van és 8 órát dolgoztok és utána sportol? Illetve kudarctűrésre bevált, hogy milliószor hagytam magam kikapni, pedig alapvetően úgy álltam hozzá az első 5-6 évében, hogy nem fogom átverni a gyerekem, de mikor teátrálisan kibuktam egy vereségen, meg "az nem ér, hogy mindig tenyersz" akkor ő nyugtatott, hogy "milyen mindig, még csak egyet játszottunk, ne csináld már" Nem lett hibátlan, néha még berág, ha veszít, de csak 1/5. Mondjuk én arra is ki vagyok élezve, ha 9 évesen akár csak egyszer is megemeli a hangját és kibukik a vereségen, nincs könnyű dolga velem:). Illetve extra érzékeny "ciki" dolgokra a suliban, elég alacsony a toleranciaszintje, egyszerűen túlságosan érzékeny és önközpontú, de az elmúlt 1-2 évben rengeteget javult magától, általános dolgokon kívül meg nem nagyon történt más, szerintem az idő, és sok átélt történet, meg külső dolog javított rajta. A suliból én kivenném egyébként délutánra(ki is vettem) és haverokat keresnék neki a neten. NEM KELL játszania a tesóival, ők tesók, barátokra meg szüksége van. Nagyon hülye ötlet ha testvérrel pótolnád a kortárs kapcsolatait, egyszerűen nem arra vannak, nem kell élveznie a társaságukat és szeretnie őket, együtt nőnek fel egy családnál és ha muszáj, segítik egymást, illetve közösen lehet esetleg szülőket kibeszélni, de kb ennyi a tesós dolog, se anyát, se barátokat nem szabadna pótolnia.

Lépj be egy adhds csoportba facen és kezdjetek el összejárni anyukákkal, egy csomóan rászorulnak ilyesmire, járjatok menhelyre és vedd ki a suliból délutánra. És nyugodtan sorolhatsz észérveket is, az enyém pl vak volt arra, amit érte tettem. Elmentünk reggelizni a kedvenc helyére, amit én utálok, aztán elmentünk moziba gyerekmesére, majd ebédeltünk egészséges helyen, mikor már kivoltam tőle, de megpróbáltam belenyomni a hasznos ételt, találkoztunk a barátjával és elmentünk közös kinti program vagy játszóházba. És egy ilyen nap után képes volt mondani, mikor nem maradtunk tovább, hogy sosem lehet semmi, ahogy ő akarja, nem foglalkozok vele, mindig az van amit én mondok. Én meg rápirítottam, hogy sorolja fel mi volt ma, ebből mit szeretek én és mit ő, mi az ő érdeke valójában(egészséges étel) és én miután kikészített délelőtt is bele akartam nyomni az ő érdekében, nézzen rám én hogy nézek ki, sminkeltem-e, csinos-e a hajam, aztán nézzen magára, majd jöjjön rá mennyi idő ment el a napból és mennyi pénzt költöttünk és szégyellje magát nagyon. És ezek után csak a megértem, hogy még maradna, de apróság és ne állítson hazugságokat. Ez a másik, mindenért elkapom, ha hazudik vagy ferdít, a szeretetért is elkapnám, hogy ne tudja jobban mit érzek nálam, elsőnek viccesen, aztán szigorúan, csak a saját nevében beszéljen ne állítson olyat, ami nem igaz. És hát az első 20 alkalommal nem vált be, de azóta kicsit figyeli az én érdekeimet is, képes a sajátja elé helyezni alkalmanként és igyekszik pontosabban fogalmazni, pl a "nem szeretsz" helyett "utállak" lett szinte mindig:D De utálhat, ha akar, nem kell szeretnie, arra vagyok, hogy akkor is szeressem, ha nem szeret.

