ADHD-s gyerekkel kapcsolatban tanácsok?

Hát, kösd fel a gatyát, dráma lesz rendesen, ha adhds, és nem adds.

Akaratos, makacs, impulzív, hangos, gyors, ingerlékeny, egyáltalán nem kitartó, hangulatemberek, akik nagyon érzékenyek a kudarcra, ha valamiben nincs elég gyorsan siker, illetve ha úgy érzik valamivel meg kell küzdeniük és gyakran cselekszenek, mondanak meggondolatlan dolgokat, pl gyakran csapnak oda, vagy mondják, hogy utállak, és nagyon nagyon hajlamosak a végletekig elmenni,akár önsajnálatban(öngyilkos hajlamról beszélnek, bár meghalnék meg ilyenek), vagy másban. Ha örül nagyon örül, ha szomorú nagyon szomorú, ha dühös akkor nagyon dühös.

Odavvannak a sok ingerért, ezért számukra kifejezetten veszélyes(és vonzó) a videójáték, de garantáltan ideges lesz, ha veszít, de azért csak akarja újra csinálni. Gyorsan hoznak döntéseket, jó reflexeik vannak, a figyelmük annyi felé ágazik, hogy jók rövidtávon ilyesmiben.

Én játszanék vele reflexjátékot kártyában, illetve mivel hatalmas a mozgásigényük, mindenképp elvinném úszni(ahol nincs tömeg) és futkározni bárhova, játszóház, vidámpark, ha pedig hoz rollert, vagy bringát, lehet menni úgy is.

Hajrá, kemény lesz! Ne a figyelem hiányának fogd fel, nem az a baja, hogy nem tud figyelni, hanem az, hogy annyira sokfelé figyel a pörgése miatt, hogy nem tud leragadni egy dolognál.

Kedves 1. válaszoló:

Honnan tudsz ennyi mindent az ADHD-s emberekről, pláne hogy ilyen határozottan írtál róluk néhány mondatnyi leírás után?

Engem leginkább az lepett meg és fogott meg, hogy milyen egyértelműen jellemezted. Mintha lenne valami aduász a kezedben. Kifejtenéd?

Amúgy amit írtál, az szerintem az ADHD-snek főleg a negatív megnyilvánulási formája. Ennél sokkal többet jelent az, ha valaki ADHD-s (remélem, hogy nem csak az van, hogy "kemény lesz"). Van esetleg más megközelítés is? Nem mintha nem értenék egyet, csak arra gondolok, hogy mit lehet kihozni belőle.

Én a Ritalint néhány hónapig tökéletes megoldásnak találtam, később már nem voltam olyan biztos benne, hogy jó hatással van rám. Most már nem szedem. Korábban dicsértem és örültem neki, most már egyáltalán nem vagyok biztos benne. Őszintén érdekel, hogy mi mást tudsz még. Gyakorlati dolgokra gondolok. Ami kortalanul használható (így a kérdezőnek is).

(Az ADHD pszichiáteremmel most már nem vagyok elégedett.)

Mert nyilvánvalóan nem a figyelemzavar és a hiperaktivitás a fő gond, ami egyébként az ADHD elnevezés alapja, mert félrevezető. Ezt több ADHD-s is elmondta a kezelőorvosának és ezzel én is maximálisan egyetértek.

(Privát üzenetben is örülök neki - bár nyilván jobb itt, mert másnak is hasznos lehet.)

Hogy a kérdezőnek is írjak olyat, ami esetleg hasznos lehet:

Az agy amigdala része másképp működik, ami az érzelmekért is felelős (videóval):

[link]

Ha nagyon általánosítani akarok, akkor az egyik legfontosabb az, hogy úgy érzed, érezheted, hogy folyamatosan provokál téged. Ne idegesítsd fel magad ezen, a negatív dolgokra ne reagálj, hagyd figyelmen kívül, a pozitívat ott és rögtön dícsérd, "jutalmazd", de csak annyira, amennyire a helyzet a maga természetességében adja, tehát ne legyen túlzó( nagyon okosak és érzékenyek, az üres dícsereten keresztüllátnak). Ezek a gyerkőcök a látszat ellenére nagyon szorongóak, bizonytalanok, maximalisták és állandóan elégedetlenek önmagukkal, úton útfélen csak a bántást kapják, fontos, hogy te más legyél. Ez nem egyenlő az engedékenységgel, azzal nem fogod őt megnyerni magadnak, csak a rossz dolgokat hozza elő. Sajnos nem tudsz előre tervezni, az ő adott állapotához, kedvéhez kell majd alkalmazkodnod.

Ha ügyes vagy, örökre a szívébe zár. Nagyon szeretetteljes összetett kis személyiségek, igazi kincs, ha megnyered a bizalmát.

