Hogyan lehet jól viselni, ha rossz gyerekem van?

Van bátyja, ő kitűnő és példás

Ez a gond, nem verseny volt csak elejtett félmondat kiskorátol h bezzeg Pityu, ő aludt, evett, tudtunk vele boltba menni, stb.. Ezek lerakódnak ám

Pszichológus, nev tan?

Rengeteg beszélgetés, közös program-megérteni hogy mi játszódik le benne.

Miért csinál rosszaságokat ha tudja hogy az rossz?

Segíteni neki a tanulásban?

Ez nagyon csúnya, az enyém sem buta, 130 feletti IQja van, mégis SNIs!

Jó lenne, ha tisztában lennétek dolgokkal! Az SNI sajátos nevelési igény, pont azt jelenti, amit nálatok, hogy a gyerek rosszul viselkedik, és/vagy nehezen tanul(az enyém nagyon könnyen tanul, szívja magába mint egy szivacs), ezért nem működik nála az, ami a többieknél, különleges módszerekkel kell elérni, hogy viselkedjen/tanulni tudjon .

Nálatok a viselkedése is rossz, nem is képes normálisan tanulni, ennél nagyon sajátos nevelési igény nem létezik, úgy SNIs, ahogy van. Pszichológust neki, meg fejlesztést együttműködésből heti kétszer csoportosan. Jó lenne a pszichés problémákra is hangsúlyt fektetni..

Amúgy én is én is azt hallgatom bölcsi óta, hogy a gyerek nem ül asztalhoz, mikor mondjuk neki, a gyerek nem sorakozik, ha mondjuk neki, a gyerek van, hogy verekedésbe keveredik, a gyerek nem írja akkor, mikor mondjuk neki.. Nem azért, mert nem tudja, mit kell.. Borzalom, ezt a részt átérzem, főleg mivel én mindig nagyon szabálytartó gyerek voltam(mondjuk el is vertek, ha nem fogadtam szót).. nem tudom miért nem csinálja és mások sem tudják rávenni. Az az érzésem, hogy túl okos, felfogja, hogy vannak más lehetőségek, és ha szorul a hurok, majd valaki megoldja.. VAGY nem rendelkezik az előrelátás képességével, hogy a tetteinek következményei vannak. Vagy talán mindkettőből egy kicsi, utálom, hogy nem csinálja, amit mondanak.

Igazából vannak nehezebb gyerekek. Nem tudom pontosan mi az az SNI, de nem hiszem, hogy minden "rossz" gyerekre ezt kéne ráhúzni.

Milyen jellegű panaszok vannak vele kapcsolatban? Bánt másokat, beszélget az órán, szemtelen a tanárral?

Ha nem tanul, és nem is szeretne tanulni, akkor érdemes valami szakmában gondolkodni. Nekem az unokatesóm leérettségizni sem tudott, és most CNC lakatosként hülyére keresi magát, én a két diplomámmal meg nagyon nem. Én az érettségiig azért elrugodosnám, de ha nagyon nem megy, akkor sem kell elkeseredni, lehet egy szakiskolával többre megy. Szóval én a tanulást úgymond elengedném (persze nyilván ne bukjon meg), de szemtelen vagy bully ne legyen. Ha ilyen problémák lennének, azt nagyon erősen büntetném, szobafogság, nincs telefon, nincs net.

Nekem 2 sni-s gyerekem van. Az sni az sajátos nevelési igényű gyerek. Ebbe bele tartozik akár egy testi fogyaték, pl. egy siket vagy vak kisgyerek. Beletartozik a szellemi fogyatékos, a diszlexiás, de a magatartászavaros is. Csak az a helyzet, hogy amikor egy pszichológus megvizsgálja, akkor szépen le szoktak ülni, és válaszolgatnak nagy tisztelettudóan. Semmit nem ér az ilyen jellegű vizsgálat a magatartászavaros gyerekeknek. Ilyenkor általában a pszichológus is azt mondja, hogy nevelési hiba, vagy rosszak a tanárok.

Bizonyára nevelési hiba. CSAK! Vannak módszerek, amelyekkel bennünket is neveltek, ha jól viselkedsz, megjutalmaznak, ha rosszul, akkor megbüntetnek. Ez egy neurotipikus gyereknél működik is. De vannak olyan gyerekek, akiknél nem működik. Pl. ha megbünteted, akkor annál inkább rosszul viselkedik, nem fogadja el, hogy a büntetés jogos.

