Szerintetek melyik a rosszabb: könnyen teherbeesni és állandóan elvetélni, így évekig próbálkozni, vagy azért próbálkozni évekig, mert még teherbe se eshetsz?

Sajnos én hallottam ilyen sztorikat, olyat is, aki 8-9 vetélésen van túl. De lombikostól egyszer azt hallottam, hogy 16. alkalommal sikerült. Borzasztó, nem tudom, hogy nekivágnék e 16x.

Egyébként most vagyok túl a második vetélésen, nagyon könnyen teherbe esek 3 terhesség, de csak egy siker. 3 babát vesztettem, mert a 2. vetéléssel ikrek voltak. Leálltak a fejlődésben. Néha arra gondolok, hogy jobb lenne, ha nem is jönne össze, ha egyszer nem akar megmaradni. Sajnos nem tudom kivizsgáltatni magam. 3. után vizsgálnak majd ki (pénzem nincs magánra) Megpróbálok pozitívan hozzáállni, de ez elég nehéz.

Igazából nem tudom eldöni így előre, hogy hányszor bírom ezt ki. A párom teljesen rám bízta. Hányszor törhet össze a sors, míg feladom, s addig is évekig érezzem ezt a fájdalmat? Tulajdonképpen az üresség fáj a legjobban. és azt érzem, hogy nem vagyok képes többé végig vinni egy terhességet. Nem tudom, hogy érezheti magát az, aki meg évekig vár a pozitív tesztre. Biztosan borzasztó az is.

Hihetetlen egyébként, hogy mennyire kitartó az ember, milyen erős benne a vágy, mert aki még nem érezte, kívül állóként azt mondhatná, hogy a francnak kínozzák magukat...főleg a nők. Mindkét vetélés előtt megéreztem, hogy baj van, és azt mondtam mind a kétszer, hogy befejeztem. Aztán ahogy elvetéltem, azonnal megváltozott a véleményem: próbáljuk meg újra. Remélem nem kell sokszor összetörnöm most már:S

Ismerek egy lányt, ök évek óta próbálkoznak és semmi..szegény tisztára odavan.

Köszönöm a bíztatásokat, valahogy tényleg nem tudom feladni.:D 30 vagyok, így szerencsére még időben vagyunk, habár mindig is arra vágytam, hogy 30 éves koromra meglegyen a 2 babám...dehát ember tervez, Isten végez:D Mostanában minden évben ér valamilyen tragédia, megpróbáltatás minket-főleg engem:D Remélem ezzel letudtam az ideit:D

Én is sajnálom ami veletek történik, borzasztó minden egyes menszikor figyelni minden rezdülésre, apró jelre, aztán az embert mindig becsapják a jelek. És az orvosok is csak annyit mondanak, hogy nincs semmi gond, ne görcsölj rá...na persze annyi idő után már elég nehéz nem rágörcsölni:D Megkérdezném ezektől az orvosoktól, hogy hány hónapot próbálkoztak a babával...de csak akkor, ha nő, mert akkor van esélye tényleg átérezni, milyen ez. Meg azoktól is megkérdezném, hogy hány vetélést éltek át, akik kitalálták, hogy csak 3 után csinálják meg a kivizsgálást.

Külföldön élek. Próbáltam kérni otthonról segítséget most, hogy menjen el valaki dokihoz, irasson fel hormongyoszit, mert hormonhiányra utaló jeleim vannak, kezdődtek az első vetéléssel. De anyósom hiába csúsztatott pénzt, a doki csak annyit mondott, hogy szedjek folsavat-minden terhességemnél szedtem, hamarabb kezdtem, sőt, az első egészséges terhességemnél 8. héten kezdtem, a vetéléseknél meg 1-2 hónappal hamarabb...vitaminnal együtt. A hormongyógyszerre azt mondta, hogy hülyeség szedni, különben is, azt terhesség alatt kell...mit gondolt, mikor akarom? Ha nem ír fel hamarabb gyógyszert, hogy kezdjem el időben szedni? A legborzasztóbb szerintem az, ha tehetetlenül vársz, nincs segítség, nincsenek okok, csak peched van...legalább is ezt mondják....persze mondta az a doki, hogy ha hazamennék, kivizsgálna, de idén nincs rá pénzünk...több, mint egy évet meg nem fogok várni...mármint önszántamból.

Hát nektek is sok sikert, mindenkinek pozi tesztet, dobogó kissziveket az uh-on és egészséges babákat kívánok!