Ha van autista osztálytárs, akkor a gyerekemet se teheti ki az iskola, ha ő is diagnózist kap?

"DE az is benne van, hogy osztályonként max. 3 fő SNI-s.

Na most az ő osztályában már eleve van 4.Vele együtt 5 lesz.Ez ok lehet?"

Atteszik masik osztalyba.

Elvileg ezt azért írják le, hogy osztályonként max 3 fő, hogy ennél többet beiratkozáskor nem fogadnak. Ha közben derül ki, emiatt nem tehetik ki. Meg elvileg ha több osztály van, akkor úgy rakják össze a gyerekeket, hogy ne egy osztályba kerüljön az összes sni-s.

Egyébként az én fiam is az, és egy állítólag elfogadó iskolába vittem. Úgy indítottak, hogy 5 sni-s volt az osztályban, egy auti, egy halláskárosult, meg nem tudom én még a többinek mi volt a baja. Volt még btm-es is, meg a többi meg szerintem papír nélkül volt nagyon gázos. Nem is tudták kezelni a helyzetet. Szóval nem véletlenül vannak ezek beírva, de emiatt kódos gyerekkel szinte képtelenség is iskolát váltani. Már mindenhol nagyon sok a problémás gyerek.

Amúgy csak halkan kérdezem meg, miért kellett a diagnózis? Ha egyébként nincs vele gond? Az autizmus kód azért problémás, mert autizmusra elvileg még van speciális iskola, míg pl. adhd-ra nincs. Tehát ha integrálható autista, akkor oké, de ha problémák lesznek vele, akkor az iskola kezdeményezheti a felülvizsgálatot, amikor is kimondják, hogy mégsem integrálható. Közben meg lehet, hogy másik iskolában nem lett volna vele akkora gond. Tudom, hogy megy a duma, hogy az majd milyen jó lesz neki, ha lesz kódja, mert kap fejlesztést, de nem igazán kap. Jelenleg Magyarországon nincs olyan szinten az autizmus fejlesztése, hogy emiatt egy egyébként jól működő gyerekre érdemes legyen rátettetni a kódot.

15ös, gondolod úgy szokott lenni, hogy legyen SNIs, hogy szegregálhassuk, mert rontja az osztály tanulási minőségét?

Az enyémről is ezt híresztelik, hogy SNIsként a fejlesztések hatására.. A francokat, magától, kap fejlesztést, de összekötegi a szomorú fejet a szomorú szóval, ami már 5 évesen is ment neki, halálra unja a dolgot, meg ilyen utánzósat játszanak, hogy csináld amit én, meg társast.

Én nem mennék bele a helyedben, a tiéd nehéz gyerek, fejlesztéssel is az lesz. Ha nem olyan baja van, hogy feladatértelmezés, önálló munkavégzés, meg mondjuk bátorítani kell, mert csendben kuporog a sarokban és nem szól másokhoz, nem mennék bele. Az enyém pl hangos, ha idegesítik, kiabálva veszekszik, ha piszkálják, és kéretlenül beszól a szabálytalankodóknak. Tudja, hogy nem lehet, de megteszi, mert úgy érzi ki kell mondania. Attól változott, hogy ezeket mind a tanárnője teszi meg helyette, ő kiabál az órán bekiabálóval, a hangoskodóra előbb szól rá, mint a gyerekem tenné, és ha lát valamit, akkor a "rendbontót" bünteti meg, nem azt, akit kiakasztott a rendbontó, ettől sokkal kevesebb a feszültség a gyerekemben. Illetve nem az van, hogy a gyerekem azt mondja valamire, hogy az övé szebb/jobb(pl rajz), hogy fogadjuk el a másikét és nem számít, meg az máshogy szép, hanem megmondja, hogy a te gólyádnak van szárnya, lába, hosszú nyaka, bütykös térde, a másiké meg pálcika, a tiéd jobban sikerült, és a gyerekem jobban érzi magát a világban, mert amit gondol, azt megerősítik. Ugyanez dolgozatra, kimondhatja, ami a valóság, hogy az övé hibátlan, a másiknak a fele rossz, akkor az övé jobb és nem várják el, hogy titkolja az emiatt érzett örömét. Ha valaki nála jobban teljesít, azt is meg merik mondani és beszélhetnek róla, és akkor az enyém legközelebb jobban igyekszik és nem szidják le, hogy ne mondd, hogy a tiéd szebb, mert danikának rosszul esik, mert ő csak ilyet tud és ő is mindent beleadott milyen bunkó vagy már, mint a modern sulikban.. Szóval neki nagyon bejön ez a régimódi közeg. Ja meg ha bemutatnak neki, nem az van, hogy "ne foglalkozz vele" a tanárnő jogosnak tartja, ha a sérelmeikért kiálljanak, ez sincs máshol. Sokat számít, hogy megélheti a sérelmeit, ezeknek szabad utat adnak, nem csökkentik a súlyát, elismerik a képességeit, és az igazságérzetét támogatják, meg ugye fegyelmet tartanak, dicsérnek és büntetnek egyszerre(nem csak jutalmaznak). Így kiegyensúlyozottabb a gyerekem, a kis gyerekfelfogása szerint a világban van jó és rossz és minden a helyére került, mert ami jó, az valóban jó, ami rossz, az meg valóban az, és van valaki, aki tartja is magát ehhez. Nem próbálnak szürkezónát ráerőltetni, mint a modern nevelési elméleteknél, ahol a dolgok mögé kell nézni, nem mondhatjuk, hogy ő rossz, csak rosszat tett meg ő nem ügyetlen, nem mondhatod, hogy jobb vagy stb, mert ő erre ovisként és 7 évesként nem volt képes. Most kezd 8-9 évesen képessé válni erre, hogy ugyan megvigasztalja a síró lányt, de meghasonlást érez, hogy azért közösítették ki, mert szemétkedett, és ezért sírt. Ilyen komplex dolog ovisként és elsősként nem ment neki, akkor csak jó vagy rossz volt valaki, a rosszal meg nem tudott együtt érezni, akkor sem, ha a tettei okát felfogta. Már kezd.

