Hogyan értessem meg a rokonokkal, nagyszülőkkel, hogy a gyerek nem direkt ,,rossz,,?

Sehogy :/

Sajnos aki nem akarja elfogadni az adhd-t mint betegséget, azt meggyőzni nem tudod, hogy ez nem nevelés kérdése. Ellenben a kisfiad önbecsülésének rosszat tesz, ha így bánnak vele és megjegyzéseket tesznek rá.

Idősebbekkel ezt nagyon nehéz elfogadtatni sajnos, az ő idejükben még nem voltak ilyen betegségek,idegrendszeri dolgok. Azaz voltak, csak el voltak könyvelve "rossz gyereknek". Nekik kellene úgy kezelni, ti maximum annyit tudtok tenni, hogy nem találkoztok velük, ha nem értik meg.

Viszont bocsi, de nektek mikor állapították meg, hogy adhd-s a gyermek? Erős a gyanúm, hogy a kisfiam is az, de ő még csak 2.5 éves, nem tudom érdemes - e már most tovább menni vele

Sehogy. Sajnos a tipikus 60' korosztály akiknek fingjuk sincs a témáról "mer hát aző idejükben ilyen nemvot" és ebből a gondolatmenetből folytatva a dolog nem is létezik.

Sajnos az én szüleim is ilyenek. Látják, hogy baj van mindkét nagyobbik gyerekemmel, amiről sem mi szülők sem a gyerekeink nem tehetnek, de még is tagadásban élnek.

Egyszerűen nem vigyétek a gyereket.

Ülj le férjeddel, beszéljétek meg, hogy a gyerek érdeke is. A nagyszülőknek szintén őszintén elmondani, hogy ez van vagy elfogadják és másképp állnak hozzá, vagy nem viszitek mert az senkinek sem jó.

Az én idősebb rokonaimnál a kulcsmondat az "az orvos azt mondta". Hogy nem szabad megpofozni, hogy attól rosszabb lesz, hogy nem ehet ezt-azt ha allergiás, hogy ki kell vinni mozogni stb.

Ha ez se hat, akkor reménytelen (náluk).

Sehogy. Ne vigyétek oda a gyereket, meg ti se menjetek.

Elküldenek nekik a diagnózist, olvassanak utána, ha fel tudják fogni, akkor szóljanak, és láthatják újra a gyereket.