Mit tegyek a kisfiammal? Lassan az idegeim felmondják a szolgálatot!
Lányom 3.5 éves, ovis, a féltékenységen kívül nincs vele különösebb gond. De a fiam, aki 2.5 éves, ő kegyetlen.
Ez kb fél éve tart. Reggel üvöltve kel, egész nap üvölt, hisztizik, csapkod, verekszik, mindenkit megver, nem néz még engem sem, nem fél semmitől, képes a konyhaasztalról leugrani.Nem fogad szót, káromkodik elég rendesen ( ez az anyósom hibája, mert olyan aranyos). Persze egy darabig.Bármit csinálok vele, nem használ. Volt rá példa, hogy megvertem( persze nem durván), de semmi. Elmond mindennek és üvölt tovább. Megvettem neki a drága játékokat, de nem játszik semmivel.Mindent tönkretesz.
Állandóan meztelen van, télen nyáron, éjjel nappal.
Ha felöltöztetem, mire kettőt fordulok, nincs rajta semmi.Kezeslábast nem viseli, de azt is le tudjaa venni.
A nővérét folyamatosan bántja, ököllel üti, tépi a haját.A szobában a szekrényről leszaggatta az ajtókat. 3 éve vettük a lakást, újonnan, de már a szobájuk ajtaja is ki van szakadva.
Ha leviszem az a baj, ha nem akkor pedig az. Sétálni nem akar, üvölt az utcán is, hogy el van törve a lába, és emeljem fel. 2 hónapja kellett neki vennem egy babakocsit, mert 2 gyerekkel utaztam és már nem bírtam cipelni.
Nem tudom mi tévő legyek. Reggel 6-tól 11-ig üvölt, éjjel 2-3-szor is kel, persze üvöltve.Szomszédokkal örökös a veszekedés emiatt.
Már nem bírom. Sokszor sírnék, de nem akarok előttük. Kiabálok én is, a férjem is, ő már kezd az egész családtól eltávolodni ez miatt. Állandó éjszakás, ugye nappal szeretne pihenni.
Most karácsonyra csak 6000-ért vettem ceruzát, filcet, zsírkrétát, festéket, mind eltörte, vagy eltűntette, mert nincs meg. Csak akkor volt el 1 kicsit, amikor a falat engedtem neki firkálni. De azt meg nem kéne ugyebár. Eddig a mamák el-elviszegették őket, de most már nem hordják, mert nem bírnak vele. Segítsetek, kétségbe vagyok esve.
Ha elviszem gyerek pszichológushoz, tud rajta segíteni, vagy korai még?
Kint volt a férjem Angliában, 3 hónapot, de minden nap beszéltünk, és látták a kamerán keresztül, nem hiszem hogy ez lenne a gond.Amikor hazajött akkor sem , csak utána kb 2 hónappal.
Ilyenkor éjjel meg összepakolok utánuk, de ha bebújok az ágyba, biztos hogy 10 percen belül fent van.
Köszönöm a válaszokat.
válasza: válasza:
válasza:13:46
Félreértettél, én mindennap szánok időt a gyerekemre, és otthon is vannak szabályok, csak tudod ez az óvodában célravezetőbb. Ott a társak viselkedéséhez is igazodik a gyerek. És nem bűnös semmiben, én így szeretem, ahogy van, és nem szeretném, hogy másmilyen legyen, csak a másikhoz képest nehezebb vele. Viszont sokkal bensőségesebb a kapcsolatunk ennek ellenére, sokkal ragaszkodóbb.
válasza:2,5 éves korában én is aggódtam a fiamért. Rengeteget olvastam, mi lehet vele, az orvos szerint semmi baja nem volt. A hiperaktivítást én magam zártam ki, mert egy könyvben olvastam, mennyi idős korhoz mekkora a minimálisan elvárható koncentrálási idő. A fiamnak stopperrel mértem, és még éppen benne volt a normálisban. Mivel még nem nagyon beszélt, nagyon nehéz volt vele. Nálunk az alábbiak váltak be: vannak dolgok, amiket egyszer sem szabad (pl. falra firkálás), mert ha egyszer megengedsz valamit, utána már nem lehet megértetni a gyermekkel, máskor miért nem szabad. Ehhez nekem kellett mindig nagyon gyorsan döntenem, és következetesnek maradnom a döntéshez. Én szerencsére együtt tudtam nevelni a gyermeket a nagyszülőkkel, mindenkit sikerült meggyőznöm, és ezután tették, amire kértem őket. Az óvodában már az óvónőkkel együtt segítettük egymást a gyermeknevelésben. Rengeteget foglalkoztam vele, mindenféle játékot, autózás, kardozás, legózás, rajzolás, szerepjáték (indián, cowboy, kommandós), és tudatosan fárasztottuk. Kezdetben kicsi műanyag motorral kellett napi jelentős távot megtennie, majd később bicikli, még később kutyafuttatás. Verést soha nem kapott, a hisztire az orvos javaslatára 3 éves kora körül (kizárólag higgadt állapotban, amikor a szülő nem hisztizett vissza, kétszeri figyelmeztetést követően) megtörtént, hogy arcon öntöttem egy pohár vízzel. A szívem majd megszakadt, de nem vígasztaltam meg. Engem is megrázott, de nekünk is bevált, talán még egyszer-kétszer elhangzott az első figyelmeztetés, de tovább lépni nem kellett, mert teljesen leszokott a hisztiről. Aztán nekem minden könnyebb lett, amikor már lehetett vele beszélni. Sokszor én győztem meg, néha ő is. Egyszer próbálkozott a könyörgéssel, de ezt oda soroltam amit egyszer sem lehet, így végül nálunk az alkudozás vált be, de tudja és tudta, hogy ha azt mondom ennél tovább nem akarok, vagy nem tudok, vagy nem fogok elmenni, akkor nem feszíti tovább a húrt. Az alkunál általában ő ígért be nekem valami pozitív dolgot, amiért "megérdemelte" az engedményt, vagy kompromisszumot ajánlott valamelyikőnk és ebben megegyeztünk. Óvodába egyébként még kislétszámú magánoviba járattam, de iskolás korára megszüntettük vele a gondokat, és "normális" porosz nevelési elveket valló iskolába is jól be tudott illeszkedni, igaz a tanítónéni kiválasztásában részt vehetett.
