Tényleg mindig az anyanak a felelőssége minden gyerekekkel kapcsolatos teendő?

Az elején nálunk is voltak ebből súrlódások, mert otthon azt látta, hogy az anyja körbe ugrálja az apját meg a 3 gyereket, plusz dolgozik, plusz állatok stb...

Nem is ez a lényeg, nyilván ezzel nem lehet mit kezdeni, de ez az egész inkább attól függ, hogy a férfi mennyire érti meg és látja be, hogy igen, ez így nem jó, és megérti amit mondani akarok neki.

Van akinek falra hányt borsó az egész, és igen, magától nem fog ugrani aki így szocializálódott.

Ezt már mi nem tudjuk befolyásolni és nem lát senki a jövőbe, hogy a férje hogy fog a gyerek mellett viselkedni, viszont azt azért már előtte is tudjuk róla, hogy mennyire értelmes és együttműködő, mennyire lehet vele megbeszélni a dolgokat, legyen az bármi.

Akivel már előtte sem lehet semmit, az már rossz ómen a későbbiekre.

18) ugyanez. A lányunkkal egy évig én voltam otthon, majd egy évig a férjem. Fel nem merült, hogy ő ne boldoguljon a gyerekkel, kompetens felnőtt és ugyanúgy a szülője, mint én.

Én úgy látom, hogy rengeteg férfi szeret belefeküdni az inkompetens szerepbe, ahogy rengeteg nőnek meg egókérdés, hogy ő legyen az ELSŐDLEGES szülő, gondolom, mert másra nem tudnak büszkék lenni. Nekem ez a vesszőparipám, ahányszor gügye kismamacsoportokban szembejön valami mém, amin a gyerek fél cipőben, kifordított gatyában áll, mert haha, apa fogyatékos... vagy ilyen kacskaringós kalligráfiával írt idézetek, hogy "a gyermek lelkét csak az édesanya tudja megnyugtatni" vagy hasonló.

Mert hogy ki az anyja azt elég egyértelműen be lehet azonosítani. De hogy ki az apja azt nehezebb.

Nemis sejtettem hogy ez a gyerek az enyém, így minek pelenkáztam volna? Majd ha már beszélni tud számomra is érdekes lesz. 😌