Ki hogy dolgozta fel hogy a gyerek autista?

Nem dolgoztam fel, nem is fogom.

Majd ha sikerül elindítani az életben, önálló lesz (ha sikerül), akkor lesz nyugtom. Most a következő lépés ami előttünk van, hogy "befogadó" általános iskolát találjunk.

Nem biztos, hogy a kérdező gyereke van olyan szinten, hogy értelme lenne a fejlesztésnek. Ha enyhe lenne, akkor nem merült volna itt fel ez a kérdés.

Nekem aztán írhatjátok, hogy így fejlesztés, úgy fejlesztés, semmit se ér. Az én öcsém 10 évesen még mindig pelenkás, nem beszél. A vele egykorúak a játszótéren bandáznak, és azon versenyeznek, hogy ki tud hamarabb visszafelé mászni a csúszdán. Ő meg ebből semmit se ért. Eljön a nőnap minden évben, eljön az anyák napja minden évben, és egy anyuka kap visszajelzést a gyerekeitől (Anyák napi rajz, versike, egy sima rajz, "Szeretlek anya!", "Imádlak anya"), az én öcsémtől semmi visszajelzés nem jön. Soha nem mondta ki, hogy anya vagy apa, soha nem mondta nekem se, hogy szeretlek. Semmi. A macskámtól több szeretetet kapunk, mint tőle. És nem ő tehet róla, míg mielőtt valaki ezzel betámadna.

Azzal meg erősen vitatkoznék, hogy a diagnózissal nem változik semmi. De változik: meghal a remény, hogy egyszer talán normális lesz.

Még egy 4 éves, "diagnózistalan", nem beszélő gyereknél reménykedsz, hogy "biztos csak valami van a hallasávál", de amikor ott a diagnózis, hogy az 5 és fél éves gyereked autista, és soha a büdös életbe nem fogja normálisan ellátni magát, lehet nem is fog beszélni, akkor ott mindenki megroggyan.

Ráadásul a kérdezőnek és a párjának le kell mondania a következő gyerekről. Vétek egy problémás gyerek mellé szülni.

Én autista vagyok. Felnőtt koromig csak én tudtam. Még az orvosok sem vették észre. Semmivel nem volt velem nehezebb, mint a nem autista tesóimmal, sőt én ivás és csavargás helyett itthon olvastam. Velük ellentétben jól tanultam. Szóval nem volt mit feldolgozni a szüleimnek velem kapcsolatban. Nem mindegyikünk pelenkás fogyatékos, aki világát sem tudja. Sőt, a legújabb kutatások szerint mi vagyunk többségben. Azaz legalább 70 %-unk alkalmas az önálló életre, szinte bármire képes, mint egy nem autista.

Én az ilyen undorító, általánosító kérdéseket nem tudom feldolgozni és hogy a társadalom mennyire nem ért hozzánk.

Ha ennyire nincs türelmed és kedved a gyerekhez, akkor add inkább örökbe. De semmi garancia rá, hogy egy nem autista gyereked probléma mentes lesz.