Testvérféltékenység? Valaki találkozott hasonlóval? Mi a megoldás?

Két hete született a második babánk, egy majdnem hároméves nagylány testvéreként.

Sajnos a nagylányunk kifordult önmagából mióta először látta a kicsit. De nem a klasszikus testvérféltékenységi tüneteket látom, nem bántja, nem haragszik rá, nem akarja hogy elvigyük máshová, semmi ilyesmi. Mintha inkább félne tőle! Ha sír a pici, akkor iszonyú ordításba kezd, remeg, teljesen pánikba esik. Ha épp nem sír a kicsi, akkor is aggódva nézegeti minden mozdulatát, hogy "sírni fog" és már görbül is a szája. Megnyugtatni alig lehet ilyenkor, valamikor úgy behergeli magát, hogy toporzékol, magán kívül kerül. Most kaja közben mert felsírni a kicsi, majdnem összehányta magát a hisztitől. Sajnos az éjszakai keléseknél is ez van.

Ha épp a kicsi alszik vagy csak nézelődik, akkor néha odamegy hozzá, megsimogatja, egyébként nem különösen érdeklődik azon felül, hogy ne sírjon.

Szerintem nem maga a gyereksírás hangja zavarja, mert soha nem zavarta ha más gyerek sír, hanem kifejezetten a kistesó sírásától meg a szituációtól van ki.

Próbáltuk felkészíteni, olvastunk tesós mesekönyveket, megmutattuk neki a pocakomat, kisbabás képeket, hátha ezzel felkészül, de úgy látszik hogy nagyon nem... Nem hanyagoljuk el, a délutáni altatás az enyém, éjszaka velem alszanak, játszunk vele, stb. A kistesó előtt nyilván körülötte forgott mindent, tudtuk hogy lesz féltékenység, de erre a reakcióra nem voltunk felkészülve.

Próbáljuk türelemmel és megértéssel kezelni, elmagyaráztuk neki hogy a kistesónak nem fáj semmi, ha sír megvigasztaljuk, de éjjel kettőkor három órás virrasztás után két üvöltő gyerek között nehéz racionális döntéseket hozni, úgyhogy volt hogy már kiabálni kezdtem :-(

Van itt valaki akiknél hasonlóan jött ki a testvérféltékenység? Hogyan kell jól kezelni? Akinek hasonló volt, mikor kezdett enyhülni?

Már félek a szomszédok szeme elé kerülni a műsorok miatt. :-(((