Őrlődök hónapok óta, és rossz embernek érzem magam. Nemtudom elfogadni a párom gyermekét. Bővebben lent?

Sziasztok! Adott egy 6eves autista gyermek, én és a párom. Amikor megismerkedtunk a kicsi 2 eves volt. Tudtam már akkor a viselkedesebol hogy nem egészséges gyermek. Nem zavart. Az anyja nemfoglalkozik vele úgy ahogy kéne. Nagyszülők nevelik még. Ha ők majd nem bírják akkor a párom szeretné ha nalunk lenne. Amivel semmigond hisz a gyermeke. Nekunk meg nincs kozos, volt egy missed abom már és ugyerzem talan nemis kene kozos gyermek még egyenlőre mig nemtalalok megoldast a dolgokra. Nem zavar hogy az a gyermek autista. Engem az zavar hogy a kepessegeihez mérten le butitsak őt. Tud egyedul enni, inni..ennek ellenere etetik, cumisuvegbol itatják. Én mégcsak 26 eves vagyok. Én félek hogy mi lesz akkor ha már nálunk lesz..ilyen dragulasok mellett az egyikünknek itthon kell maradnia ugyanis 0-24 órás ellátást igényel a gyermek.nembeszelo nem szobatiszta autista. Én nemtudom készen állok e arra hogy a fiatalsagom mas gyermeke ápolására szenteljem. Nem akarok ezmiatt a gondolkodasom miatt vezekelni de egyszerűen ha nem muszáj nem szeretném. Úgy erzem el kell hagynom a párom hogy tudjon magának talalni olyan nőt aki ezt elfogadja és majd a későbbiekben segít neki. Mikor megismerkedtunk mondtam hogy en 2 gyermeket szeretnék. Ő már csak egyet 😞 azt is ugy kellett ki konyorognom :( akkor ugyereztem hogy átvágott az elejen. És nemtudom hogy majd 20 ev mulva nem e fogom megbanni. Amikor majd egy majd 30eves embert pelenkáznom fog kelleni és végtelenül elleszek keseredve ugyerzem... Rossz ember vagyok?