Nekem azért is könnyebb volt talán, mert csak egy gyermekem volt, így az energiámat nem kellett megosztanom.
Később is voltak - igaz más jellegű - gondok, de ahogy észleltük, orvosoltuk őket. Már lehetett vagy 10-11 éves a gyermekem, amikor egy újonnan megismert barátnőm gyermekpszichológuls férje figyelmeztetett, hogy a gyermekem olyannyira "jól nevelt", hogy állandóan uralkodik magán, és nem elég "rossz" egy korosztályába való csibészhez képest. Állítólag ez az általam véghez vitt következetes nevelés azt okohatja a gyermekemben, hogy mivel nem vezeti le a feszültségét, mindig csak uralkodik az indulatain, egyszercsak felnőttként időelőtt kap szívinfarktust.
Szerintem ezután találtam meg az "arany középutat", aminek az eddigi eredménye egy 16 éves válogatott sportoló, jó tanuló és egyszerre becsületes és megbízható de mégis laza és jófej fiúgyerek.
válasza:Olvasom itt a sok tapintatos hozzászólást, elég vicces.
Akkor is ezt csinálná a gyereked, ha tartana tőled?
Javasolnám a bírói gyakorlat figyelembevételét, amennyiben a testi fenyítés elfogadható mértéke a "tettleges becsületsértés".
Szódásszifon, hidegzuhany, ha az sem elég, akkor meg adj neki, amíg csak mozog. Hülye lesz legközelebb is rendetlenkedni. Neked is nehéz lesz, de hallottam már idős bácsit, aki könnyek közt áldotta az apját az ostorozásért (én azt nem tanácsolom!), mert így lett belőle rendes ember.
Nekem nincs még gyerekem, de ezt egyszerűen nem hagynám neki.
Te meg hagyod, Apucival együtt. Bocs.
27/F
válasza:14:58-as tegedet utottek-vertek kiskorodban? Gondolom meg egyetlen pofont sem kaptal, hiszen ha kaptal volna, nem tudnal ilyet irni!
Tudod kinek kellene ostor? NEKED!!!
válasza:Sziasztok.
Gondoltam megírom mi történt velünk azóta, hogy feltettem a kérdést.
Sokáig folytatódott még a hiszti, nem bántottam érte, csak megszorítottam a krját.
Ez ment egy darabig, utána ha mérgesen néztem rá, abban a pillanatban abbahagyta.
Nem akartam, hogy féljen tőlem, nem is fél, de amikor úgy nézek rá, akkor tudja, hogy merre hány méter.
Egyedül arról nem sikerült még leszoktatni, hogy ha szeretne valamit, akkor azt rögtön oda kell neki adni, mert akkor újra elkezdődik a hiszti. De már ebben is haladok, mert most már időhöz kötöm, pl ha elolvastam ezt és azt, vagy ha megetted a vacsorád, ha megfürödtél, és most már e téren is haladunk.
A verekedések is ritkultak, és már nem kell folyton fogni.
A mamákhoz nem járnak, havonta max 1 nap, vagy inkább ők jönnek.
Szóval a szigor tényleg kell, így kezelhető minden gyerek.
Örülök, hogy ezzel kezdtem, és nem az orvossal. Lehet, hogy szegényt még mindig gyógyszereznék.
Köszönöm mindenkinek, aki segített, minden választ jól átrágtam, többször elolvastam, és így tudtam dönteni, és mostmár látom, hogy jó döntést hoztam.
Mégegyszer köszönöm.
Én a helyedbe elvinném egy kineziológushoz. Az egyik ismerősömnek is ilyen volt a gyereke. Állítólag a gyereket nem kellett elvinni kezelésekre, csak az anyuka járt, igaz szedett a gyerek is valami gyógynövényes készítményt. azóta mintha kicserélték volna.
Az én gyerekem se valami piskóta. Ő 3,5 éves és engem azzal készít ki, hogy állandóan játszani kell vele. Traktormániás. Éjszaka ő se mindig alszik jól. Szerintem próbáld meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!