Ha agyerek csúnyán beszél,"rosszul viselkedik" nyilvános helyen,akkor rászólsz vagy csak akkor szólsz szépcsendben rá,ha ezt mások is észrevették vagy akkor szólsz ha majd későeste,másnap hazaértek vagy egyáltanem szólsz rá, szólsz neki,fegyelmezed?

A férjed alázott meg téged a gyerekek és idegenek előtt.

És te hogy szóltál a gyerekekre, hogy ennyire kiakadt rád? Vagy ez a természetes nála, hogy tiszteletlen veled? Esetleg mind így bántok egymással?

Állítólag? Ha nem kamu, mert már egész máshova lyukadtál ki a meséléssel, mint az eredeti kérdésed... akkor a férjed lelkileg bántalmaz, te meg nagyon nem állsz ki magadért.

Egyébként rá szoktam szólni a gyerekeimre, ha rosszalkodnak vagy rondán beszélnek. Ha nem hagyják abba (tehát van türelmi idő, amit bejelentek, mondjuk 3-ig számolok), akkor meg 10 guggolás. Akár a tömegben is. Ezen általában röhögnek egy sort, aztán megcsinálják és szent a béke vagy 3 percig. Mert ha nem akarja megcsinálni, akkor meg aznap nincs telefon. Ezek a fokozatok. Két kiskamasz fiú, ha rájuk jön, előbb beszólogatnak egymásnak, piszkálják egymást, aztán az egyik odacsap, akkor jön a de a másik kezdte... és ez inkább ciki nekem. (Persze tudnak jók is lenni meg nagyon jóban is lenni.) Méretre meg már nagyobbak, mint én és erősebbek is nálam és egyedül vagyok velük. Szóval nem tudom, pedagógiailag vagy pszichológiailag, mi lenne jobb ötlet, de talán jobban jár mindenki, ha nem várom meg, amíg rohangálva püfölik egymást, én meg úgy csinálok, mintha nem látnám. Szentbeszédet is szoktam nekik tartani, biztos más is hallja, de az inkább a saját stresszlevezetésem, szerintem nekik egyik fülükön be, a másikon ki. Mondjuk annyiból jó, ha elvált az ember, hogy már nincs, aki még pluszban keresztbe rakjon ilyenkor :P

"rájuk szóltam, erre az apjuk elkezdte mondani, hogy anyátok egy idióta, aki nem tud viselkedni, szégyent hoztam rájuk, mert fegyelmezni próbáltam őket"

Ja, hát ha a férjed így beszélhet veled a gyerekek előtt, nem az lesz a legnagyobb problémád, hogy a gyerekeid csúnyán beszélnek, hanem majd az apjuk példáját követve úgy beszélnek az anyjukkal, mint a szarral.

A példa ragadós. Van egy ismerősöm, őt ilyen stílusban bárhol lehurrogja a kedves férje, a fiai is tiszteletlenek vele.

Nem csoda, hogy a gyerekeid nem tudnak viselkedni. A férjed sem tud. Megalázott téged. Csodálkoztam is, hogy nem ez a nyitókérdés témája.

A nyitóra visszatérve: ott helyben rájuk szólnék. Ha órákkal később otthon szólsz rájuk (vagy bünteted meg őket), akkor nem tudják összekapcsolni a viselkedést és az érte kapott szidást/büntetést, és tkp. semmit nem ér az egész.

Mindig azonnal szólok.

Otthon màr sem én sem ők nrm érzik a dolog súlyát.

Utólag nem lehet nevelni..

( maximum ha nagy, akkor annyit mondok, h erről otthon mèg beszèlünk vagy milyen viselkedés ez, hiszen ő már tudja elvileg a viselkedési szabályokat.. nekem még csak 4 a nagy)

És miért okoskodás meg mitől idiótaság az, hogy nem nézed tétlenül, hogy civakodjanak meg birkózzanak a gyerekek a vonaton? Bakker, nekünk 9 és 5 évesek a gyerekeink, és a konfliktusok kb. olyan szintűek, hogy melyik üljön az ablak mellé vagy melyik bújjon pont most anyához. Már ezt leállítjuk. Nemhogy a vonaton nekiálljanak (akár csak játékból is) birkózni.

Egyébként ha a férjed szerint ilyen rosszul csinálod a fegyelmezést, ő miért nem szólt rá a gyerekekre? Nyugodtan mondd meg neki, hogy ha ő (a saját maga által helyesnek ítélt hangon és stílusban) rájuk szólt volna, és annak eredménye lett volna, akkor te meg se mukkantál volna.

Nem akarok keményet írni, mert nyilván 3 gyerekkel nagyon meg kell gondolni egy válást, de azért fölmerül a kérdés, hogy a férjed mindig ilyen megalázóan viselkedett veled? És te rendjén valónak tartod ezt?