Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Volt már úgy valaki, hogy...

Volt már úgy valaki, hogy nagy öröm volt a pozitív teszt, utána mégis az abortuszon gondolkozott? A párommal 3 hónapja költöztünk össze egy kis albérletbe, ő még egyetemen tanul én dolgozok. Nem volt tervezett de mégis teherbeestem.

Figyelt kérdés

Először nagyon örültem én is, ő is. Pár nap múlva viszont elkezdett engem gyötörni a stressz, depresszió, hogy még túl korai, talán nem kellene vállalnunk és nem vagyok rá kész abszolú. 2 hete semmihez nincs kedvem, csak fekszek, agyalok, a munkahelyen is teljesen lelassultam. nyilván hozzájön még a mindennapos hányinger és émelygés és folyamatos fáradtság. Mindigis energikus voltam és vidám, most 2 hét alatt teljesen depresszív lettem. Egyelőre az abortuszt látom az egyetlen kiútnak, bár régen sosem gondoltam rá. Volt már nektek ilyen? Hogy döntöttetek?

Érdekelne olyan vélemény is, aki ilyen érzelmek ellenére is megtartotta a babát és esetleg megbánta vagy örült neki. És olyan vélemények is akik hasonló indíttatás miatt mentek abortuszra - és később megbánták vagy nem bánták meg...

24 éves vagyok, 8 hetes



2016. dec. 7. 09:36
1 2
 1/16 anonim ***** válasza:
100%
Ezen egy fórum nem fog tudni segíteni. Szerintem - a szűk időhatár miatt - sürgősen keress egy pszichológust, aki segít kibogozni az érzelmeidet és ez alapján tényleg jó döntést tudsz hozni.
2016. dec. 7. 09:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/16 anonim ***** válasza:
82%
Ezt nem a terhességhez, hanem a terhesség megszakításhoz kellett volna írnod, mert itt leginkább boldog kismamák vannak, akiknek a fejében ilyesmi meg sem fordul. Nem hiszem, hogy mi egytől egyig át tudjuk érezni a helyzetedet, hacsak nincs itt olyan, aki korábban vetetett el babát. Én személy szerint nem vetetném el a helyedben, ha a párommal teljesen rendben lenne a kapcsolatunk. Nyilván a körülményeitek nem a legjobbak, de én ennél sokkal rosszabb körülmények közé születtem és mégis rendben felnőttem. Az viszont nem jó, hogy nem szereted őt, nem akarod őt. Ilyen esetben lehetséges, hogy jobb lenne az abortusz, mint hogy megszüld, aztán úgy tekints rá, hogy ő az, aki felborította az életedet...
2016. dec. 7. 10:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/16 anonim ***** válasza:
96%

Bár nem jellemző tünete a korai terhességnek a depresszió, én azért ezt a hormonok számlájára írnám. Ha örültél a babának, szerintem is pszichológushoz kéne fordulnod, nem hinném, hogy "józan fejjel" (értsd, hormonok nélkül) is el akarnád vetetni. És azt sem hiszem, hogy ha elveteted, megoldja a problémádat. Szerintem egyenes út a valódi depresszióhoz.

A rosszullét és a fárdtság mindenkit megvisel (akinek van), nekem totális betegségtudatom lett, de ezen hamar túlleszel. Még max. 1 hónap.

Gyorsan kérj segítséget, és minden oké lesz.

2016. dec. 7. 10:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/16 anonim ***** válasza:
68%
Kedves Kérdezõ! Nekem hasonló a történetem, fél éve voltunk együtt a barátommal egy elég instabil kapcsolatban, amikor terhes lettem. Mi mindig megszakítással csináltuk, mert az elejétõl azt kommunikálta, hogy nem baj, ha becsúszik a baba, bár nem terveztük egyáltalán, én nem is voltam felkészülve rá. Szóval mikor a kezemben tartottam a két teljesen egyértelmû pozitív tesztet, sírni tudtam volna örömömben, büszke voltam. A barátom viszont egybõl közölte, hogy nem akar gyereket, de legalább megtudtuk, hogy egészségesek vagyunk, és termékenyek. Igen, ez volt a válasza. Nem tartottam meg, a tablettás megoldást választottam, a pasi viszont simán beküldött volna mûtétre a kórházba. Fél évig tartott, amíg kihevertem így is. Utólag nem bántam meg, de ezek nagy döntések, és lehet, hogy egyedül ezt nem tudod megoldani.
2016. dec. 7. 11:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/16 anonim ***** válasza:
100%

Gyakran még azok is megrémülnek a pozitív teszt után, akik kifejezetten szerettek volna babát.