2esnek, ismerem a gyerekem azon tulajdonságait, min változtatna, ha tehetné. Ezek az "adhds részek", amiket utál és nehezen fogad el, utólag meg hülyeségnek tartja és nem akar ilyen lenni, de nem megy neki máshogy. Előnyöket is írtam, illetve lehetőségeket, hogy kösse le a gyereket.

Remek sportoló lehet a fáradhatatlan, sokfelé figyelő, nem kitartó gyerekből, ha van mellette egy hajcsár edző, és nem csapatsportot játszik.

Kamaszkorig a hiperaktivitás is gond, suliban meg a figyelem, mert érdekesebb minden, mint a tananyag.. Kamaszkorban meg bejön a hibakereső mindent jobban tudok magatartás, ami általános. Ha elsőre bejött a ritalin, ne hagyd abba. Akinek nem hat, elsőre sem hat. Jócucc, akinél hat, az látványosan megül tőle és koncentrál, higgadtabb, nem mocorog, és mivel kevesebb kudarc éri, ezért jobban is érzi magát.

Felnőttként javaslom próbáld ki a xanaxot, a legkisebb adható mennyiség FELÉT, elképesztő érzés, hogy tompít az érzelmeken. Egyetlen egyszer megéri, utána sokkal jobban érzed magad, mintha ura lennél magadnak, és később is jobban működsz, miután egyszer megtapasztaltad az érzést, hogy uralod a tetteid, gondolataid. Nekem bejött, bár én csak szorongok, nem vagyok érintett adhdban(aggódok a gyerekért), bár a doki szerint impulzív vagyok.. Nyilván a pszichiáterrel beszéld meg, és ha engedélyez egy fél szemet, egyszer próbáld ki! Máshonnan ne, csak tőle, nekem hasznos volt EGYSZER.

2-es vagyok. Köszönöm a választ! Csak azért irkáltam, mert nagyon ráismertem a gyerekkori érzelmeimre, belső világomra - és hogy mire lett volna szükségem. :) A 3. válasz is talált nálam is.

Egyébként olvasni is imádtam, már kis koromban is, nagyon el tudtam merülni a regényekben, ha elég érdekesek voltak.

A számítógépes játékokat is imádtam - és rengeteget dühöngtem, amíg nem ment tökéletesen valami. Azt hiszem, jobb lett volna kerülni.

Nekem 11 éves adhd-s a fiam. Elég durva dolgai voltak, vannak még most is néha. Elég az hozzá, hogy már túl vagyunk egy iskolaváltáson.

Több babysitterünk is volt (főleg költözés miatt kellett váltani). Én nem mondtam megy egyiknek sem, hogy adhd-s. Talán észrevették, hogy kicsit fura, talán nem. De nem mondtam meg, mert nem akartam, hogy negatívan álljanak hozzá, vagy esetleg elutasítsák. Ő ugyanis mindenki felé nagyon nyitott, és nagyon szereti az új embereket. Ha vele foglalkoznak, akkor azért különösen hálás. Soha nem volt panasz egyik babysittertől sem rá, egyik sem mondta, hogy ne tudta volna kezelni.

Játssz vele, mint akármelyik normális gyerekkel. Kérdezd meg, hogy ő mit szeretne csinálni. Biztos van kedvenc játéka, és a szüleinek biztosan nincs elég ideje, hogy játsszanak vele. Nagyon hálás lesz neked emiatt.

Amúgy az enyém nagyon hangosan beszél, gyakorlatilag folyamatosan ordít, akkor is, ha nem ideges. (Füle rendben, folyton a fülészetre küldik, de ez is adhd-s tünet). Ha nem úgy alakul minden, ahogy szeretné, hajlamos dühöngeni, de idegenek előtt azért általában vissza tudja fogni magát.

A számítógépes játékokat szereti ő is, és azzal elvan órákig, és sajnos odavág, ha nem úgy sikerül, ahogy szeretné, már több kárt is okozott ezzel. Viszont én nem azért hívok babysittert, hogy leültesse a gép elé, szóval én azt kifejezetten kértem, hogy ne gépezzen. Esetleg megbeszélhettek egy időkorlátot, hogy mennyit játszhat, ha már végképp nem tudod mással lekötni. Egész nap semmiképp ne menjen, mert felpörög tőle.

A napirend az nagyon fontos, beszéld meg vele előre, hogy aznap mit terveztek, és mikor, milyen sorrendben. És esetleg mondd neki előre, hogy tudod, megbeszéltük, hogy még fél órát játszol, és aztán lefekvés. stb

8-as, nem értem a kérdésedet.

Természetesen, ha otthon ültök egész nap, nem kell megmondani, de ha program van, akkor előre szólni kell az ilyen gyerekeknek.

Esetleg a kritikán kívül van valami építő jellegű tanácsod?