Mi a rosszabb, egy down-os gyerek vagy egy értelmes, de állandóan hisztiző gyerek?

Hiszti, mint "túlézékenység, szenzorosság, meltdown, túltelítődés, nyafogás, vinnyogás, üvöltés, verekedés, ellenkezés, opponálás, stb"

Hívhatod bárminek, az látszik, hogy a gyerek nem tudja kezelni az érzelmeit, mikor valami neki nem tetsző dolog történik. Ez a hiszti, ami idegrendszeri éretlenség(érzelmek szabályozásának gyengesége), ami 2 évesnél élettani, nagyobbaknál meg idegrendszeri probléma. De ugyanazt csinálja, mint egy két éves dackorszakos, csíp, rug, harap, földön fetreng, ismételgeti, hogy nem-nem, akkor is, ha amúgy jó lenne neki, és gőze sincs, mi baja is van, és az miért akkora ügy, csak elege van és azt akarja, hogy minden úgy menjen, mint szeretné..

Totál ugyanaz, mint a kétéveseknél szokott lenni, dacos hiszti, mert nem tud megbarátkozni a valósággal.

Lehet lepontozni a 19-est, de én is minden szavával egyetértek.

A kérdésben a szó, ami nem tetszik, az a hiszti, és ez vezet félre mindenkit. A hiszti egy tanult magatartás, amivel a gyerek, esetleg felnőtt manipulálni akarja a környezetét. Megfelelő neveléssel ez kezelhető, tehát nem okozhat hosszú távon problémát.

Az adhd-s, autista gyerekeknek inkább meltdown-juk van. Amikor telítődik az idegrendszere és robban. Nem tudni mikor és mitől, s nem lehet hatni rá. Meg az agyából hiányoznak azok a vegyületek, amelyek az önkontrollért felelősek. Az enyém pl. minden nap úgy jön haza az iskolából, hogy bevágja a sarokba a táskáját, és ordít, csapkod órákig, és én vagyok a rossz, mert neki iskolába kell járni. Időnként azt gondolom hogy már meghaltam, és a pokolban vagyok, mert valami szörnyű bűnt követtem el.

Vannak hetek, amikor mindenért tombol. Utána meg pár hétig teljesen normálisan viselkedik. Hullámhegyek és hullámvölgyek. Remény és szakadék. Ráadásul szülőként teljesen elszigetelődsz, mivel mindenki meg van róla győződve, hogy az egész a te hibád. A gyereket kinézik mindenhonnan, és vele együtt téged is.

Annyiból talán jobb, hogy hátha van remény, hogy felnőttként megtanulja kontrollálni magát. De időnként meg itt a teljes kétségbeesés, hogy soha nem lesz munkahelye, mert sehol nem fogják megtűrni.

Tudom, most engem is le fogtok pontozni.

Annyit még hozzáfűznék a 23ashoz, hogy én nem csak a meltdownra gondolok hisztinél, szerintem az durva magánkívüli állapot. Hanem valamiért nem akar felvenni egy ruhát, amit eddig akart, vagy olyat kell csinálnia, amit nem szeret, felhúzza a cipzárt a kabáton, mint már ezredszer, és valamiért most zavarja, hogy hozzáért a nyakához, és elkezdi tépni le a kabátot, hogy nem bírja ha rajta van. És ugyanaz a kabát.. Vagy mikor ugyanazt a zoknit fel tudta venni hónapig, majd egyszercsak nem veszi fel, mert varrás van benne, és hisztibe megy át, hogy nyomni fogja a varrás, amikor eddig nem is nyomta, csak most gondolt egyet, és onnantól nem.

Nekem ez ilyen bestresszelős, túlgondolós, túlérzékeny hiszti, már ez is olyan szinten ellehetetleníti a hétköznapokat és kicsinál idegileg. És nem tudod mikor jön, mert nem az van, hogy mindig zavarja a zokni, vagy a cipzár, hanem néha csak úgy rájön valami random dolog, hogy neki ez így nem lesz jó, és egyből átvált olyanba, hogy mintha mindig is zavarta volna és legalább 1 órája szenvedne tőle, hangos lesz, hisztis-sírós-pánikolós, és ha rosszul kezeled durvává is válhat. Vagy ott a cipő felhúzás, hogy nem megy, mikor már 100.000szer ment, de most csak épp megfogja a cipőt, és közli hogy nem megy, eldobja mérgében.. Ha izmozol a hisztivel szemben, akkor jön a meltdown, néha figyelemeltereléssel megoldódik, vagy siettetéssel, hogy "nembajaz, csak húzzunk bele, sietni kell" vagy egyszerűen segítesz neki, de bazzeg.. ilyen értelmi sérülteknél nincs, mert nem elég okosak ahhoz, hogy vitázzanak, problémát gerjesszenek, pánikoljanak a semmin.

3-as "Én elvetetném, ha felmerülne a Down-gyanúja"

Én is, de! Mire megtudod már késő.

Nekünk felmerült a gyanú, elmentem genetikai vizsgálatra, a 26. héten lett meg az eredmény. Szerencsére negatív lett, és a gyerek nem Down-kóros. Ennek ellenére végigbőgtem ezeket a heteket, és a gyerek durván adhd-s. Ki tudja, lehet, hogy a terhesség alatti idegállapotomnak van hozzá köze.

Viszont mi lett volna, ha az derül ki, hogy mégis downos? 26. héten ha megszülöd, már életképes, és megfelelő kórházi ellátással életben is marad. De megszülöd, és kidobod a kukába? A fogadott orvosom kijelentette, hogyha ilyet tervezek, keressek másik dokit, mert ő erre nem hajlandó.

Szóval nagyon jók ezek a szűrések, de mire? A 12. hétig tudod elvetetni, addig az ilyesmi ki sem derül. Pláne amilyen sokat kell várni a magyar egészségügyben.