Hogyan mondhatnám el a barátnőmnek, hogy mi a baja a fiának, úgy, hogy megértse és elfogadja?

Azért írja a 19-es ,hogy elavult nézet(hogy 6 éves korra befejeződik az fejlődése),mert olvass egy kicsit az agy plaszticitásáról,és te is rájössz,hogy igaza van.

Van egy nagyon jó könyv,

[link]

Ezt olvasd el,nagyon jó.

Ettől függetlenül a korai fejlesztés rettentően fontos.

Utolsó, köszönöm, igen, erről van szó.

A korai fejlesztés fontosságát senki nem vitatja, de azon lépjünk már túl, hogy ha az első 6 évben nem történik meg valami, akkor az már sosem fog. 20 éve kb még mi is úgy tanultuk, de azóta már ezt a nézetet felülírták. Elavult, nem állja meg a helyét.

Nem azt írtam, hogy csak az első hat évben fejlődik az agy!!

De ekkor a legfogékonyabb a stimulálásra. A többi erre épül!

Nekem is az a véleményem, hogy neked ebbe nem kellene beleszólnod. Ha a pedagógusokra nem hallgat, szerinted rád fog? Te nem is vagy szakember, maximum csak jól magadra haragítod.

Egyébként meg sok helyen sántít a sztori, többen leírták már, de nekem is van benne sajnos tapasztalatom.

Hogy a gyerek integrálható-e, azt sem az iskola, sem a pedagógusok, sem a szülő nem döntheti el. Átmeneti, kevésbé súlyos esetekben a szülőnek lehet véleménye, de alapvetően a Szakértői Bizottságban döntik el. Leginkább azért, mert a közvéleménnyel ellentétben nincs speciális iskola a nehézségekkel küzdő, de egyébként normál intelligenciájú gyerekeknek. A súlyosan fogyatékos gyerekeknek van iskola, ahol a gyógypedagógusok leginkább az önellátást, a házimunkát tanítják nekik, de nem haladnak az iskolai tananyaggal.

Szóval ha van egy kisgyerek, aki több területen el van maradva, de van rá esély, hogy minimális szinten meg tudja tanulni az általános iskolai tananyagot, akkor a Szakértői Bizottságban az integrációt szokták javasolni. Nem a szülő dolga eldönteni! Ebben a korban viszont még nem lehet teljes biztonsággal eldönteni, főleg az autistáknál, hogy mennyire súlyos a dolog, szóval sajnos sokszor nem integrálható gyerekekre is próbálják ráerőltetni az integrációt, főleg azért, mert nincs nekik más opció. Ha neked lenne gyereked és választanod kéne, hogy berakod-e az elfekvőbe, ahol ruhát hajtogatni, meg szendvicset kenegetni tanítják vagy berakod-e az integrált iskolába, ahol megpróbálják megtanítani neki a tananyagot, te melyiket választanád?

Nem tudom mi van leírva a gyerek szakvéleményében, de egy dolog biztosan rá van írva, hogy javasolt-e neki az integráció vagy nem. Amennyiben javasolt, akkor a körzetes iskolának kutya kötelessége felvenni! Az iskolaigazgató nem utasíthatja el. Tehát jogosan jelentette fel a barátnőd az iskolát.

Sajnos én is azt hittem, hogy sni-kóddal majd javasolnak nekem iskolákat, ahonnan én választok, hogy nekünk melyik van közel, melyik felel meg stb. Hát a nagy francokat. Közölték velünk, hogy a körzetes iskolát tudják kijelölni, ha másik iskolába akarom vinni a gyereket, akkor nekem kell megkeresni az iskolaigazgatót, és nekem kell befogadó nyilatkozatot kérnem. Szóval mi próbáltunk keresni olyan iskolát, ahol van helyi gyógypedagógus, pedagógiai asszisztens, kis létszámú osztályok. Mert ugye ezeket írták ki neki a szakvéleményben. Csak a magyar iskolák 99 %-ában ez nem valósul meg.

Leginkább ha nem körzetes minden más iskola el szokta utasítani az sni-s gyerekeket. Szóval lehet próbálkozni, de nem biztos, hogy sikerül. Főleg, hogy most már egyre több negatív tapasztalata van az iskoláknak az integrációval kapcsolatban. Egy ilyen problémákkal küzdő gyereket nem lehet beültetni egy 30 fős osztályba, frontális oktatásba egy darab tanítónővel. Viszont nálunk jelenleg ezt jelenti az integráció, szóval valahol érthető is, hogy az iskolák inkább köszönik szépen, de nem kérnek az sni-s gyerekekből. A gyerek szétveri a tanítást, a szülő meg "nem partner", érstd, nem akarja elvinni a gyereket másik iskolába. Az iskola meg tehetetlen, mert nincs eszköze, hogy kezelje ezeket a gyerekeket.

Szóval a barátnőd minden éjjel telesírja a kispárnáját a gyerek miatt, mert patthelyzetben van, és tanácstalan. Mivel te nem vagy ebben a helyzetben, és nem is értesz hozzá, a legjobb, amit tehetsz, hogy meghallgatod, és támogatod a döntését.