Úgy értem, hogy azokat a gyerekeket, akiket nem akarnak az osztályban látni, mert túlságosan megkeserítik az osztály életét, SNIssé teszik, nyilván azt mondják, hogy az ő érdekükben, majd pár hónapra rá közlik, hogy a "sajnos a sok fejlesztés és minden amit próbálunk nem hat úgy, ahogy szeretnénk, ezért SAJNOS, AZ Ő ÉRDEKÉBEN javasolnunk kell a neki való iskolát, ahogy több figyelem és segítség jut neki, mert ezeket mi nem tudjuk biztosítani, amit mi nyújtunk, az neki kevés". Így lesz a problémás integrálható gyerekből szegregáltan oktatható gyerek. Előbb felterjesztik SNIre, majd "sajnos nem megy" alapján felülviszgálatra azt írják, nem látják, hogy esetében jó megoldás az integrálás, neki speciális közeg kell és több segítség. Drukkolok, hogy nektek ne ez legyen.

Ha nem a viselkedése a gond, akkor miben nem tudják segíteni a gyereket és miben izzadnak vért a tanárok? Gyengébb tanulók vannak mindenhol, náluk megoldják felmentéssel tárgyakból, meg kinézhetik a szorzótáblalapból a megoldásokat, vagy nem írásban, hanem szóban kérik számon, szinte semmi pluszmunka, a visszahúzódó gyerekeket meg mindenhol bírják, egy tanárt sem zavart még, hogy túl csendes és kevesebb gyerekkel bandázik.

[link]

Azt hittem nálatok is ez van, velünk is majdnem ez volt, csak lakcímet váltottunk és másik tankerhez kerültünk, másik körzetes suliba, de az enyémet is szegregálni akarták.

18-assal egyetértek, bár látom megy itt a lepontozás, de ő látja jól a lényeget.

A tanárok nem azért terjesztik fel sni- státuszra a gyereket, mert a gyereknek az jó, mert majd kap fejlesztést. Egyáltalán nem. Azért csinálják, mert az sni-státusz az első lépés, hogy a gyereket eltávolíthassák az iskolából. Egy neurotipikus gyereket elég nehéz kitenni, mert tanköteles. Ha le van írva, hogy gyógypedagógiai eset, akkor már lehet arra hivatkozni, hogy a gyerek érdekében inkább másik iskolába menjen.

Szóval nem árt ezzel vigyázni. Tudom, tapasztalatból beszélek. Az én fiam adhd-s, és már az óvodából is ki akarták tenni, de nem sikerült, szerencsére, mert nem kapott autista kódot. Ha azt kapott volna, repültünk volna onnan.

A mosolygós fejek kötögetése meg sajnos tény, hiába sértődsz meg rajta, kérdező. Nyilván ez nem a te hibád, hogy a fejlesztésen mi folyik.

A nagyobbik gyerekem is adhd-s, és jelenleg 9. osztályban hasonló feladatokat csinálnak, miközben 4,5 az átlaga. Ezek a gyógypedagógiai módszerek a súlyosabb gyerekek problémáira lettek kidolgozva, egy 127-es IQ-val bíró figyelemzavaros gyerekkel leghalványabb gőzük sincs, hogy mit kéne kezdeni. A magatartászavarral meg pláne nem tudják. Ott kommunikációt kéne nekik tanítani, meg konfliktuskezelést, ami inkább pszichológiai kérdés, és nem is igazán gyógypedagógiai.

Szóval a nagy demagóg dumával ellentétben, ha beszélsz olyan szülőkkel, akik hasonló cipőben járnak, mind azt fogják mondani, hogyha lehetséges kerüld el a kódot.