Betegesen gyerek akarok lenni újra. Mi állhat ennek a hátterében?

A szüleid? 12 órás munkahely/munkahelyek? A kimerültségük, esetleg ingerültségük? Vagy a panaszuk a mindennapokról, akár 12 órában vannak, akár nem? Elképzeléseid vannak a jövőről, hogy mit szeretnél, vagy sötétben próbálsz tapogatózni?

Én amióta szakközépbe kezdtem járni (már végeztem), azóta tapasztaltam, de igazán csak az utóbbi időben - hogy egyre közeledik a "felnőtt világ" - jöttem rá, hogy a felnőtt életben is van hülyéskedés. Építsd úgy az életedet, hogy az neked a legjobb legyen. Diákként az órákon kell csöndben lenni és jegyzetelni, ez a feladat, felnőttként pedig a munkádat végezni. Persze, utóbbi komolyabb, szó szerint a megélhetésed, de úgy hiszem, idővel mindenki "megszokja" az ilyesfajta teher érzését, hogy nem a szülőkön, hanem saját magadon múlik.

Sokszor csapódott nekem ugyanez az érzés, de aztán átalakult azzá, hogy igen, visszamennék, de csak 1-2 órára, nosztalgiából, mert az már elmúlt, van ami meg is szépült, semmi kockázatot nem rejt. Míg a jövő olyan, mintha a napba néznél. Kb egy lépésnyit látsz, annyit tudsz tenni (én még ráadásul tüsszentek is, ha a napba nézek, ingerel). Esetleg az akkori életedet azért hiányolod, mert a mostani helyzeted nem éri azt a szintet, ami a régit? Mostanra egy igazi barátnőm maradt, régen mellette volt kettő. Tudtam, hogy egyszer jön az elválás, mégis megvolt az érzet, hogy nem. Azóta se lett egyikük hiánya pótolva, csak kénytelen voltam beletörődni.

Ha pedig terveid nincsenek, persze, hogy úgy érzed, nem tudod magadra venni a terheket, ha úgymond nincs semmi, ami segítene azokat elbírni. Értsd, nincs szakmád, amit szívesen csinálnál éppen annyiért, amiből megélsz, de olyan területen se helyezkedsz el, ami nem a szíved csücske, de szuperül megfizet, se olyan, hogy jó a munkahely + fizetés is. Így a nemlétező kukinak van kedve felnőttnek lenni.

Mindig mondogatták a felnőttek: "Addig örülj, míg gyerek vagy és nem kell dolgoznod!" Én erre: "Ugyan már! Sokkal jobb felnőttnek lenni, mert többé senki nem mondja meg mit csináljak! Szabad leszek végre!"

Na, igen... Tiniként tele voltál álmokkal, tervekkel! Azt hitted, nagy ember lesz belőled! Lesz családod, menő állásod, ami jól fizet - és szeretsz, egy nagyon szép házad, csilli - villi autód.

Ehelyett, még mindig keresed az utad az életedben, most is még csak barátnőd van, a szüleiddel élsz - vagy egyedül fizeted a házad törlesztőjét...

Esténként elgondolkodsz rajta lefekvéskor, hogy a felnőtteknek igazuk volt! De jó volt a gondtalan gyerekkor!

#7

25 éves vagyok, egyetemre járok és 2 éve dolgozok is már teljes állásban, de most is azt mondom, hogy sokkal jobb felnőttnek lenni. Szabad vagyok, azt kezdek az életemmel, amit akarok. A nagy álmokat pedig el lehet érni, csak tenni kell értük. Úgy beszélsz egy 22 éveshez, mintha már elúszott volna a remény egy boldog jövőhöz, pedig még előtte az egész élet. Szerintem aki felnőttként folyton visszavágyik a gyerekkorba, ott valami félrement a lelki fejlődésben, az érésben. Megvoltak a gyerekkor szépségei, de nem szabad abban megrekedni.