Mennyire számíthattok a nagyszülőkre?

Miért kéne rájuk számítani? nem nekik szülsz gondolom.Elég gáz, hogy még meg se született de már azon agyalsz hogyan tudod majd odatolni a nagyszülőknek.

A szülők kötelessége megoldani a gyerek betegségeit meg a szüneteket, nem a nagyszülőké. Persze örül az ember ha havonta pár órát elviszik kikapcsolódni, de arra alapozni hogy majd a nagyszülő otthon marad, szerintem elég nagy szemétség a nagyszülőkkel szemben.

Nekem nagybszerencsém van, mert anyukám bármikor szívesen ugrik.

Nem azért mert nekem kell, mert még kicsi a lányom, hanem mert annyira szívesen tölt időt az unokájával. 4km-re laknak, fiatal, 56 éves nyugdíjas. Apu dolgozik még.

Itt nagyon rossz a tömegközlekedés, úgyh szokott segíteni orvoshoz, védőnőhöz menni. ( egyelőre 1 autónk van, amivel a férjem ingázik)

De, ha van autóm épp, akkor is vinni akar.. Nem érzi, hogy itt "lebzsel", ha okkal jön 😉

Engem nem zavar, nagyom kedvelem anyukámat, inkább bnő viszony van köztünk nem annyira anya-lánya

Eddig 2 délelőttöt volt nála (13 hónapos szopizik)

Egyszer sokat kellett várnom a dokira, egyszer meg nagytakarítottam...

Anyósommal emiatt bánt, hogy nem jó a viszonyunk, de legalább 200km-re van.

Előre rettegek otthagyni a lányomat., remélem nem lesz rá igény.

Első válaszoló, miért kell rögtön undokoskodni, megjegyzéseket tenni? Ennyire sz.r az életed?! Látod látod, ha néha ti is számíthatnátok a nagyszülőkre, jutna idő lazítani is.

Persze, a szülő kötelessége a gyereknevelés, de ne legyünk már álszentek... Kinek nem esik jól 1-1 randi a férjével, vagy heti pár óra magára?:)

Kérdezőnek:

Nekünk rengeteget segítenek (kérés nélkül). Van, hogy elviszik őket fagyizni, állatkertezni. Máskor náluk vannak, olykor egész nap (anyukám nem dolgozik). Most a nagyobbikat elvitték pl. Horvátországba 10 napra, és nehéz, hiányzik, de közben kicsit feltöltődünk így mi is. Nálunk aktívan részt vesznek az életünkben, igazából én is úgy nőttem fel, hogy bármikor mehettem a nagyiékhoz, és még most is úgy megyünk hozzájuk, mintha haza mennénk. Szerintem ez sokkal jobb, mintha meg lenne szabva, hogy heti max 3 óra hossza, aztán szevasz.

Mi pontosan ebben a helyzetben vagyunk. Anyáék Keszthely mellett laknak (~200 km), anyósomék Békéscsabán (~200 km), mi Budán. Kezdetben én is tartottam ettől, de rájöttem, hogy szükségtelen volt. Havonta egy alkalommal mindkét nagymama feljön, ilyenkor itt vannak 2-3 napot, és csak a lányunkkal foglalkoznak. Teljesen nyugodtan itt hagyhatom velük, bármit megcsinálnak, a pelenkacserét, az etetést, és az altatást is. Addig mi a férjemmel kikapcsolódunk kettesben, pl. elmegyünk moziba, sétálunk egy nagyot, vagy valami hasonló.

Rögtön ugró segítség persze nincs. Nincs nagyi, aki elmegy majd érte a bölcsibe, aki elviszi fagyizni, játszótérre. Mindent nekünk kell megoldanunk, ezért már kezdettől fogva úgy alakítottam ki az életünket, hogy nagyis segítség nélkül is boldoguljunk. Babakora óta mindent csináltam a lányom mellett. Takarítás, sütés, vittem bevásárolni, hogy szokja, sétálni, ügyet intézni. Ez azért jó, mert ő sem szokta meg, hogy folyton szórakoztatom, hanem megtanult egyedül játszani (sőt már ő is segít a takarításban), és az ő alvásideje az én pihenőidőm úgy, hogy körülöttünk minden el van rendezve. Mivel nem lesz segítséged, ezért jó érzés napi 1-2 alkalommal kifújni magad.

Bölcsibe ősztől megy, így kicsit sűrűsödni fog az életünk, de én csak 6 órában terveztem visszamenni dolgozni, a munkahely rugalmas a férjemnek is. Ha beteg lesz, akkor programozók révén otthonról is dolgozhatunk, nem lesz akkora a kiesés. Más típusú munkakörben biztos nehezebb megoldani, de ezzel kapcsolatban nincs sok tapasztalatom.

Ami neked volt gyerekkorodban az szép volt, de el kell engedned. A te gyerekednek nem ilyen élete lesz, arra kell gyúrnod, hogy ebből a helyzetből kihozd a maximumot. A lányunk minden alkalommal odáig van meg vissza, ha feljön az egyik nagyi. Olyankor nem is létezünk a számára. Eddig még nem volt olyan, hogy náluk hagytuk volna hosszabb ideig, de lehet, hogy jövőre megpróbáljuk (addigra 3 éves lesz).

Szerintem tiszta vicc,hogy egyesek szerint nem bízhatom rá a nagyszülőkre a gyereket,mondvan,hogy nem nekik szültem.

Tényleg nem. Sőt,meg az idejüket sem osztom be.

De, aki azt mondja,hogy a 'gyerekkel tud a legjobban kikapcsoldni' abban én érzek némi iróniát, és nem utolsó sorban felrevezetest.

Szeretném azt is gondolni,hogy ezek az anyukák az osanyak, akik csitti-fittiben hurcizzak a gyereket a hurcikendoben és jogazni is csak úgy mennek,hogy a gyermek rájuk van kötve (irónia).

Hurrá.

Én meg a mamara bízom,mert megtehetem. A gyerekem is szeret velük lenni, mamáék is szeretnek együtt vele és a gyerek is velük.

Nem értem,hogy egyesek szemében miért az ördögtől való, hasonlóképpen,mint a tápszer.

Rettegek az ilyen osanyaktol, egyenesen félelmetesek 😆

Csak az én szüleim élnek, ők is jó messze és még dolgoznak. szóval sos helyzetben pont nincs segítség, csak úgy tudnának vigyázni rájuk, hogy jó előre lefixáljuk és kivesznek szabit.

3 gyerekünk van, különböző intézményekben és különbözően időzített szünetekkel. mivel máshogy nem tudtuk megoldani a szüneteket és beteségeket,ott kellett hagynom a munkámat és olyat kellett keresnem, amit itthon tudok végezni, rugalmasan.

még nem voltak nélkülünk sehol éjszakára

Én is le leszek pontozva. De szerintem sem azért van a nagyszülő, hogy ingyencsősz legyen. Ha magától felajánlja, hogy szívesen vigyáz a gyerekre, akkor rábízom, de magamtól sosem kérem. Az elején sem kértem, hogy szülés után segítsen a nagyi a baba körül, magától jött segíteni. Szerencsére férjem is ugyanúgy kiveszi a maga részét a baba ellátásában, nem szorulunk senkire.

A családban van egy rokon házaspár, akik maximálisan kihasználják a nagyit, szegény öreglánynak már semmi kedve hozzájuk, és akárhogy szereti az unokáját, bevallotta, hogy terhes neki folyton utána szaladgálni. Mi ezt sosem tudnák megtenni vele.