Ha szenzoros zavart diagnosztizálnak, muszáj "kezeltetni"?
A gyerekemre jelenleg ezt a címkét próbálja ráragasztani a gyerekorvosa. Én viszont nem látok rajta semmi extrát, sőt úgy látom, hogy exponenciálisan fog fejlődni, most éppen egy nagy nekirugaszkodási időszakban van. Az apja, meg én is ilyenek vagyunk. Addig nem nyilvánulunk meg, amíg úgyis csak bénáznánk. 1,5 éves, még nem nagyon beszél, viszont szinte mindent, ami hétköznapi téma itthon, megért. Vannak kényeskedései, dehát kislány...nehogy már tilos legyen. Úgy vagyok vele, hogy bizonyos határokon belül akkor kezd el beszélni, amikor neki tetszik. Azzal se értek egyet, hogy minden gyerek legyen egyforma, és ha kicsit is eltér, akkor passzírozgassuk vissza az "egyenes" útra. Nem igazán szeretnék benne betegségtudatot kialakítani sem, mindenféle terápiákra hordozgatni, egyáltalán ezzel foglalkozni. Én megértem, hogy van, amikor tényleg lépni kell. De jelenleg azt érzem, hogy nem hagynak minket élni, mert ennek az egész intézményi gépezetnek kell a saját maguk által kreált munka. Annyira jó, hogy én még abban a korban nőhettem fel, amikor nem volt divat minden mukkanásáért már betegnek kikiáltani egy gyereket...
A kérdésem az lenne, hogy ha tényleg megkapja ezt a diagnózist, én köteles vagyok kezelésekre hordani, ha az orvos javasolja?
válasza:29, ez csak az egészséges gyerekre igaz!
Ennyi erővel ha minden gyereket hagynánk a maga útján fejlődni, akkor egyikkel se lenne probléma?
válasza: válasza:.. nem fejlesztik magukat, ha nincs rá lehetőségük. Szerinted honnan szedik fel a billenőpad, vagy a szalagozás, vagy más egyéb területen a dolgokat, ha nincs a közelükben fejlesztő holmi? Millió dolgunk van, ami "nem található meg minden háztartásban" és a gyerek nem találkozik vele, hacsak nem veszed, és így a szabad játék során sem lesz képessége. Sőt, társasra se lesz magától, illetve bizonyos játékok használati módját sem fogja tudni, ha nem instruálod. Egyszerűen kell egy kis keret, de fontos mellé a szabályrendszer is.
Egyébként azért "fontos" tudniuk, hogy mitől ilyen, mert így készülni lehet arra, mi lesz közösségben. Ha most a tiéd ilyen "kényes" meg befordulós, lehet, hogy ki lesz bukva oviban a gyerekektől. Aztán lehet, hogy nem. Nem tudhatjuk. Ebben a korban még semmi szuper dolgot nem tudnak mondani, tenni, amitől a gyerek megváltozna. Az egyetlen haszna a fejlesztéseknek(bocs nem hiszek tornában, diétában, stb), hogy a gyereked megtanul együttműködni egy idegennel. Gondolom felnőttként is tudod, hogy ez milyen rohadtul fontos. Az enyém pl nem tud, így az ovi/suli is bukó, egyszerűen nem csinálja, amit mondanak, és ezt a képességet nem tudja magára szedni ebben a remek magántanulóságban sem.
Mondjuk ehhez nem kell fejlesztés, bármilyen foglalkozás jó, ahol nem csak te vagy vele, hanem más emberek is, és szabályrendszert kell betartani. Ezek mellé remek a szabad játék szinte egész nap, de ingerdús környezetben fejlesztő játékokkal.. hinta, decathlon, homokozó, több küllönböző felület, anyag, illat, szín, forma, több különböző mozgási lehetőség, víz, föld, állatok, hang és fény hatások, logikai játékok(pl egy retesz, gomb, cipzár), meg ilyenek és persze más emberek, gyerekek társasága.
válasza:Szerintem vidd szakemberhez. Nem azért, hogy betegségtudata legyen, vagy különprogramokra kötelezzenek (nem fognak). De fontos lenne tudni, hogy miben és hogyan tér el az átlagtól. El kéne mondani egy szakembernek, hogy mikre figyelj.
Az valóban gyanújel, ha nem szereti, ha piszkos a keze. Az se jó, ha nem mászott, főleg, ha nem kúszott szabályosan, mert akkor kimaradt a keresztezett mozgás. Nevtanba vinném, ott csak nagyon súlyos esetben vesznek be fejlesztésre, de mondhatnak pár dolgot, hogy mit lenne érdemes játszani vele. Hiába a szabad játék a legfejlesztőbb, ha mondjuk egyensúly fejlesztés kéne, de nincs olyan játéka. Szóval tunod kell, milyen eszközt biztosíts pl.
