Tényleg pofátlanság megkérni erre a rokonokat?
2 éves gyermekem súlyos testi fogyatékossággal született, és egy új terápia miatt januártól minden héten fel kell vinnünk Budapestre. A probléma: a munka miatt a férjem csak minden 2. Héten ér rá, én meg mivel jogosítványom megszerzése óta (7év) alig vezetek, szinte csak a közeli boltig, ezért nem merem egyedül megtenni vele a Zalaegerszeg-Budapest útvonalat. Számomra ez rémisztő nagy távolság. A férjem rokonai közül akadna, aki tudna segíteni legalább az első pár alkalommal (igaz munka után), de a férjem kinevetett, szerinte ciki felnőtt nőként, anyaként őket ugrasztani közvetlenül munka után, miközben nekem is van jogsim.
Mit gondoltok? Voltatok már ilyen helyzetben?
Ja, a tömegközlekedés nekünk extrém kényelmetlen, eddig pedig minden 2. Héten jártunk csak fel, de máris szóltak, hogy ez így nem jó :(
Szerintem ez a rokonság fokától függ.
A szüleidet, testvéredet nem ciki megkérni. Távolabbit már talán, megjegyzem, megértelek, mert nekem sincs jogsim (konkrétan nem tudtam megcsinálni, nem ment), és nem tudom, mit tennék ilyen helyzetben.
Ha közeli rokon, és pár alkalomról van szó, akkor oké. De egyébként ott kell maradnia és megvárni titeket, vagy csak felvinni? Mert azért ez oda-vissza közel 5 óra.
Egyébként nekem sem volt tapasztalatom távolsági és nagyvárosi vezetésben, de mikor a férjem rákos lett és kemóra kellett hordani, akkor nem volt más választásom.
Egyáltalán nem ciki.
Beszéljétek át mit szeretnél és hagyj neki is gondolkodási időt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!