Kamaszkori depresszióval küzdő fiúnknak, szülőként, miként tudunk segíteni, mivel érnénk el pozitív behatást (hasonló helyzetet átélt fiatalok, szülők válaszát várom)?
Pár éve már jár pszichológushoz, eleinte az iskolában, majd mivel kilépett a szakember, a magánrendelésére hordjuk hetente. Két hete viszont iskolában valami inzultus, befolyás érte, ami miatt teljes mély letargiába zuhant. Nem beszél velünk, egész nap a szobájában van, iskolába nem hajlandó menni. Tegnap a pszichológushoz eljött, de nem beszélt vele sem. Tanácsára időpontot kértünk pszichiáter orvoshoz, de várakozni kell addig. Azonkívül, hogy legyünk megértők, kedvesek, figyelmesek vele, semmi érdemleges tanácsot nem kaptunk.
Hasonló élethelyzetet megélt fiatalok és szülők tapasztalataira lennénk kíváncsiak! Miként lábaltak ki ebből?
válasza:Lehet picit elkéstem a válasszal, de azért hátha. Nekem most lesz 1 hónap múlva, hogy 11 éve tartós depresszióban szenvedek. Viszont nekem voltak öngyilkossági kísérleteim, gyógyszeres és kórházi kezelésem. Sok mindenkin segít ez, biztos rajtam is segített volna, de egy év után abbahagytam, nem mentem vissza a pszichiáterhez. Mivel már leszoktam a vagdosásról, és nem vagyok önveszelyes, így ez az én döntésem. De el kell mondjam, hogy nagyon nehéz, mind annak aki ezt a depressziót átéli, és egyaránt a családtagoknak is, akik látják a bajt, de nem tudnak hogy segíteni. Én csak saját tapasztalatot tudok mondani. Nálam a családtagjaim próbáltak vinni engem sütizni, kajáldába stb, de nem tudtam menni. Sokszor bezárkózom a szobámba, és sírok, de ez is könnyebb, mint hogy másokkal próbáljak erről beszélni, mert ez nagyon nehéz. Igy névtelenben azért könnyebb.
Lényegre visszatérve, nem szabad elhanyagolni ezt az állapotot, mert nagyon veszélyes tud lenni, és maradandó változásokat is képes okozni. Sokat nem veszik komolyan "ugyan mi baja lehet egy tininek" és ugy vannak vele, majd elmúlik. De nem. Ez segítség nélkül nem múlik el. Amit tudok neked tanácsolni, hogy nagyon türelmesek legyetek vele, próbáljatok picit a kedvére tenni, de ne annyira, hogy betegnek érezze magát, mert ez ronthat a helyzeten. Ne erőltessetek nagyon semmit rá, de ne is engedjetek túlzottan neki. Tényleg nehéz helyzet. Aki ebben segíteni tud majd a legjobban, az a pszichiáter lesz. Legalábbis remélem nektek majd segít. Addig is kitartást nektek, de főleg a fiadnak
Köszönjük a hozzászólásokat! 12-es! Neked külön!
Pénteken voltunk egy elismert gyermekpszichiáternél, de sokkal nem lettünk előrébb. :-( Mivel fiúnk nem csupán velünk, hanem vele sem beszélt, így érdemben nem tud segíteni. Fiúnk ott ült, hallott mindent, majd végül kettesben is próbált társalogni vele a főorvos úr. A lényeg, hogy addig nem tud sem diagnózist felállítani, sem segítségünkre lenni, amíg nem kommunikál fiúnk. Elmagyarázta, olyan nincs, hogy egyik pillanatról a másikra kialakuljon olyan betegség, ami miatt nem lenne képes kommunikálni, beszélni. (kivéve stroke, agyvérzés, de annak egyéb tünetei is vannak, ami jelen helyzetben fel sem merülnek. Illetve nagyon, nagyon komoly trauma esetén, ami szintén nem volt ebben az esetben.) Még a nagy fokú autisták is kommunikálnak, ki így, ki úgy. Egyszerűen fogalmazva, ez valamilyen megmakacsolás, ami egyedül az ő döntése. A hiszti, az hiszti, felnőtteknél idegi kiborulás, vagy más egyéb néven emlegetett dolog. Vannak akik nagyon érzékenyek, olyan dolgokra is, mely mások számára csak apróságnak tűnik. Nem vagyunk egyformák, mindenkinél mástól és másképp szakad el a cérna. Egyeseknél erősebb, másoknál gyengébb. Gyerekek képesek mindezt a környezetük ellen (is) fordítani, akár tudatosan is használni a céljaik elérésére, olykor pedig tudat alatt.