Erre mondják a pozitív fegyelmezést, mi már azt is próbáltuk, ilyenkor elmarad a jutalom, ha rosszul viselkedik. De ő a jutalom elmaradását is büntetésnek élte meg!!!

Volt olyan, hogy este értékeltük egy táblánál a napi viselkedést, ahogy a pszichológus mutatta, és lerajzoltam, hogy a vacsoránál bizony esőfelhőt kap, mert összeveszett a nővérével. Aznap nem aludtunk, mert egész éjszaka ordított, hogy neki napocskát kell rajzolni a vacsorához! A többi gyerek meg nagy szégyenkezve elfogadja, hogy akkor most esőfelhő, és majd holnap jobban igyekszem. Szóval hogyan is kéne őt nevelni?

Voltunk 4 különböző pszichológusnál, mindegyik azt mondta, hogy nagyon édes, cuki gyerek, bizonyára a többi gyerek a gonosz az iskolában. Ja, mindig mindenhol a többiek a hibásak. Ez most jó, hogy a gyerekben ezt a tudatot erősítjük?

Voltam szülőtréningen. Ahol is az történt, hogy beültek a szülők, és mindenki elpanaszkodta magát, hogy a gyereke milyen őrült dolgokat művel, a pszichológus meg hallgatott, és együttérzően bólogatott. Arra jó volt, hogy lássam, hogy az én gyerekem még egész jó gyerek, de semmi ötletet nem adtak arra nézve, hogy mégis hogyan is tudnám rávenni az együttműködésre?

A gyereket beírattam egy nyári csoportos fejlesztésre, tele volt adhd-s gyerekkel. Olyan dolgokat tanult ott, hogy a fejemet fogtam, évekig tartott lenevelni róla. Ellenben pozitív hatását nem láttam.

Őszinte leszek, az elmúlt 12 év tapasztalata alapján én azt gondolom, hogy a világon senki nem tudja, hogy mit kéne kezdeni ezekkel a gyerekekkel. Hiába tudja a pszichológus, hogy az adhd az elvileg nem nevelési hiba, valahol mégis mindig ott kötöttünk ki, hogy én vagyok a hibás. De hogy mit kéne másképp csinálni? Azt nem tudja senki. A pszichológus is csak azokat a szlogeneket hajtogatta, amelyeket a neurotipikus gyerekeknél szoktak alkalmazni.

És nekem a másik gyerekem is sni-s, és ő sem egyszerű eset, de azért vele jobban elvagyunk. És tudatosan nem mondogatok a fiamnak olyanokat, hogy látod a nővéred bezzeg jobban tud viselkedni! Nekem mondta ezeket anyám, pedig nem voltam rossz gyerek, és tudom, hogy egyesen út a testvérféltékenységhez.

Ha csak a lányomat ismerik, akkor mindenki azt mondja, hogy tökéletes szülő vagyok, hogy egy adhd-s gyereket ilyen szépen nevelek. Aki csak a fiamat ismeri, az azt hiszi, hogy valami alja, putris csöves vagyok, aki böfög, káromkodik otthon, és ezt tanulja a gyerek is tőle.

A fiam most volt 5. osztályos, 4-es tanuló, de nagyon sok munkám van benne. Próbálok minél kevésbé részt venni az iskolai dolgaiban, de sajnos igényli, jön, hogy anya tanuljunk együtt, aztán meg ordít, hogy mégsem akarja. Tényleg nem tudom, hogy mit kéne vele tennem. Pszichológushoz nem akar már járni, és én sem látom értelmét. Engem nagyon aggaszt, hogy mi lesz ebből. Az általánost talán valahogy elvégzi, nála rosszabbakat is elviseltek már a helyi suliban. De hogy később lesz-e szakmája, és lesz- munkahelye, nem tudom. Amihez nincs kedve, azt nem csinálja. Most voltunk bent a suliban, csak rosszakat mondtak róla. Én már ott tartok, hogy inkább magamat igyekszem védeni. Kimaradok mindenből, segíteni úgysem tudok.

Neked is ezt javaslom. Legyél lazább, hagyd rá, legyints egyet, és éld az életed. Én az elmúlt 12 évben minden létező terápiát kipróbáltam, nem segített semmi. Akkor most jön a lesz.arom kapszula, azt még nem próbáltam.