Tegyek bejelentést gyermekvédelemnél?

A 3 éves lányom ma este:

Én: Szép álmokat Hisztina, szeretlek

Lányom: Neked is kijjabálós anya

Csak mondom, ovi után 4(!!!) órán át azért hisztizett, mert csak azután cipzároztam be a táskáját, hogy beletettem az uzsonnáját. Te nem üvöltenél?

Akkor jelezd, ha hasonlókat ordít: "bárcsak meg se születtél volna", "te teszed tönkre az életemet", "szerencsétlen nyomorult vagy", "olyan hülye vagy, mint az apád" stb.

Ebben az esetben jelezd!

"Egy gyermekvédelmis"

Szerintem ne üsd bele az orrod más dolgába.

Nem tudhatod mi megy otthon. Segíteni meg nem fognak.

Másra nem valók, mint megalázzák a szülőket.

A #13al egyetértek.

Egy "normál" kiabalás miatt nem kell. Én is szoktam üvölteni, főleg ha már napok óta az idegeimen táncol, és elszakad a cérna. Egész héten nagyon hisztis volt, meg persze nathás. Ma például a negyedik féle kaját csináltam meg neki, mert ezt szeretném, azt szeretném, de aztán mégse szeretem. Majd ordított fél órat hogy nincs ötödik féle étel amit aktuálisan kitalált. Utána mérgében dobálta a vonatokat, ami eltört, a másik meg beleakadt a hajába, ki kellett vágni. Hisztizik tovább, visít, toporzékol, földhöz veri magát annyira hogy beüti a lábat, levegőt nem kap annyira hisztizik. Majd megy a kajákhoz, szólok neki hogy meg se próbálja (tudtam hogy ki akarja borítani), de kiborítja direkt. Ekkor ordítottam, és bevittem a szobájába hogy ott nyugodjon már meg. De kirohant, elcsúszott a kiöntött vízen, és ekkor már kezelhetetlen lett az eddig folyamatos visítás és dühöngés, rácsapott a karomra mikor megtöröltem az álláig csurgó takony folyamot. Ordítottam vagy egy fél percet vele.

Van ilyen.

Olyan érdekes olvasni a kommenteket. Volt egy korábbi kérdés, miszerint miért ordibáltál legdurvábban a gyerekeddel, ki is volt emelve. Jött vagy 50 komment, amelyben mindenki leírta, hogy soha nem kiabál a gyerekkel, hiszen az asszertív kommunikáció sokkal hatékonyabb.

Jókat mulattam rajta, nyilván ilyen tökéletes világban élünk. Anyukának mindig van türelme leülni, és elmesélni a gyereknek, hogy hogyan kéne viselkedni. Soha senki sem ideges, soha nem rohanunk sehova, és amúgy is mindenki képzett pszichológus. A gyerekek meg persze mindent elfogadnak, megértenek, nincs hiszti, nincs ellenkezés. Hiszen ha anyuka szépen megkéri a gyereket, akkor ő majd szót is fogad.

Szerencsétlen kérdező jól a földbe lett döngölve, hogy a kiabálás nem megoldás.

Itt meg kiderül, hogy az emberek mégis kiabálnak a gyerekeikkel?