Kezelhetetlen 9 évessel mit lehet kezdeni?
Van egy 9 éves fiam, akinek mindig is önbizalomhiánya volt, már ovis korában is azt hallgattuk, hogy neki ez úgysem fog sikerülni, neki ez úgysem megy. Iskolában ez fokozódott, mostanra már agresszív is, csapkod, rohan, üvölt, ő hülye, mindenre ezva válasza, ő rossz, ő úgyis megbukik, őt úgysem szeretjük.
Mindez naponta többször.
Voltunk már több pszichológusnál, kivizsgáláson, pszichiátrián, de ott sosem találnak semmi eltérést. Csináltunk többféle rekaxációs tréninget, önkontroll fejlesztést, érzelmileg támogatjuk, elfogadjuk, 2 tesója van, ők egyáltalán nem ilyenek. Nem szoktuk őket bántani,de élete során kapott már pár nyaklevest, kiabálni idővel szoktunk, de ez egyébként nem jellemző. Már nem tudom hoca forduljak vele, úgy érzem, hogy totálisan megbuktam nála, bármit mondok az neki hazugság, minden. A tesója fogalmazott úgy, hogy attól is ideges lesz, ha azt mondjuk neki, hogy szeretjük, erre az volt a válasza, hogy mert úgyis tudja, hogy hazudunk. Minden lepereg róla, ha mondjuk és az is, ha tesszük, ha egész nap vele vagyunk, játszunk, akkor megkapjuk, hogy szar az élete, szar minden, főleg mi. Nem tudom, hogy merre lehetne még elindulni vele, mert a szokásos körökön már túl vagyunk. Lassan a másik 2 gyerekemet féltem, mert ők ebben az őrületben nőnek fel. Diétát, táplálékkiegészítőket próbáltuk, szünetekben egy fokkal jobb, iskola időben katasztrófa, itthon is, az iskolában is. Mit lehetné még tenni, merre vigyük?
27es van következménye, el szoktuk tiltani tvtől, beküldjük a szobájába gondolkodni, kitalálni kit kellene máshogy, volt, hétvégén lehet nálunk gépezni felügyelettel, arról is letiltjuk, ha olyan a helyzet. De adtam már házi munkát is pluszban. Tehát van szankció, naponta van szinte elbeszélgetés ezek miatt, se minden miatt valóban nem, mert akkor percenként ez menne, ő simán kikiabál a szobájából is, ha bezavarom, nem érdekli, de az sem,ha én kiabálok, vissza kiabál.
Biztis, hogy az iskola is nehéz terep, de szereti az osztályát, biztos, hogy kamaszodik is, de ez nem új dolog nála, de most határozottan romlott tavaly tavasz óta.
válasza:Csak ti nem szeretitek, vagy más sem? Mármint mond olyat is, hogy a tanárnéni is utálja, hogy a társai nem akarnak vele barátkozni, nem kedvelik, stb? Vagy kizárólag rátok korlátozódik?
Én is ilyen gyerek voltam, én csak a szüleimnél éreztem ezt, mindenki más úgy állt hozzám, ahogy kellett. A mai napig meg vagyok róla győződve, hogy anyám sosem szeretett, bánásmódban is látszik, megjátssza csak magát, olyankor mindig megemelkedik a hangja és nem a helyzetre reagál, hanem általánosságban. A néha verés is verés, nincs olyan, hogy nem bántjuk, de néha kapni szokott.
Azt is aláírom, hogy a gyereked túlérzékeny, én is(és okosabb is másoknál, ez a kettő szerintem összefügg). Az én gyerekem is okosabb és túlérzékeny. Onnan tudja, hogy szeretem, hogy mondom, mutatom, de ami lényegesebb, nevetek vele és őszinte vagyok. Én pl szeretem a gyerekem, de nem mindig kedvelem, és meg is mondom neki, hogy mázlija, hogy a gyerekemnek született, mert ha random ember lenne, nem szívesen lógnék vele. Megbízom benne, megkérem dolgokra, figyelek, amit mond és érdeklődök róla, őszinte vagyok vele. Nagyon ritkán szokta érezni, hogy kompenzálok tárgyakkal(igaza is van), de ezt igyekszem elsumákolni sokszor, szerintem fontos kapni, birtokolni is, és lefoglalja, ha épp nem érek rá, vagy nincs idegrendszerem hozzá.
Szerintem a gyereketek érzékenyebb(mennyit mértek iqban?), és hát.. anyám a mai napig állítja, hogy szeret, de nem ilyen, amikor szeretnek valakit. Szóval én megértem itt azt a válaszolót, aki azon a véleményen van, hogy ti is elronthatjátok, de az tuti, hogy a gyereketek nem olyan átlagos, mint a másik kettő, és ez nem feltétlen rossz, hogy átlát az embereken.
Nevessetek sokat együtt és beszélj vele őszintén az állapotáról.
válasza:Nem, ez mindenkire vonatkozik.
Ő egy nagyon jófej gyerek, bármiről lehet vele beszélgetni, érdekli a világ, a világháború, szereti, ha a gyerekkorunkról mesélünk neki, vicces, szoktunk nézni együtt filmet, kirándulni, főzni, tegnap este pl társasjátékoztunk. Sok időt töltünk együtt, próbálunk minél minőségibb időt. Kifejezetten figyelek rá, hogy soha ne a gyereket szidjak, hanem a tettét, ezt ki is szoktam emelni. Ezek ezerszer elhangzottak már, hogy akár mi van mi szeretjük, ez az ő otthona, szeretünk vele élni, nem csak szavakkal, de tettekkel is, soha nem mondtunk neki semmi olyat, amivel elküldenénk, lehülyéznénk, nyilván az ajtón sem raktuk ki. Ha iskolai balhé van, akkor is megvárjuk, hogy megnyugodjon és megbeszéljük mit kellett volna máshogy.
válasza:Meg büntetitek állandóan ...
Akkor a 80. pszichológust is meg kell találni, mert csak ő tudja megoldani. Nem képességeket kell vizsgálni (mi a lófsznak?), hanem az érzéseket és indulatokat.
válasza:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!