Sni-s gyerekek szülei, van olyan aki egész napra bent hagyja a gyerekét az oviban? Vagy kötelező ebéd előtt hazahozni?

Senki sem kényszeríthet rá, de készülj a következőre:

Rossz a gyerekednek, nem bír többet!

Elfárad, már nem bírja a délutánt!

Zavarja a többi gyereket, nem lehet bírni vele!

Rossz másoknak, nekünk is és neki is nehéz!

Amikor rosszul viselkedik, mert fáradt, nehezebben barátkozik másokkal, nem tud figyelni!

A gyereke érdeke az első, nem?!

Még olyan kicsi és le is van maradva..!

Nagyon kemény lelki terror megy, hogy ne hagyd bent a nehezebb gyereked(SNItől függetlenül, de bizonyítottan nehezebb gyerekre könnyebb ezeket ráhúzni)!

Igazából részben megértem, ha a gyerek nem eszik rendesen, nem alszik rendesen, nem jókedvében rosszalkodik, neki is szívás. Másrészt szerintem középsőtől, de legkésőbb nagycsoportban egyszerűen muszáj lenne bent tartani, mert x év munka nélkül kegyetlen. Ha van kistesó, vagy még nem dolgozol, vagy "csak" tanfolyamra, egyetemre jársz, akkor meg azért fogják mondani 5x ilyen erősen.

Persze vannak mázlisták, akiknek az SNIs gyereke nem zavar sok vizet, nekik nem mondják ezeket ilyen hévvel, de azért ez ritkább. Nálatok miért SNIs? Ha nehezebben alkalmazkodik, esetleg nem fogad szót, verekszik vagy kiabál, nem teljesen szobatiszta, nem eszik rendesen, nem alszik rendesen szólni fognak, illetve a te lelkiismereted is magától beindul, hogy a gyereknek egyszerűen rossz bent és ki akarod menteni..

Nehéz nagyon akkor is, ha nem célozgatnak, mert direktbe nem mondhatják meg, de ha célozgatnak is, szinte lehetetlen. Ellenben van olyan ismerős, akit ez nem hat meg, neki bölcsiben, oviban és suliban is reggeltől estig van a gyereke, pedig nem is szorul rá. Persze ő úgy érzi, de nem.

Nehéz lesz biztosan, mérlegelj és folyton figyeld a gyereket. Az enyém az egyik oviban napi 4 órától is kikészült, meg akart halni épp 5 évesen. El is vittem onnan, másikba maradt volna délután is, de a délutánossal olyan sok negatív tapasztalat volt az elején, nem mertem rábízni. Első oviban sokat célozgattak.. "mi nem mondhatjuk meg mit csináljon, de..". Másodikban már "megkérdezem, hogy bevállalja-e délutánra" illetve a panaszok, és hogy rossz a gyereknek és verekszik. Délelőtt meg nem..

Hajrá! Mivel SNIs? Egy középsúlyos értelmi sérült is annak számít, egy végtaghiányos is, cukorbeteg is, illetve autista is, meg egy sima diszes(tanulási zavaros) gyerek is, szóval nem kellene mindet egy kalap alá venni.

Az egyikkel több gond lesz, mint a másikkal, te tudod, hova tartoztok.

A mi óvónőnk is ilyen. Csak a lányom nem viszi sehova, sima báb show ami 1 óra volt, arra mondta, hogy csak akkor mehet ha megyek én is. No comment

Egyebkent pont beteg lett és nem is mentünk de nonszensz.

Nem értem az olyan hozzászólókat, akik szerint vigye el, mert a gyerek érdeke az első. De ha dolgozik a szülő, mit tud tenni?! Nekünk az is kihívás volt, hogy 4-re odaérjünk!

Nekem egyébként mindkettő sni-s. A lányommal oviban semmi gond nem volt, észre sem vették, suliban kapott kódot. Ennek ellenére az első szülőin közölték, hogy aki tud vigye el ebéd után a gyereket, mert nagy a csoportlétszám, és nem tudják lefektetni őket. De nyilván ez azokra vonatkozott, akik nem dolgoztak, otthon voltak.

