Adott egy autista gyerek , aki folyton hazudik , nem szól ha fáj valamije , mit lehetne csinálni? Semmit nem csinál a laptop ,xboxon kívűl, de azt napi 16órában.

Nagyon örülök neki, ha téged feldob az, amikor szembesítenek azzal, hogy nem segíted azt a szerencsétlen embert, hanem csak tovább rontod a helyzetet.

Elírtam amúgy 2 kommentel odébb, nagyon NEM jó irányba csatornázod ezt az aggodalmat. Ez pontosan olyan, mint amikor a súlyosan GAD-os, 0 betegségtudatos anyám visítozik, hogy egészen biztosan katasztrófa fog történni, mert hát, ADHD-sként velem szoktak katasztrófák történni, valóban. Csak a visítozásával annyit ér el, hogy én ideges leszek, és még a saját gondolataim sem hallom, meg úgy alapvetően elvonja a figyelmem, tehát nagyobb eséllyel lesz katasztrófa.

A te rinyálásod meg annyira jó, hogy a delikvens konstatálja a tényt, hogy fogalmad sincs mi van vele, aztán tovább nyomja az XBOX-ot, ahol legalább nem kell ezt megélnie.

Ha specko suliba járt, akkor volt felülvizsgálaton is, ès az iskolában foglalkozott vele szakember is, heti több órában.

Ez a gond nem fog megoldódni varázsütèsre. Sőt.. ha otthon nem neveltèk, ès fejlesztettèk, akkor ne várd el egy 20 èvestől hogy most vevő legyen rá.

Az a baj, hogy te nem empátiával akarsz hozzáálnnni, hanem szimpátiával. Az egy nagyon szép dolog, csak segítségre ritkán alkalmas.

Az szimpátia az, amikor "jaj, olyan okos gyerek pedig, és csak tönkreteszi az életét, de jó lenne neki segíteni!"

Az empátia pedig az, hogy "neurodiverzként teljesen másképp élheti meg a dolgokat, mint ahogy azt én neurotipikus gondolom, érzem, normálisnak tudom. Állításom szerint nem megfelelően kezelt autizmusa egyéb olyan mentális problémákhoz vezethetett, a diszfunkciós családjáról nem is beszélve, amik pontosan ilyen tüneteket eredményezhetnek önmagukban is, mint amikre itt panaszkodom, és még csak az autizmusa sem kell mellé. Meg kellene értenem, hogy pontosan mit érez, gondol, miért érez és gondol úgy, ezekre hogy lehet úgy reagálni, hogy az mindenki számára építő legyen?"

Nos, a 2. az, ami valójában segít. Viszont ezekre a kérdésekre a választ szakember segítségével kaphatod meg, nem vagy kvalifikált arra, hogy biztosan ne okozz több kárt, mint hasznot. Nem véletlenül oktatják ezt az egyetemen nagyon sok éven át, az okos ember belátja, hogy hol vannak a határai, és legalább megkéri azokat az illetékes személyeket, hogy kísérjék az útja során, akik a határon túl jól kiismerik magukat. Ennél többet nem tudok mondani, ha valóban segíteni akarsz neki, akkor valahogy egy megfelelő szakemberhez juttatod, lehet itt gyepálni a billentyűzetet, lehet itt játszani az áldozatot, csak engem pl. pont nem érdekel, mert szimpátiát tőlem nem fogsz kapni.

Lányom autista. A spektrum szélén van,Asperger szindrómás. 120 feletti IQ-ja van,okos,értelmes. Nem mondanád meg róla első látásra.

De: nagyon nehezen tudja megmondani,hogy melege van vagy fázik,elég meleg-e a fürdővíz, milyen épp a kedve,mit szeretne.

Egyszerűen ez nekik NAGYON nehéz. Ezt kell megérteni. Nem tudja kifejezni az érzéseit,kívánságait.