Na mindegy, alaposan gondolkozz el magadon, beszélgessetek arról hogyan lehet felismerni a szeretetet, miket teszel érte, ő tesz-e érted valamit, ha már azt állítja, hogy szeret, de bántóan viselkedik veled, de változz is jobb irányba felé, mert ha csak üres szavak.. ölelgesd és puszilgasd addig, amíg elege nem lesz belőle, had töltődjön fel.

26-os vagyok, értem. Mi is vittük magánúton is fejlesztésekre iskolás koráig, onnantól kezdve csak a sulis fejlesztést kapja. Én azért tartanám jónak, ha az iskola (vagy ti szülők) kérvényeznétek a vizsgálatot a Nevelési Tanácsadónál (vagy Szakértői Bizottságnál), mert ott egyben vizsgálja meg a gyereket több szakember. Nálunk a Szakértői vizsgálatnál egy délelőttöt vett igénybe a vizsgálat, rettentő fárasztó volt, megnézte a gyereket gyerekpszichiáter, pszichológus és gyógypedagógus is, velünk is beszélgettek, aztán a vizsgálatok végén összeültünk, és elmondták, hogy ők mit látnak, az elvégzett tesztek milyen eredményeket mutatnak. Amikor külön-külön vittük fejlesztésekre, akkor nem volt egy szakember sem, aki a teljes képet látta volna. (2 évente van felülvizsgálat, amikor újból megnézik, hogy mennyit fejlődött, szóval tényleg egy tök jó átfogó képet kap az ember, hogy honnan indult, hol tart.) A sulis fejlesztés azért is jó, mert így az osztályfőnöktől és a fejlesztőtől is kapok visszajelzést, és az osztályfőnök is szokott tanácsokat kapni a fejlesztőtől, abban a közegben kap megsegítést a gyerek, ahol a nap nagy részét tölti. Az önálló fejlesztéseknél, amikor én vittem oda valahova fél órára, ezt azért így nem éreztem.

Szerintem abból, amit leírtál, az jön le, hogy jól érzed, hogy van probléma, és nem valószínű, hogy nevelési probléma van, bár persze a testvérek különbözőek, de szerintem jól érzed, hogy a gyerek nem azért olyan, mert te vagy a férjed így vagy úgy viselkedtek. Nagyon jó lenne kibogozni, hogy mi ez, mert a kamaszkor még csak ezután jön, és nagyon nehéz lesz, ha erre a mostani helyzetre rakódik rá a kamaszkori testi-lelki változásokkal járó összes teher. Szóval én vagy a sulin keresztül, vagy én magam kérelmezve keresném meg a nevtant (vagy a szakértőit).

Magától kapod el megpuszilgatni, és nem akkor, mikor mondja, hogy nem szereted? Mert elég más a kettő. Én szoktam ilyeneket, hogy "hát ki ez a kis cuki", meg "gyere ide te kis cuki" ha épp valami mást csinál, mikor hirtelen felbuzog bennem a szeretet és elkapom 9 évesen is, és miután tiltakozik még egy picit ölelgetem. Nem tudom, én azt látom, hogy a legtöbb anya nem úgy áll a gyerekhez, mint én, és az én anyám is állította, hogy ő ilyen, de tökre nem volt az, csak máshogy élte meg. Szerintem nem figyelemfelhívás(legalábbis nem ezért), hanem következmény, a túlérzékeny gyerekeknek jók, csak túlzóak a megérzéseik.

Nem hiszem, hogy figyelemfelkeltésre használné, de nyilvánvaló volt már az elején, hogy ezt szeretnéd hallani. Én elhiszem, hogy úgy érzi nem szeretik, hisz a tesói nem játszanak vele néha, mert eldurvul, bent a suliban tuti megvan a bötjte a viselkedésének.. szerintem van alapja annak, amit gondol és nem üres "figyelj rám" szöveg, de azt elismerem, hogy eltúlozza a dolgot.

Azzal tudnál még enyhíteni, hogy megmutogatod a többi szülő viselkedését, milyenek a gyerekükkel, csak felhívod rá a figyelmét, ha látsz valakiket, hogy "nézd csak?"

