Hogyan mondtátok meg a nagyszülőknek, hogy nem foglalkoznak az unokákkal eleget, vagy nem megfelelően és mi volt a reakciójuk?

Elgondolkodnék azon, hogy a saját gyerekével ugyan mennyit foglalkozhatott, és ha ezt tudtam, ugyan minek is mentem hozzá?

Egyébként van, aki úgy áll a dologhoz, hogy kínlódott ő a saját gyerekével eleget, most már élni akar és nem nagyszülősködik. Ez is egy felfogás.

Nekem anyám ilyen, megspékelve azzal, hogy mindig előadja magát, hogy ő milyen sokat van az unokákkal. Ja, 3 perceket, csak azt már nem mondja :D

Nem kezelem sehogy, ilyen és kész, akkor ne legyen velük.

Az én apósom az utcában lakik, és picit azért furcsa a helyzet, mert a páromnak van egy nagy fia, aki az anyjával él, és ez a bácsi, amióta ismerem, többször elpityeredett, hogy az unokája messze él.

Erre a mi babánkkal semmit sem törődik, ami még mindig nem lenne furcsa, de a páromtól kér róla képeket, ha az utcán összefutunk, elpityeredik, lábát puszilgatja, de 1 év alatt ide nem jött megnézni, pedig jó általános állapotú.

Ha a kezébe adjuk, pánikban kiabál, hogy vegyük el, mert leesik.

Szeret engem is, páromat is, párom csomót segít nála.

Én arra jutottam, hogy egydzerűen nem tudha hogy kell egy babával bánni, nem erőltetem.

Szerintem nagyon sértő és erkölcstelen telibetojni az ember gyermekének a gyermekét, én el sem tudom ezt képzelni magamról.

Szerintem aki pocsék nagyszülő, az anyának is az volt(legalábbis nálunk), és teljesen megérdemlik a magányt. Lehet majd pattogni nyugdíj körül, hogy hopp ne legyek egyedül, ide egy unokát, hiszen sosem késő, de teljesen rendben lesz és érthető, ha az unoka nem akar menni, én nem fogom erőltetni.

Mindenki úgy él ahogy akar, de nem kell csodálkozni, ha mások is azt teszik.

Megmondani nem lehet, hogy szeresd jobban a gyerekem, mert ez nem akarat kérdése, de azt sem lehet majd, hogy szeresd jobban a nénit, akit nem is ismersz, pláne hogy az utolsót egy gyerekből akarnánk kikényszeríteni, amíg egy felnőtt sokkal inkább felelős a tetteiért és érzelmeiért, mint egy gyerek.

A szülőség nem szűnik meg 18 évesen, csak szintet lép a szülő gyerek viszony! Aki nem szereti az unokát, az nem szereti a gyermeke gyermekét, szerintem az a gyereket sem szerette, hisz az unoka egy rész a gyermekből.

Aki nem keresi a társaságot, az nem szereti(vagy szorong, hogy nem szeretik őt) az adott személyt.

Lehet élni egyedül, de aztán ne csodálkozzon, hogy egyedül hal meg. Én nem sajnálom az öregeket mert meghalnak, volt 70 évük úgy élni, hogy ne egyedül tegyék és rájöjjenek, hogy a valódi érték nem a pénz vagy a tudás.