A fiam már az oviban is sni-t kapott, igazából azt nem mondták, hogy vigyem el ebéd után, leginkább azt mondták, hogy ne is hordjam oda egyáltalán. Teljes meggyőződéssel állították, hogy autista, és alkalmatlan az integrációra. Én már mindenhova elvittem kivizsgáltatni, és azt írták az orvosok, hogy nem autista, és integrálható. Amikor nagycsoportos lett, akkor kaptam home office-t, és akkor elvittem ebéd után. Ő évet ismételt, 6,5 évesen már nem igényelte az alvást egyáltalán, kínzás volt neki. Nagycsoportban már a legtöbb gyereknek az. Akkor úgy nagyjából megnyugodott mindenki, hogy csak fél napot volt bent. Lehet, hogy ez lett volna neki végig az ideális, de aki dolgozik, nem tudja megtenni! Nekem maradt a home office, én iskolából is kihoztam napköziből.

Én emiatt nem dolgozom és egyedül vagyok/voltam vele és nálunk volt viselkedés gond, a gyerekem stressztűrése és kudarctűrése eszméletlen alacsony, nem eszik, nem alszik(bent), kenyeret sem kaphatott ebédre, ételt nem vihettem be neki. Most gondolhatod, hogy lett volna ott..

Ez a mi sztorink, én sem szórakozásból nem dolgoztam. Megértettem az óvónőket is(annak ellenére, hogy nem voltam minddel elégedett, mert alkalmatlanok voltak a gyerekem kezelésére), meg a gyereket is, és biztos pár szülő is elkapott volna, hogy veri az enyém az övéket..

Ha a gyereked nem sok vizet zavar, tedd össze a két kezed, vegyél fel vastag bőrt és nyomjad be addig, amíg kell.(enyém auti+adhd) Valószínű, hogy neked nem fognak semmit mondani, legalábbis nem olyan intenzitással, mint nekem. "próbálja megoldani anyuka, a gyereke érdeke"..ugyanez a nevtanban is, majd a bizottságnál is, "már az jó, ha délig képes járni". Majd suliban is. De ha játszóházba viszem, balhé nélkül megvan 10 órát bent egy nagy kupac gyerek közt, mivel ott vagyok és figyelek.

Egyébként nálunk volt külön csoport az évveszteseknek, ott is kellett aludni, csak az utolsó hónapban hagyták el. És a csoport nagy része 7 évesen is aludt, de legalább képes volt csendben feküdni 2 órát. Az enyém nem.

Ha a gyerekkel nincs viselkedési gond(amíg nem járt intézménybe, az enyém sem bántott senkit, bölcsiben harapták meg először, másnap már harapott ő is, előtte soha, és így a többi viselkedést másolta..), akkor nem akarnak szabadulni tőle annyira.

Sajnos sok szülőtől hallottam én is, hogy óvodában, iskolában már az első szülőin, akár évkezdet előtt kijelentették a pedagógusok, hogy az sni-s gyerekeket csak délig hajlandók fogadni. Ami szerintem hatalmas diszkrimináció, mert ezer okból lehet valaki sni-s, nem jelenti azt, hogy magatartászavaros. Sajnos ez eléggé megmutatja a tanárok hozzáállását, és hozzá nem értését.

Az óvónők tanultak egy módszert, és mindenkinél azt alkalmazzák. Pl. ha valaki rosszalkodik, nem vehet részt a közös játékban, leszidják, sarokba állítják, megalázzák. Ezer éve elavult módszerek ezek! Aztán én voltam az, aki nem tud gyereket nevelni. Én meg is mondtam nekik, hogy otthon a gyerekem jól funkcionál, közösségben viselkedni én nem tudom megtanítani, az az ő dolguk. De ha rájön a hiszti, és olyankor kezdik el a hegyibeszédet, akkor az teljesen süket fülekre talál, előbb meg kell nyugtatni a gyereket, mert nem tudnak vele úgy beszélni. Erre a válasz: Nem jutalmazzuk a hisztit! Itt így nem lehet viselkedni, lehet, hogy otthon igen, de itt nem.

Erre csak azt tudtam mondani, hogy amint a mellékelt ábra mutatja, itt is lehet így viselkedni, mert csinálja a gyerek, s semmi módszerrel nem tudják leállítani. Talán ki kéne próbálni új módszereket. Erre jött az, hogy neki ebből van diplomája, blabla.

Az iskolában mondtam a tanítónőnek, ha a gyerekre rátör a hiszti, ölelje meg, és simogassa meg, mondja neki, hogy nincs semmi baj, és szereti. Ő megtette! Egész alsóban két ilyen eset volt, és a tanítónő lelkesen mesélte nekem, hogy a módszer működik. Én tudom, hogy igen, mert mi is ezt használjuk!