Gyerekem barátnője már ovisként így érezte, hogy őt nem szeretik annyira, mert mikor leesett a hintáról nem kérdezték meg jól van-e, csak ránéztek és elfordultak. Szépen megfogalmazta a különbséget, a szülei tényleg nem szeretik, heti több napot a nagyinál alszik, napközben vele van, meg más rokonokkal, sokat van suliban, majd különóra.. A szülei nyilvánvalóan tagadják, de a rokonoknak mesélik, én meg visszahallom, hogy nem bírják a társaságát, pont, ahogy te is írod, fárasztja őket, stresszel jár és kellemetlennek élik meg és ilyen apróságokban megmutatkozik. Bár a gyerekük nem ilyen, csak dirigálós követelőzős, de egyébként engem évek alatt csak egyszer akasztott ki. Az enyém is idegesítő néha, de azért alapvetően bírom a természetét, pedig kegyetlen undok néha és olyan dolgai vannak.. de szimpatikus ember ha ezek épp nem jönnek elő. Kicsit más..

Én pont a diagnosztizálás ellen vagyok, azt másik válaszoló írta, a mint rontasz el rész viszont igaz.

Hova tudod vinni? Vadaskert gyermekpszichiátria van magánrésze is, ne pszochológushoz vidd, ott van mentálhigiénés foglalkozás is. Ajánlani fognak még helyeket attól függően minek tudják tulajdonítani a gondot. Érdemes még suliváltáson gondolkozni és berakni a zöldkakasba vagy egy waldorfba.. illetve pszichodrámára járathatod, ahol kijátsszák a feszültséget, meseterápiára, vagy kiskamasz önismereti csoportba, tele van ilyennel a net. Berakhatod még a SYMBOba is BPn, ott szájbarágósan tanulják az ön-és helyzetismeretet(enyhén érintett autik), és van még az állatterápia lovaglás vagy kutyás formában. Zeneterápia, hang és fényterápia is van, ami "nyugtatja a lelkét".

De szerintem ezekkel mind csak rosszul jár(tok), suliváltással nem, ha te nem változol(szerintem nem megjátszott kedvesség kell neki, hanem őszinteség), ott megfelelő ingereket fog kapni kívülről, főleg a zöld kakasban. Az elsőknél kijön diagnózisokkal, a lélekápoló fejlesztések meg csak játékok, én személy szerint nem hiszek ilyenben, aki sokat olvas, sok filmet néz, szerepjáték megvan/volt, annak ezek feleslegesek.. kutya kellene neki, aki feltétel nélkül szereti és sport, mondjuk úszás vagy tánc.

Vehetsz még önismereti könyveket kicsiknek(így működik a lelked, miért jó, hogy önmagad vagy), meg elviheted menhelyre, hogy kutyázzon, kötődjön az egyik kutyához, ilyen sétáltatós napra, ha nem lesz kutyátok. Ebből már leírtam egy kettőt korábban is, de tudom, hogy te szakembert szeretnél aki megmondja, hogy valami gondolkodási mássága van a gyereknek és foglalkozik vele és elmúlik. Nem fog. Túlérzékeny, változnia kell az otthoni körülményeknek, vagy kapaszkodót kell adni, ami elvonja a figyelmét és a kis érzékeit máshova koncentrálja(kutya), vagy lefárasztja, hogy ne is koncentráljon tovább és ne elemezze a helyzeteket(úszás).

Nem létezik, hogy ne érezze, hogy a másik kettő gyereket jobban kedveled, hogy az osztályban furcsának/rossznak tartják, hogy nem szívesen vagy vele, szerintem csak érzékenyebb/okosabb ilyesmire és ez nem érzelmi zsarolás, figyelemfelhívás.