Abba tudott jelenleg segíteni az orvos, hogy írt egy szakmai véleményt, igazolást, ill. javaslatot az iskola felé, hogy ezt a tanévet magántanulóként fejezhesse be. Mivel osztályozó vizsgát kell tennie, addig már ne keljen bejárnia.
Talán az új iskola, az új környezet más behatásokkal lesz és újult erőre kap majd. Addig is, ha kilép ebből a némasági helyzetből, képes lesz és hajandó lesz együttműködni, javasolt egy kivizsgálást számára. Többek között autizmus vizsgálatot is. (ehhez tud javasolni szakembert, de máshoz is vihetjük, ezt nekünk kell eldönteni. Ezt speciális végzettségű gyógypedagógusok csinálják.)
Pénteken szó nélkül (szó szerint szavak nélkül), de probléma mentesen jött el velünk az orvoshoz. Utána még vásárolni is bementünk Lidl-be. Kommunikálni is hajlandó volt, bár nem beszélt velünk. (mutogat, ritkán egy-egy szót mond halkan) Ennek ellenére, mai nap ismét jött a hiszti, őrjöngés, amikor húga telefonját el akarta venni, az pedig nem hagyta. Nem szól, nem beszél, csapkod, morog, vicsorog, még a fejét is beverte az asztalba, falba, ám arra azért figyelt, nehogy túlságosan odacsapja. Vagyis, igaza lehet az orvosnak, ez valamiféle színjátékkal vegyített gyerekhiszti. Mindezt csak nekünk tartogatja, máshol, mások előtt még nem művelt ilyet. Az orvos kérte, amikor kimentünk és kettesben maradtak, hogy vegyük el tőle a mobilját, amit beszélgetés közben nyomkodott. (megérkezve, az orvos mondta, hagyjuk, tegyen, amit szeretne, így maradt akkor a mobil) Érdekes módon, ott, az orvos előtt nem csinálta a parádét, hisztit, nem dühöngött a telefon elvétele miatt.
Ahogy említettem, tényleges segítséget ismét nem kaptunk. Továbbra is itt vagyunk vele és a problémákkal. :-(
válasza:Nem tudom mit vártál, de az fix, hogy csak magánúton vidd autizmus kivizsgálásra, különben lőttek az új sulijának.
Miért nem azt a részt csináljátok, amit mondtam? Van háziállata? Itt az ideje, hogy legyen, amin szőr van és tudja simogatni, az stresszoldó és kommunikálnia kell:) Illetve kérjétek a segítségét! Mondtam! Azt hiszed bárki bármi mást tud mondani? Nem kell neki gyógyszer, legyen krízis, amit meg kell oldania, hogy fontosnak érezze magát!
Tessék elcseszni a csapot és kiabálni, hogy ömlik a víz, vagy dugítsd el a mosógép szűrőjét, hogy kiírja a hibakódot, hogy a gyerek megnézhesse neten mi a hibakód, hogy kell szerelni és hősnek érezze magát. Ha megcsinálta újságold el másoknak is nagy boldogan, milyen ügyes volt, ne kelljen beszélnie!
Kedves 14#!
Van egy 11 éves hihetetlenül intelligens, kedves uszkár kutyánk. Alapvetően szereti, de mostanában vele is durva vagy kerüli a társasságat. Van egy 5 éves Mór teknőse, őt legalább hajlandó megetetni néha. (ha nem teszi, akkor jelezzük feléje, ha még mindig nem, akkor mi vagyunk kénytelenek megtenni helyette)
Jelenleg semmi nem érdekli, semmivel nem hajlandó foglalkozni! Csinálhatunk akármit, nem segít, nem vesz részt a napi életvitelben! :-( Behúzódik az ágyába és vagy a telefonját nyomkodja, nézi, vagy alszik, néha lejön az emeletről és eszik, de akkor sem szól egy szót sem senkihez. Mindent szanaszét hagy és visszamegy. Ha próbálunk rászólni, akkor morog, vállat von. Amennyiben többször szólunk, vagy idegesen, rájön a tombolás, hisztizés. Csapkod, karmolja magát, morog, hörög, rázza magát előre - hátra, akár fél óráig is. Az sem zavarja, ha folyik a nyála közben. Ha végre lenyugszik, akkor elfáradva ismét az ágyban köt ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!