Mit tegyek ha betegesen önző és kapzsi a gyerek?
Lassan 10 éves fiamról van szó. Borzalmasan irigy, önző és kapzsi. Csak olyat és csak akkor hajlandó megcsinálni, ha valami hasznot remél belőle..és ennek hangot is ad. Pl.: "minek rakjak rendet, ha úgysincs belőle semmi hasznom?" Vagy ha megkérem, hogy csináljon meg valamit, gondosan kiszámolja, hogy csak a felét végzi el, a többit meghagyja, hogy majd a huga is csináljon valamit. Édességet, üdítőt bármi nasit ha kapnak, mint egy pénzügyes vagy könyvelő, kínos precízséggel méri ki, nehogy véletlen a másiknak egy grammal több jusson. Vagy például: mondom nekik mindenki válasszon magának valami nasit a boltban amit szeretne, választ magának valami zacskó chipset, a testvére meg valami mást ami kicsivel nagyobb csomagban van. Akkor rögtön megy a hőbörgés, hogy miért kell neki nagyobb. Mondom ha beéred a kisebbel, az kell, azt választottad akkor nem mindegy mit kap a másik ha te ezzel vagy elégedett? És erre mégcsak nem is az, hogy választ magának valami nagyobbat, amire nincs szüksége, de mégiscsak ugyanakkora mint a másiké, hanem tépi ki a kisebbik kezéből, hogy ő is vegyen mágának valami kisebbet. És alapjáraton is konkrétan gonosz, rosszindulatú és egyre kiálhatatlanabb módon öntelt, arrogáns, szemtelen, felfuvalkodott pökhendi stílusban beszél mindenkivel, a testvérével, mint egy darab szarral, de velem is olyan stílusban, hogy kinyíkik a bicska a zsebemben. Az a baj, hogy emiatt a gusztustalan viselkedése miatt nap napután egyre inkább azt érzem, hogy undorodom a saját fiamtól...nem túlzás, konkrétan olyan mintha a felnőtt rajzfilm figura, Eric Cartman lenne élőben...
Akinek volt ilyen gyereke, mit tett, hogy nevelte ki ebből? Verni nem akarom, pedig néha nagyon nagy önuralom kell, hogy ne keverjek le akkorát, hogy a fal adja a másikat, szép beszéd meg nyilván egyik fülön be, másikon ki. Az üvöltözésbe meg már lassan beleszakadnak a hangszálaim.
Előre is köszönöm a válaszokat.
A stílusod elárulja, hogy már megint az egyik kamukérdésed, amiben gyereket szidnál.
Mindig túltolod a sztorit, könnyrn felismerhető vagy....
Eleve nem állnék le vitatkozni egy tízévessel. Rendet raksz és pont, mert azt mondtam. Nem indokolom meg. Ami a szőnyegen vagy elől marad, az megy a kukába. 2x megcsinálod, harmadszorra már el fog pakolni maga után.
A vásárlással sem szórakoznék ennyit. Eleve nem kell mindig kapnia valamit csak azért mert gyerek. Max heti 1 chips, ha nem tetszik vagy kitépi a húga kezéből, akkor elveszem tőle, visszarakom a polcra és csak a kistesó fog kapni, ő meg nézheti ahogy eszi.
Nehogy már egy 10 éves terrorizáljon meg dirigáljon. Ha meg rájön az öt perc, akkor menjen be a szobájába, csukja magára az ajtót aztán ha szépen tud beszélni és bocsánatot kér (a tesójától is), akkor kijöhet.
Esetleg passzold vissza neki a labdát ugyanolyan stílusban? Ha kér valamit szólj vissza, hogy “mi hasznom belôle?". Az ô ruháit ne teregesd ki, hajtogasd össze, hanem halmozd oda az ágya, íróasztala közepére, és mondd, hogy hagytál neki is egy kis munkát, hogy ô is csináljon valamit. Ha valamit kér, vagy kérdez, te is pampogj neki egy sort, lehetôleg az ô szavaival.
Hátha észreveszi magát egy kicsit.
9, sajnos nem fogja észrevenni magát. Nem azért csinálja ezeket, mert tényleg nem tudja, mi haszna belőle. Tudja nagyon jól. Csak nem akarja csinálni. Ahogy kérdező is írja, kőkeményen ellenáll. Ezért inkább a betonbiztos határok szabása válik be szerintem, amit 3 és 6 írt. Nincs érvelgetés, vitatkozás. Kell a chips vagy nem? Nem terrorizálhatja a családot a hülyeségeivel, ha nem hagyod neki. Te vagy a főnök. Már a kapcsolatotok rovására ment, hogy hagysz neki teret pampogásra, hisztizésre. Nem. Chips polcra vissza, ha nem kell, megyünk tovább, nincs időnk értelmetlen baromságokra. Rondán beszélésnél én se a szobájába küldeném. Én is ignorálnám. Pl tudsz normális hangon beszélni vagy nem? Nem? Akkor részemről ennyi volt neked a mai nap, szevasz, mi vacsorázunk, te meg csinálj amit akarsz. És nem csinálnék neki kaját, nem beszélnék hozzá. Csinaljuk tovább a napi rutint, ő meg őrjöngjön, úgy viselkedek, mintha ott se lenne. Rendrakás: tényleg nem szabad leállni vitatkozni. Rendet kell rakni és kész. Sajnos vannak gyerekek, akikkel tényleg meg kell csinálni, hogy ami elöl marad, az megy a kukába. Ha pl tankönyv vagy drága játék, akkor félre lehet rakni, de az úgy nem annyira hatásos. Ha bevállalod, akkor szerintem tényleg menjen minden kukazsákba és egyenesen ki a kukába. Es akkor már lesz haszna a pakolásnak: hogy nem b.szod ki a cuccait azzal a lendülettel.
Amikor mindent patikamérlegen méreget, azzal akkora kárt nem okoz, csak idegesítő. Én kiröhögném, hogy micsoda dedós baromság ez, jól van fiam, csináld, ha neked ez kell, de ne csodálkozz, ha mások is ki fognak röhögni, ugyanis nevetséges vagy. Ami pedig azt illeti, hogy egy feladatot csak félig csinál meg, hogy a tesója is dolgozzon: a tesónak nyilván megvan a saját feladata. Ilyenkor a munkának az a része nem lesz megcsinálva. Ha pl teregetés, akkor a saját ruháinkat kitergetném, az övéit meg beszórnám a szobájába. Ha porszívózás, es nem csinalta meg, akkor vasárnap reggel ötkor kivágnám az ajtaját, hogy heló, most van időm megcsinálni, amit csesztél befejezni. El kell érni, hogy muszáj legyen neki megcsinálni, mert csak rosszabb lesz neki, ha nem. De üvölteni nem szabad, ne lássa, hogy dühös vagy. Próbalj laza maradni. Te vagy a főnök, nem ő, és ez most háború, ha tetszik, ha nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!