Őrlődök hónapok óta, és rossz embernek érzem magam. Nemtudom elfogadni a párom gyermekét. Bővebben lent?

Egy tanácsot adok: senki véleményére ne adj, aki nem élt hasonló helyzetben, vagy nem tudja, hogy mit jelent ez. Hidd el, hogy a száját jártatni mindenki tudja, de bevállalni egy ilyen gyereket szerintem senki sem fog. Végtelenül szomorú helyzet, itt mindenki szív. Apuka is, gyermek is, mert esélyük nincs egy normális életre és ez borzasztó.

Én nem vállalnám be, pláne úgy, hogy még nincs saját. Amikor még a saját gyereked előhozza belőled az ősanyát, akkor lesz igazán nehéz a helyzet majd. Egy autista gyermek kihívás, nem kicsi! Egy egész család rámegy (nem úgy értem, hogy szétmennek, hanem rámennek) és mondhat bárki bármit, ez így van. Önként ne sétálj ebbe bele, ha még van választásod.

Én megértelek, szerintem nem vagy rossz ember mert 26 évesen nem akarsz belevágni ebbe, eldobva a normális élet és család lehetőségét. Főleg mivel annak a gyereknek van anyja, nem csak apja. Szerintem egy fogyatékos gyereket 2 féle embernek "kötelessége" nevelni, az egyik az közeli rokon (pl anya/apa/nagyszülő), a másik fizetett segítség, vagy otthon.

Neked ez nem kötelességed és szerintem ki kellene szállj.

Biztosan nem jönnèk össze olyan fèrfival akinek van gyermeke, de ha mèg ràadàsul sajàtos nevelèsű főleg nem.

Ilyen fiatalon nem cipelnèk ilyen terhet.

26 évesen menekülj ebből a kapcsolatból. Akkor is ezt javasolnám, ha a gyerek egészséges lenne. De így? Miért választanád magadnak ezt az utat? Ne légy saját magad ellensége. Keress egy gyerektelen férfit és neveljétek a közös gyereketeket.

Én 40 éves elmúltam és biztos nem nevelném senki sajátos nevelésű gyerekét.

huszonhat éves vagy, menekülj. neked még van esélyed egy normális jövőre, találhatsz egy férfit, aki szeret, tisztel, akivel alapíthatsz családot, akár a vágyott kettő gyerekkel is, ne add fel az életed más fogyatékos gyerekéért, pláne hogyha a "fizetetlen szociális ápoló" ne tartozott az álomszakmáid közé.

értem hogy szereted a jelenlegi párod, de vele nem lesz se gyereked, se életed, nem mehetsz többé nyaralni, szórakozni, egy ponton valószínűleg már dolgozni is alig, semmi, halálodig egy magatehetetlen testet fogsz kajával tömni és pelenkázni. (ha szerencséd van, korábban meghal persze, de az életed nagy része akkor is rámenne)

Menekülj! Menekülj! Már négy éved ráment! Négy a legszebből, amit sose kapsz vissza, de már mindegy, csak ne pocsékolj többet!

Ráadásul senki se tudja mit dob neki a gép, de genetikai okokra is visszavezetik az autizmust. Kell az neked, hogy esetleg neked is egy autista gyereket csináljon, ha tőle jött?