Ki hogy dolgozta fel hogy a gyerek autista?

De nem a gyerekekhsz nincs türelme a kérdezőnek, hanem az autista gyerekéhez.

Te is autista vagy, enyhébb fajta. Senki nem írta, hogy minden autista egy szobanövénnyel egyenlő.

De azt ne nevezd családnak, ahol egy autista/adhd-s/dowm-os gyerekkel nem lehet elmenni sehova, mert mindentől ordít, visít, és soha nem lesz a kortársai szintjén, ha nemcsak annyi a baja, hogy nem érti, hogy mikor viccelnek meg mikor nem.

Én már 10 éve szenvedek attól, hogy a családommal nem tudok elmenni sehova, mert az autista öcsémet nem viszik sehova, és ezért mi se megyünk sehova. A folytonos dühkitörései, rohamai miatt már az idegrendszerem tropára ment.

Te nem érted meg a nem autistákat.

Nagyon nehezen fogadom el, és ahogy nő, egyre nehezebb vele. Jelenleg 5 éves kislány.

Már volt olyan, hogy egy állatkerti bejáratnál kékre-zöldre vert, a pszichológusa nem akarta elhinni, hogy a lányom volt.

Hol általánosított a kérdező??! Leírta a SAJÁT helyzetüket és nyilvánvalóan az ő gyereke koránt sem enyhe autista, aki nagyjából 1-2 kezelhető tünet van jelen, de ezt leszámítva ugyanolyan, mint a kortársai, hanem ennél jóval súlyosabb a helyzet! Szerintem elég könnyen kitalálható, hogy ha a gyermekénél alig lehetne észlelni az autizmus tüneteit, akkor nem lenne ennyire kiborulva szerencsétlen. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy csak enyhe tüneteket produkál. Ott van a 17-es kommentelő öccse pl.

Lehet előbb gondolkodni kéne!

24!

Egy autistától nem igazán várhatsz el empátiát és megértést.

2 dolgora reagálnék:

1.a Vadaskert nem fogad ám mindenkit. Oké, hogy az az ország legismertebb intézménye, de ha a sérült gyerek területileg nem tartozik hozzájuk, akkor elutasítják, ezért értelmetlen mindenkinek azonnal őket ajánlani. (tapasztalat)

2. 3 éves kor alatt is diagnosztizálnak, ha olyan markánsak a gyerek tünetei.

Kérdező, én megértelek! Lányom 3 éves autista. Valahol már elgyászoltam az áloméletemet, de rosszabb napjaimon rámtör a gondolat, hogy én nem bírom, miért pont én, mivel érdemeltem ki. Oké, fejleszthető, fasza, de azért nagyon hosszú út vezet odáig, hogy részben átlagos legyen. Ami másnak természetesen jön, nekünk azért kőkeményen meg kell harcolni. Senkinek nem kívánom ezt a lelkiállapotot! A sok sírást, sikítást, a rosszalló tekinteteket, hogy sz*ranya vagy, hogy a játszótéren más szülők méregetik a gyereked miközben megpróbálják kitalálni, hogy mi a baja. Az oktatási intézményekről ne is beszéljünk.

Én egyke vagyok és világéletemben nagy családról álmodtam, most arról is lemondhatok, mert őrültség lenne egy sérült gyerek mellé tesót vállalni. Még ha egészségesen is születne a kisebb gyerek, milyen élet várna rá örök másodikként?

Segíteni nem tudok, de melletted állok kérdező, nem vagy egyedül. Ez a helyzet egy nagy kalap sz*r! Nyugtatgathatjuk magunkat, hogy különleges gyerekeink vannak, de rosszabb napokon sajnos ez a mantra se segít.

Igen, #26.

Én is örök második vagyok.