Hogyan mondtátok meg a nagyszülőknek, hogy nem foglalkoznak az unokákkal eleget, vagy nem megfelelően és mi volt a reakciójuk?

Ez nem női hiszti.

Nálunk a férjem borult ki, amikor megszületett az első lányunk, aki az ő hercegnője, és az anyja letojta. Kb könyörgött, hogy jöjjenek el megnézni. Ez ment 1 évig aztán elköltözünk 200 km re.

Jött a lehetőség, és nem éreztük úgy hogy de a mama miatt maradni kellene. Most látja évi 4x az unokáit és tud mártírkodni hogy mennyire hiányoznak.

Különben ferjemnel sok gyerekkori emlék előjött, és rájött mennyire pocsék anyja volt már akkor is.

Szülőként én azt mondom, hogy nem tudnék ugyanúgy viszonyulni a szüleimhez és a férjem szüleihez sem, ha nem foglalkoznának a gyerekemmel, az unokájukkal. De nálunk ez fel sem merül, jó szülők voltak mindig is és jó nagyszülő is lett belőlük.

A helyedben pedig nem tudom, hogy kíváncsi lennék-e anyósomra.

Milyen sivár élete lehet annak, aki nekiesik a kérdezőnek, hogy magának szülte! Már ne haragudj, a gyerekem élete számomra a legfontosabb, az ő boldogsága a legfontosabb. a kisbabája az övé, ami nekem úgyszint nagyon fontosnak kell legyen! Nem az a baja, hogy nem vigyáz rá, míg ő alszik.

akit az unokája nem izgat, az a gyerekét sem szerette igazán. Erre van példám. És ez így is volt.

Milyen szülő az, aki nem vágyis a felnőtt gyereke és annak családja társaságára. És nem ellátási szinten, mert nyilván az az egészséges, ha már mindenki a saját életét éli, de amikor találkoznak, nincs is nagyobb öröm, mint velük lenni!

Az ilyen nagyszülő nárcisztikus, egoista.

De aki támad ilyen kérdést , az meg sanyarú sivár lelkületű lehet.