Ha megállapítanak valami érzelmi élet zavarát, akkor kaphat rá hangulatjavítót, de az tökre nem javít a hangulaton, csak a túlérzékenységet tompítja egy olyan kis kilengésű érzelmi skálára, amiben csak szűkre szabott érzelmeket tud megélni(kb mint maguktól az átlagos emberek, de ehhez képest visszaesésnek fog tűnni, mintha "szedálták", "tompították" volna, és ez is történt, de csak a túlműködésről vitték vissza átlagosra) Nem vagyok gyógyszerpárti, csak végső esetben, szerintem csak környezetváltozás kell neki és őszinteség, és ha te nem adod meg, nem megy új suliba, akkor olvasson könyveket és nézzen filmeket, ahol őszinte hozzáállásokat mutatnak és el tudja fogadni azt is, amit az élet ad. Koldus és királyfi, huckleberry finn vagy hogy írják, őőő tom sawyer, a kis herceg, kétévi vakáció, twist olivér, csupa olyan könyv, amiben valami rossz dolog is történik és megbékélnek vele, mert ez az élet rendje, vagy a kisherceg, ami ugye nagyon mély, én 10 évesen olvastam és imádtam... vagy akár úúú a balszerencse áradása. Ennek a gyereknek ez a könyv kell(filmben is van):)

Egyszerű ez mint a faèk, számtalan ilyennel találkoztam már.

Vannak öröklött meg felvett tulajdonságok. Ok ès okozati viszonyok.

Valószínűleg valamelyik felmenő jellemèt örökölte, vagy csak a hajlamot. Biztos vagyok benne, hogy lehetne találni bőven trógerságot a nevelèsèben, amire kièlesedett ès bevált ez a viselkedès. A folyó is a kisebb ellenállás felè folyik.

A gyerekkel foglalkozni kell, nem gomba módjára hagyni felnőni.

Mivel nincs èrezhető retorzió ès tudja, hogy nyer innentől válik pokollá a körülötte èlők èlete.

Nem kell ide speciális iskola, se pszichológus, nincs azzal a gyerekkel alapból semmi baj, de hosszú èvek óta így èl, beèpült a jellemèbe amit kínkeservesen de meg lehet mèg változtatni. Mondom megint, szenvedni fogtok vagy elkallódik mint a többi ezer.

Le lehet ugatni bárkinek, Szurma András mellè mèg odafèr.

A pszichológusok döntő többsége egy tányèr levest nem èr. Leginkább melegedni járnak be a munkahelyre. Van köztük kiemelkedő, Őket szakmailag tisztelem.

A megoldás ingyen van, csak ahhoz KI KELL LÈPNETEK a komfort zónából.

Nem napokig, de nem is hetekig fog tartani de megoldja a problèmát.

Egyszerű dominancia, ahol következetesen kell cselekedni! A szentlèlek türelmèvel minden alkalommal helyèn kell kezelni azt a mèrhetetlen hisztit amit le fog művelni.

Ő most a falkavezèr, ès nem tisztel Titeket.

- Ha veri magát a földhöz, se lássa rajtad, hogy zavar. Ha büntetèst kap, azt engedmèny nèlkül rögösen rójja le.

- Ha annyira hisztizik, hogy belázasodik, akkor be a kórházba, semmi problèma.

- MINDIG MAGYARÁZZÁTOK EL NEKI, hogy mi lesz a következmènye ha így ès így viselkedik. Ha kell MILLIÓSZOR.

- Lehet, hogy le fog köpni vagy elküld oda ahonnan megszülettèl, de ezt nem kell magatokra venni. Nem kell megütni se fenyegetni, csupán a tènyeket közölni vele, meg kell törni ezt a viselkedèst.

Megsúgom, 100-ból 2-3 család viszi vègig eredmènyesek, mert GYENGÈK, LUSTÁK, KÈNYELMESEK.

Eredmènyek vagy kifogások! Ha èrdekel mèg a mondandóm, írj rám privátba, ha nem akkor úgy csinálod ahogy akarod.