Ma Magyarországon hány problémás gyerek van, és ebből mennyi van kezelve szakember által?

Egyáltalán nem mindegy, milyen problémája van a gyereknek. Hülyeségeket ne terjesszünk. Tesómnak minden disze megvan. Ha nem lett volna felmentve, akkor nem jut el az egyetemi diplomáig, mert nem kapja meg a lehetőséget, hogy pl írás helyett szóban feleljen stb. Nem mellesleg nagyon jó a szakmájában, kapkodnak utána, tehát hiába a kód, nem bélyeg. És eljutott odáig a fejlesztésekkel, amiket csak általános felsőben meg gimiben kapott, hogy a nem olvas, mert szenvedés fázis helyett 500 oldalas regényt is simán végigolvas.

Ez egy példa, de rengeteget ismerek még, akinél segített, semmint rontott volna az esélyein a diagnózis.

Javaslom a finomabb megfogalmazást, ha már ilyen szélsőségesen látjátok, miszerint nem minden esetben a diagnózis (igen, diagnózis, a szakértői véleményben így lesz feltüntetve a bno kód, szakmai szemmel nem pejoratív kifejezés...) oldja meg a gyerek helyzetét. Sokmindentől függ. És attól, hogy nem ismertek olyat, aki a diagnózis ellen küzd, még van, aminek megvan a saját tudományosan bizonyított háttere is, hogy miért van. Lehet tagadni, lehet azt mondani, hogy minden szülő csak a gyerek jogairt stb küzd, de ez így nem igaz. Ha nem tündérmesében élünk, elengedhetnénk ezeket a túlidealizált téves elképzeléseket.

A kódokat a legtöbb esetben nem a szakértői adja, hanem orvos. A szakértői csak ráírja a papírjára, amit korábban már megállapítottak valahol.

Örülök, hogy találtatok sulit a diszekkel, van ismerős, aki szegregálva volt miattuk éveken át, középiskolát is borzalmas helyen végezte, nehéz esetek között végig szivatva és innen ment egyetemre, már rég dolgozik.

Tudom, hogyan megy a diagnózis adás, és nem, nem mindegyikhez orvos kell. Van, amit színtisztán csak a szakértői állít ki.

Nálunk, vidéken egyáltalán nem volt nehéz befogadó iskolát találni, É-K magyarországi városban, pedig nincs sok iskola, mint pl fővárosban nyilván.

Sajnálom a rossz tapasztalatot, de ahogy én sem mondom, hogy csak olyan van, mint amiben mi éltünk, így csak ennyi lenne a hozzászólásom célja, hogy ne tegyünk ilyen esetekben kizárólagos kijelentéseket. Szerencsére vannak jó pedagógusok is, és van, ahol működik a rendszer, van, ahol megfelelően támogató mind az otthoni és az intézményes közeg.

Viszont az célravezető lehetne a jövőben, ha az ilyen szempontból "lemaradó" helyekről és körülményekről felmérés készülne, és szakmai oldalról a javítási szándék megjelenne (bár ez megint egy összetett kérdés, főleg, hogy most egyáltalán a pályántartással is gondok vannak, mivel nem éri meg itthon pályán maradni egyelőre egy szakembernek, nemhogy még vidékre települni stb).

4es vagyok. Pont azt jelenti, hogy az elhanyagoló szülői magatartás miatt problémás.

Heti szinten 20-30 gyerekkel beszélek, számtalan esetben mesélik el, hogy korlát nélkül számítógépeznek, telefonoznak hétköznapokon is. Hétvégén meg akár éjszaka is. Általános iskolás gyerekek.

A sok válás miatti sérült gyerek, szülő-gyerek közötti kezeletlen konfliktus, ami magatartászavar formájában mutatkozik, már szót se érdemel, mert mint írtam, nemhogy nem extrém, hanem teljesen általános jelenség.

11-es, szerintem nem mi terjesztünk hülyeséget. A fejemet fogom, amikor itt valaki leírja, hogy aggódik a gyerek miatt, hogy valami gond van, és egyből mindenki leírja, hogy menjenek a Pedagógiai Szakszolgálathoz meg a Szakértői Bizottsághoz, és majd milyen jó lesz, ha kap egy kódot. Nem, nem lesz neki jó. Rögtön az első, amit tapasztalni fog, hogy nem lesz szabad iskolaválasztása. Csak a körzetesbe mehet, sehova máshova. Szakember nincs, fejlesztés nem lesz. Vagy ami lesz, csapnivaló. A tanárok nem tartják be, ami könnyítés ki van írva. Nekem mindkét gyerekem figyelemzavaros. A lányomnak ki van írva, hogy szóban kéne feleltetni, és ha mégis ír, többletidő jár. A fiamnak többletidő jár. Elmondjam hányszor kaptak többletidőt az elmúlt 5 évben? 0-szor. Az iskolaigazgató meg kijelentette, hogy én nem várhatom el, hogy a lányomat szóban feleltessék, nincs erre kapacitás az iskolában. Ha nem tetszik, menjen speciális iskolába. Pont, részükről le van zárva a dolog.

Az elején még bejártam az iskolába, hogy szóljak a tanároknak, de miután 3 havonta változik a matektanár, én már feladtam.

A lányom használhat számológépet elvileg matek dolgozatban, de a tanár arra is megmondta, hogy ő ezzel nem ért egyet, és pont. Hiába mondtam neki, hogy ezt nem ő fogja eldönteni, ő részéről lezárta a vitát.

FB-csoportban ezer hasonló sztorit olvastam.

Egyébként van normális pedagógus, igen, csak ritka, mint a fehér holló. Én is találkoztam ilyennel, de kb. 10:1 az arány a rosszak és a jók között. A lányomat konkrétan alapítványi iskolába nem akarják felvenni 4,7-es bizivel, és 78 pontos felvételivel, mert azt írta az igazgatónő:

"Felvesszük, ha nagyon akarja, de úgysem tudja elvégezni. Hiába ötös tanuló általános iskolában, ez itt nem lesz elég."

Akkor most erre mit mondjak? Köszi, akkor oda nem megyünk. Már leírta, de még nem is látta a gyereket.

Nem arra biztatjuk itt a szülőket, hogy söpörjék a szőnyeg alá a problémát, hanem arra, hogy kizárólag magánúton vizsgáltassák meg a gyereket. Az állami rendszerben csak a megbélyegzés megy, segíteni nem fognak a gyereknek.