Mitől érzi biztosra egy kisgyermek, ill mennyi időtől, hogy foglalkoznak vele?

Hát az első dolog ha már ennyire nem megy hét közben időt szakítani rá, hogy hétvégén próbálnám pótolni amit lehet, nem mennék meg hívnék át rokonokat, vagy legalábbis nem mindig, hanem vele töltenék minőségi időt, amikor rá figyelek, nem a rokonságra.

Emellett próbálnék normálisabb munkát keresni.

Nem tudom hány éves lehet, de valamiért úgy gondolom még kicsi, szüksége van rád, most tudod megalapozni a kapcsolatotokat, hogy ne az legyen hogy kamaszként hozzád sem szól.

Rendszer kell. Legyenek meg azokat az időpontok, amik ha törik, ha szakad, az övé, és ezt mondd el neki úgy, hogy számára érthető legyen. Pl. ne azt mondd, hogy tíz órakor mesélek, hanem a tízórai után, vagy egy számára is látható tevékenység után (ha elindultok haza, stb.). Így tudnak várni.

A másik, hogy inkább a háztartás fusson, mint a gyerek legyen elhanyagolva.

Én is dolgoztam itthonról, ráadásul három gyerekkel. Nem könnyű. Bármennyire fúj, a rajzfilm nézés is ki tud segíteni, időt tudsz nyerni vele.

Köszönöm, hogy leírtad, így odafigyelek, hogy ilyen biztosan ne legyek a későbbiekben sem. Ez a mesekönytépés még így olvasva, ismeretlenül is teljesen elszomorított.

Naponta legalább fél órát szakíts rá! És ne csak arra gondolj, ami most van, hanem hogy ez a viselkedésed kihat az egész további életére. Most alapozod meg a kettőtök kapcsolatát, a bizalmat. Később már hiába várod el, hogy ha gondja van hozzád fordul, mert most az tudja csak, hogy anya sosem ér rá.

Bölcsi szerintem is. A háztartast hanyagold el nyugodtan, rendelj kaját főzés helyett néha. A gyerekeket az ilyenek nem érdeklik.

Ha valami házimunkát végzel, vond be a gyereket is, legalább valamit csináljatok együtt.

Munka, gyerek, háztartás legyen a sorrend szerintem.