Félek a gyerekemtől? Mi a megoldás?

"Mint az apja esküszöm."

Ebből én azt szűrném le, hogy erősen problémás a párkapcsolatotok. Ezt a feszültséget pedig megérezheti a gyerek. Nem szükségszerű, hogy pont így reagálja le, de belejátszhat.

"Mint az apja esküszöm. És nem tudom mit csináljak vele, az apja is kezelhetetlen ha valami apróságon felhúzza magát"

Már a kérdésed láttán arra gondoltam: vajon milyen az apa, milyen otthon a légkör?

Meg is van a válasz. A látott mintát viszi tovább.

Mondjuk neveld meg....

Komolyan félsz egy 1.5 éves, talán 12kg-s gyerektől? Ne idegesíts 🤣

Az én lányom is ezt csinálja. Pedig az apja közel sem ilyen. Fiamnak is volt egy korszaka.

Megfogom a kezét, elveszem a játékát. Ki kell zökkenteni az örjöngésből. Tereld el ilyenkor a figyelmét.

Legyél már felnőtt

8-as szégyellje magát. Így kiosztani valakit? Ezzel mit érsz el? Még rúgtál egyet a földön fekvőbe? Nagyon könnyű ám úgy okosnak lenni, hogy te nem vagy ilyen helyzetben.

Én megértelek kérdező, nekem adhd-s a fiam, és elég nehezen kezelhető gyerek volt. Mondjuk ő nem verekedett, de sokat ordított, soha nem csinálta, amit kértem. Most sem könnyű eset.

Kliséket tudok mondani, nekem is azokat mondtak, pedig én már 3 évesen elvittem pszichológushoz.

Szóval ha tudod, hogy mitől borul ki, akkor igyekezd kerülni azokat a helyzeteket. Ha benne vagytok egy hisztiben, akkor próbáld meg kizökkenteni belőle, pl. vidd át egy másik szobába.

Ha verekszik, azt ne hagyd, fogd le a kezét, és mond neki határozott hangon, hogy nem szabad, anyának fáj. Amúgy, ha úgy őrjöng, ahogy az enyém, akkor ilyenkor szinte nincs is magánál. Felesleges a hegyi beszéd, úgysem jut be. Előbb várd meg, hogy lenyugodjon, és utána mondd neki, hogy így nem szabad viselkedni.

Ha lehiggad általában nagyon szégyenli magát, és úgy érzi, hogy ő egy értéktelen ember. Ez viszont nagyon rombolja a személyiséget, és egyre rosszabbul fog viselkedni. Ezért nagyon fontos, hogyha lehiggadt, akkor megbeszélitek, és érezteted vele, hogy azért te még szereted.

Meg nekem még azt mondta a pszichológus, hogy azért ilyen, mert megszokta, hogy ezzel a viselkedéssel mindent elér. Na, persze, hát nem. Hisztivel soha nem érte el, amit akart, de ez őt nem zavarta, attól még továbbra is azt hitte, hogy ez a járható út.

Viszont ha valóban van valami neurológiai probléma nálatok is (adhd, autizmus), akkor neveléssel nagyon nehéz korrigálni. Mondanám, hogy vidd el kivizsgálásra, de még nagyon kicsi, és egyébként sok okosat nem tudnak mondani. Inkább nézz utána a szakirodalomban. A pszichológus is kb. ugyanazokat fogja elmondani. Nekem újat nem nagyon mondtak.

Ha nagyon gáz a viselkedése, tehát pl. külső ingerek, zajok, szagok hatására is felhúzza magát egy gyerek, akkor azt a család nagyon nehezen tudja kihagyni az életéből, az ilyen gyerekeknek szoktak gyógyszert adni. De azt majd csak kb. 6 éves kortól. Addig nagyon nem is tudják kitalálni sem, hogy mi a baja, mert egy gyerek nem mondja el úgy, mint egy felnőtt.