27
én nem mondanék még annyit se ki róla, hogy szociálisan nem fejlett. Éppen ezt akarja a doki belesulykolni. De nem problémázós, tök aranyos, mindent csinál, amit mondunk, látszik, hogy próbál alkalmazkodni ahhoz, amit mi szeretnénk, persze az is fontos neki, hogy kíváncsiskodhasson persze mindenhol, kedves, nézi, hogy mire van szükségünk, és már hozza is oda, a rokonokat kifejezetten várja, hogy mikor hívjuk fel őket, még mondja is, hogy kit kellene most már felhívni, mert régen nem beszéltünk vele. Az igaz, hogy korabeliekkel még nem játszott, mert a vírus miatt nem nagyon akartuk vinni sehova, zárt térbe, ilyen közvetlen érintkezésre. Játszóra pedig nem akartam vinni amíg nagyon kicsi volt, ott a fűben kúszni mászni, meg attól is féltem, hogy fellökik a nagyobbak. De már masszívabb. Aztán meg hideg volt, és nem igazán tudott komfortosan mozogni a pufi cuccaiban, próbálta, de egy idő után feladta. Most jön majd a játszóteres rész, meg megyünk majd játszóházba, meg mindenhová, még én se tudom, hová pontosan. De a doki ezeket meg se hallgatta már, pedig próbáltam neki megmagyarázni, hogy miért nem él óriási szociális életet a környékbeli gyerekekkel. Ami amúgy nem volt és nem is lesz a célunk sose, mert nem akarjuk nagy társasági életre nevelni a gyerekünket, inkább olyannak, aki egy szűk családi és baráti körben érzi jól magát, és tevékenységekben mélyed el, nem azzal foglalkozik, hogy az aktuális véleményvezérnek megfeleljen. Gondolom főleg ez zavarja a dokit, hogy látja, hogy más az értékrendünk, és csak a saját életét és gondolkodását tartja helyesnek. De igazából tárgytalan is a kérdésem, mert közben eldöntöttük a párommal, hogy teszünk egy próbát a váltással, főleg emiatt, de még egy-két praktikus szempont miatt is, úgyhogy köszi, aki végigolvasta, és reagált rá.
válasza: válasza:36
nincs bezárva, szinte naponta megyünk sétálni :)
37
vagy pont emiatt nem, mert hagytam normálisan a saját tempójában fejlődni :)
válasza:Azért komolyan ez már a vicc kategória,hogy kiir vki egy kérdést, tök mindegy mit,a lényeg,hogy nyomjuk le és csak azert is dugjuk le a torkán,h szarul gondolja,még ha nem is.
A kerdezo gyereke 1,5 éves az alapján amit ír,semmi baja a gyereknek. De már jonnek a károgó varjúk hogy majd ovi meg suli... áh,komolyan szót sem érdemel.
válasza:Kérdező, én mozgási lemaradás miatt vittem a majd' másfél évesemet tsmt tornára, és nemcsak a "fejlesztési cél" valósult meg, de rengeteget kaptunk a gyakorlatoktól, imádta csinálni, megtanulta a mondókákat, stb. Sikít az örömtől, ha meglátja az eszközöket. Az egész instant játék, de tényleg fejleszti az éretlen idegtendszert.
El kell engedni azt a tévképzetet, hogyha fejlesztésre viszem a gyereket, akkor nyomi a gyerekem,én meg nyomi szülője vagyok. Örülni kell, hogy ennyi lehetőség van a korai fejlesztésre is, ezek a játékos feladatok nem traumatizálják és úgyis otthob kell majd gyakorolnotok. Én pl. tudom, hogy pár dologban az idegi éretlenség miatt lassabb volt a gyerekem, de más dolgokban meg fényévekkel kortársai előtt jár. Én tudom ezt, a lehetőségért pedig, hogy segíthetek neki ügyesebben járni vagy magabiztosabban mozogni, nagyon hálás vagyok. És igen, kellett a szakember, ezt én nem tudtam volna sima hintáztatással meg forgószékezéssel elérni.
Kicsit azt érzem, ennek az egész berzenkedésednek az a gyökere, hogy kikéred magadnak, hogy sz@ranya vagy. És tényleg nem vagy sz@ranya, ha a gyereknek baja van, vagy elmaradása, akkor sem vagy sz@ranya, tedd át magadról a fókuszt. Azt nézd, a gyereknek mi a fontos: ha egy tsmt terápiával megspóroltok pár tanköny fölött zokogós estét, széjjelrágott körmöt, meg azt, hogy a tanítónéni kipécézze magának, mert nem bírja követni a tempós óramenetet, már megérte a fejlesztő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!