Mi is nagyon sokat, másfél évig próbálkoztunk. Aztán a pozitív teszt után boldogság, utána meg a "biztos, hogy ezt akarom én" típusú érzés. Más dolog a tervezgetés, és más a valóság, te meg nem is tervezted.

Az első három hónapban szinte csak vonszoltam magam, olyan fáradt voltam, annyira rossz volt a közérzetem.

Sajnos nem sok időd van gondolkodni, mert viszonylag sok intéznivaló van, ha az abortuszt választod. Magyarországon nincsen tablettás megoldás, csak a műtét jöhet szóba.

Nem vagy már tinilány, gondold át felelősen, mert kihat az egész életedre, bármit is választasz.

Drukkolok, hogy a jó döntést hozd meg!

2016. dec. 7. 11:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/16 A kérdező kommentje:
Köszönöm az eddigi válaszokat, nagyon aranyosak vagytok. Igazából múlthéten már pszichológusnál is voltam, annyira kétségbeestem, de ő se tudott igazán mit mondani, csak kérdezett az érzéseimről. A vége az volt, hogy nekem kell meghozni a döntést, ami nyilván így normális. Az a baj, hogy azt nem tudom eldönteni, hogy ez egy ilyen kezdeti idegesség és talán majd idővel változik vagy pedig ez végigkísérni az egész babavárást, esetleg még utána is bennem maradna. És ez már kihat a párom, a baba és az én életemre is, úgyhogy nehéz döntés. Az abortusznak és a megtartásnak is nagy hatása van az életre, de nem tudom mi lenne a jó döntés sajnos :( Azért érdekelne az is, ha valakinek még van személyes tapasztalata, ahol nem az anyagi vagy párkapcsolati kérdés miatt hezitál, hanem a saját érzései miatt...
2016. dec. 7. 11:59
 7/16 anonim ***** válasza:
76%

#4-es vagyok.

Még annyit, hogy én a kapcsolat bizonytalansága miatt nem tartottam meg, a pasim nem úgy állt hozzá. Ha örül, akkor eszembe sem jut a "b" verzió. Amúgy én beavattam Anyukámat is, meg a Tesómat, annyira kétségbe voltam esve, egyedül voltam...

2016. dec. 7. 12:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/16 anonim ***** válasza:
100%

Nálam ez odáig fajult, hogy időpontot kértem nogyogyaszhoz.

Rettenetesen voltam. Hőhullámok, állandó szédülés, hányinger, hányás, mindezt úgy, hogy pultos voltam egy gyorsbüfében (általában táppénz).

Tele voltam kételyekkel, nálam a második baba volt. Féltem, mit szól a nővére majd.

Hormonok.

Ki...szott hormonok.

Ráadásul a közérzeted is borzalmas az állandó rosszullétektől.

Ez az időszak el fog múlni. Csak tarts ki.

Nálam a kicsi már két éves és imádják egymást a nővérével (6). Egyszerűen nem látom, mitől is féltem. :D

Ja! Hányingerre pár korty hideg cocacola segített. Esetleg próbáld ki.

2016. dec. 7. 12:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/16 A kérdező kommentje:

Neked mikor múlt el a kételkedési korszak? Szülés után? vagy esetleg már előtte is?

Egyébként ugyanúgy gondoltál az abortuszra is?

2016. dec. 7. 12:23
 10/16 anonim ***** válasza:
52%

Nem tervezett baba volt, illetve nem volt megbeszélve, h mi lenne ha, csak felelőtlenek voltunk. Elsőre másfél évet vártunk, ő egy alkalomból fogant.

Nem tartottuk meg, főleg anyagi okok miatt,es a nagynak millió egészségügyi problémája volt, de először eljátszottunk a gondolattal, h mi lenne ha...

Kellett pár év, mire osszeszedtuk magunkat, azóta van tesó is, kimásztunk a gödörből.

2016. dec. 7. 14:03
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!