Hogyan tudnám tartani a lelket a nem túl jó képességű fiamban, ha folyamatos kudarcok érik?

Persze pontozzatok le gyereket egymiben elfektetett anyukák, mert “ti már megtettetek mindent” a magánlogopédiával, amiből heti két órája van, ez a gyerek màr felejtős, ugye és nincs több ötletetek, nem tudtok mit tenni, be vele az értelmi sérültekhez.

Nevetséges, az ilyenektől el kellene venni a gyereket. Tájékozódj mielőtt előadod, hogy majd felsőbe megy rendes suliba egymiből a gyereked.. lol. Ne akard befűzni ezt a nőt is ilyen marhaságokkal, az egymi szr hely, nem fejlődnek(mert olyanokra van szabva akik nem tudnak!), nem véletlen az sem, hogy a bizottságok mentenék ki onnan a gyerekeket. Tudják mi megy ott, minden egymis gyereket látnak.

KORREPETÁLÁS és tanulj vele te is napi 1-2 órát. Az ügyetlenségre meg tényleg az úszás a leghasznosabb, hiába mosták ki az agyatokat a “fejlesztő tornával”, az gimnasztika, abból is gyenge, ha normális tornatanára van, heti 5x jár ilyenre, ennél több nem kell neki.

Biztos neked is leesett x év tsmt után, hogy szrra sem jó, pénzkidobás. Testtudata vízben lesz a leggyorsabban, ússzon, merüljön, bukfencezzen. Ott a mozdulatok könnyebbek és ösztönösen jönnek elő játék során, fogócska meg ilyenek kell a gyerekeknek vízben. Gyorsabban el is fáradnak, észrevétlenül épülnek az izmaik és ráéreznek jobb légzéstechnikára is.

Valahogy én is azt érzem,ennek a tsmt-nek nevezett lötyögèsnek sok értelme nincs max annyi hogy a gyerek megtanul szót fogadni másnak.

Ugyanez a véleményem az autista fejlesztőknek a csipeszjátèkaikról a kiskacsa ragasztgatàsról stb .

Meg kellene reformâlni a rendszert.Nem mindegy ki fejleszt gyereket és hogyan .

Ne legyenek olyan fejlesztők akik azért lesznek azok mert nekik a gyerekük fejlesztésre szorul,és elkezdi a saját gyereke mellett aki épp elég odafigyelést igényel a màsèt fejleszteni , közben gyorstalpalón szerez valami papírt is harmincon felül.

Baromi nehéz az én fiammal is de küzdünk vele,èrte a normál úton minden tèren.

24, bizony ebben a megvezetett társadalomban egyszerűen muszáj, hogy a normálisok is képviseljék magukat, és minden alkalommal leírom, hogy mindenféle rosszindulatú és tájékozatlan vagy félretájékoztatott lepontoz.. mert az egymisek szüleivel elhitetik, hogy jó nekik(a siketnéma stb ne kerüljön már egy kupacba.. ), ha elfekvőbe megy a gyerek ahol két év alatt vesznek egy évnyi anyagot, legtöbbször meg nincs külön fejlesztésük, hisz a suliban be van építve a napirend. Az én gyerekemnek olyan anya jutott, aki mellett önálló felnőtt lesz belőle, sikerei vannak, ÉP emberek a barátai, normális kapcsolatokat alakíthat ki és ugyanoda juthat, mint egy átlagos ember , pedig egymibe akarták rakni.. igazából már most elég jól mennek a dolgai és kenterbeveri az átlagosokat, szóval már "be van fejezve" az út, csak ugye nekem sikerült, és továbbadnám a tudást, ha már más lemondana a saját gyerekéről, és még olyan hülye is, hogy elhiszi, hogy ez a gyerek érdeke, mikor csak a tanárok és osztálytársak terhein akarnak könnyíteni azzal, hogy megszabadulhatnak a problémás gyerektől, "az ő érdekében".

Aki nem hülye, az észreveszi ha máskor nem, második osztályban, hogy kicsesztek velük, mert amíg a többi gyerek olvas folyékonyan, számol 100ig( és szoroz, oszt), ír folyékonyan, addig az ő gyereke nem olvas folyékonyan, nem ír csak egy két szavas mondatot és 50ig ha számol sokat mondok, esetleg első 5 szorzást vették.

OVIBÓL más menni elsőbe, az kb semmit sem tesz hozzá, de suliváltás nem szokott lenni, vagy ha mégis, akkor évismétléssel jár és akkor is 2-3as lesz a gyerek. És ne keverjük már ide a logopédiai osztályokat, amik normál iskolában is működnek(meg az sni osztályt szintén normál suliban), mert ott csak az olvasás-írás a lassabb(meixner) számolásban tartják a tempót és nem vesznek fel komolyabb gonddal gyerekeket.

Aki azt megugorja rendben van. A gyógypedagógia lényege, hogy elhitessük a rossz képességűekkel, hogy értékesek(mert hát azok, csak más területen), és hogy helyzetükhöz képest fejlődjenek. Már akkor körbetapsolnak, ha rendesen fogja meg a kanalat, olyan szinten alul vannak az elvárásaik. Szerintem egyébként pont az szokta jobban megtolni a gyerekeket, aki a sajátjával is ezt csinálta, az én gyerekemet csupa huszonéves fejleszti most suliban, oviban meg csupa 55+os volt körülötte, az idősebbek már lemondtak róluk, a huszonévesek pedig úgy nyitottak, hogy "jajj autista és rádnéz, de ügyes- hű kinyomta egyedül a temperát elképesztő, nahát megvigasztalta 5 jutalompontot neki, tapsoljuk meg.. "

Akinek volt gyereke és még nem vesztette el a reményt, azzal magánban találkoztunk és pont úgy gondolta, ahogy én, és én is pont ezeket mondom. Fontos az is ki melyik kategóriát célozza, nyilván máshogy áll hozzá egy középsúlyosokkal meg maradandó fogyatékosokkal dolgozó, meg olyan aki gyerekeket integrál. A kérdezőnek ha van esze, a sajátját az utóbbiba sorolja és azok véleményére ad, meg kb mindenkinek legyen esze, akinek menthető a gyereke. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy lemondasz róla és csökkented az elvárásaidat, hanem előbb olyanokat támasztasz, amit könnyebben ugrik, majd mikor megugrotta folyamatosan emeled a szintet, fel a normálisig. És rohadtul élvezik a gyerekek, mert nem az van, hogy ostorral kell hajtani, ugyanúgy dicséred, csak naponta több órát és a szintet is emeled, mert így fejlődik.

Nagyon rossz, hogy ez egy segítő szándékú oldal, de senki sem segít úgy, mintha az ő gyereke lenne. A sajátjával csak pár beteg ember teszi meg, hogy a legkisebb nehézségnél lemond róla, könyörgöm korrepetálásra se jár az a gyerek, arra átlagosak is járnak!