Mit csináljak vele, hogy normálisan viselkedjen?

"9esnek és úgy mindenkinek írom, hogy a pedagógiai szakszolgalat 2 fő területe a szakertés és a nevelési tanácsadás."

Most te viccelsz?

Két diagnosztizált gyerekem van, 10 éve benne vagyok a rendszerben. Szóval örülök a 0 %-nak de tudom, hogy miről beszélek, van benne tapasztalatom, köszönöm szépen. Lépjetek be egy ilyen fórumba a neten, minden szülő erről panaszkodik.

Tanácsot adni? Szerinted egy fél órás tanácsadás megoldja, ha pl. a gyermek autista vagy adhd-s, vagy akár csak azt, ha a család nem működik jól?

Mert terápiát nem fognak adni, ahhoz nincs elég kapacitásuk. Annyit tesznek, hogy kivizsgálják a gyereket (olyan 1-1,5 éves várólistára számíts.). Aztán leírják, hogy mi a gond a gyerekkel, hogyan kell vele bánni, kb. 2 sorban, pl. Pozitív jutalmazás, élményekhez juttatás stb. És ezt kiküldik az adott intézménybe, ahova óvodába jár. Mégis honnan a fenéből vetted, hogy titoktartás kötelezi őket?! A Nevelési Tanácsadó egy köznevelési intézmény, szorosan együttműködik a közoktatási intézményekkel. Értem én, hogy elvileg a segítség a célja, de ez rendszerint visszafelé sül el. Az adott pedagógusok nem nagyon tudnak mit kezdeni ezekkel a pár mondatban leírt "tanácsokkal", ellenben lett egy "papíros" gyereked. Nem bírnak vele az óvodában? Vidd el! Ja, az a rossz hír, hogy papíros gyereket nem fogadnak sehol. Nem fogják a szemedbe mondani, hogy emiatt, lesz más kifogás, de biztos lehetsz benne, hogy így lesz. Elvileg jár mellé fejlesztés, de ha csak btm-et kap a gyerek, akkor a szülőnek kell munkaidőben hordani a gyereket, mert az utazó gyógypedagógus csak sni-s gyerekekhez jár ki. Már ha, mert vidékre úgysem találnak, akkora szakemberhiány van.

Az iskolában valamivel jobb a helyzet, elvileg minden iskolának van fejlesztő pedagógusa. Ha a körzetes iskolán kívül más nem érdekel, és biztos vagy benne, hogy ott ki is fogja járni a 8 osztályt, akkor hajrá, vidd el a Nevtanba.

"Ennyivel felesleges első körben gyermekpszichiatriara menni, foleg hogy ott is hatalmas a varolista, még maganban is."

Mi jártunk adhd-val a gyermekpszichiátriára. 3 hónapos várólista van, szemben a több éves Nevelési Tanácsadóval. A nevével ellentétben nem arra kell gondolni, hogy itt kizárólag skizofrén-elmebeteg gyerekekkel foglalkoznak. Van szülőcsoportjuk, csoportos terápiájuk, szociális munkásuk. A lányom ide járt tanulásmódszertan foglalkozásra is. ÉS mivel ez egészségügyi intézmény, őket valóban titoktartás övezi, tehát ha itt diagnosztizálják a gyerekedet, azt nem tudja meg senki.

De ahogy gondoljátok, akkor menjetek a Nevelési Tanácsadóba.

A gyermekpszichiátrián dolgozik pszichológus is, nem kell arra gondolni, hogy itt egyből csak az őrjöngő elmebetegekkel foglalkoznak.

12-esnek írom, hogy én értem a jószándékot. Amikor ott voltunk, velünk is mindenki nagyon kedves volt. De mintha az íróasztal mögött nem ismernék a szakemberek a valóságot.

A diagnózis inkább bélyeg, mint segítség. Én mindenkinek mondom, hogy igyekezzen ezt elkerülni. Kérdezd csak meg, hogy egy adhd-val diagnosztizált gyereket hány iskolába fognak felvenni? Egyikbe sem. Persze nem azért, mert diszkrimináció, hanem azért, mert minden iskolának megvan a maga körzetes nehezen kezelhető gyereke, és eszébe sincs átvenni a másikét. Ezt is meg lehet persze érteni, de nagy mértékben sérül a gyerek iskolaválasztási joga. Persze ha hivatalos fórumon ezt felemlíted, akkor mindenki tagadni fogja, és az a válasz, hogy minden iskola fogad btm-es/sni-s gyereket. Aha, papíron. A valóságban meg nem.

Igen, ezekben mind igazad is van, én inkább csak arra a részére reagáltam elsősorban, hogy az nem igaz, hogy mindenképp papírt kap a szakszolgalatnal, mert ha nevtan keretein belül megy valaki, akkor nincs vizsgálat, van titoktartas és nálunk van rendes, rendszeres terápia, szulokonzultacioval.

De abban egyetértünk hogy az egész rendszer sajnos borzasztoan működik, és ami az eredeti célja lenne a diagnózisnak, az nem érvényesül, hanem legtöbbször tenyleg belyegge válik. Sajnos ismerjük a valóságot, de nagyon kevesek vagyunk ahhoz, hogy érdemben változást érjünk el, ennek sokkal magasabb szinten kellene megvalosulnia.