Hogyan fogadtassam el a párommal, hogy a lányának gyógypedagógiai iskolába kellene járnia?

A melegeket ne sorold ide, mert semmi kapcsolata nincs a témához (gyerek nem meleg, nem betegség, és nem kell neki ugyan azt 8x elmagyarázni az órán. stb)

Egy 10 éves elsős pedig egyenlőre lehet h még csendes és aranyos. Még! Meddig?

Akár mennyire akarunk integrálni, a gyerekek nem fogadják el (többnyire) emiatt szegény teljesen frusztrált lesz. Siker élménye semilyen téren nem lesz az iskolában. Még átlagos gyerekként is stressz forrás a suli. Akkor egy ennyi idős gyereknek, aki egyértelműen gyengébb, valamilyen szinten fogyatékos, szerinted mennyire élvezi majd a minden napos vegzálást?!

Mi is az elején (bár mi már szinte felnőttek voltunk) toleráltuk a srácot (minden mondatnál visszakérdezett, nem tudott a tanár diktálni, mert ő mindig lemaradt, így volt h egy anyagot három, 3 tanóra alatt tudott leadni a tanár) aztán baromira meguntuk. Nem csak mi. A tanárok is. Mivel anyuka nem fogadta el h a gyerek ilyen, így esély nem volt arra h magántanulói státusz legyen, nem felelt meg neki hogy óra után lefénymásoljuk az egyikünk jegyzetét. Felajánlottuk, Ő meg közölte h neki nem kell, mert ő os tud jegyzetelni pont mint mi (tehát ő is elhitte h ez neki ugyan úgy megy, pedig NEM) aztán a tanárok tettek artól h kiessen a rostán. Igazából semmi extra. Leadták az anyagot, ahogy kell. Ő meg nyilván nem tudta követni.

Hát biztos jó érzés lehetett neki

Mert a többi betegség? Azt hiszed egy értelmi sérült beteg? Csak máshogy működik, pont úgy, ahogy egy meleg, egy autista, egy laktózérzékeny, meg bármelyik másik nem átlagos ember! Átlagos emberből egyébként egy marék van kb, a legtöbbekkel van valami, amiben eltérnek a többiektől, csak mivel mélyen hallgattak róla évekig, most kezd csak nyilvánosságot kapni pár dolog(autizmos, down felvonulás, egyik sem betegség!), kezdték az emberek felismerni és felvállalni az ilyeneket.

Sok enyhén értelmi sérült csendes és aranyos, olyan kis visszahúzódó, egyszerű, elvan a sarokban, nem verekszik, nem tombol.. Tökéletesen beleillik a viselkedési normákba! Egyébként a gyerekek nagyon elfogadóak olyan 5 éves korig, aztán kis szemetek olyan 16 éves korig, viszont az értelmi sérültek nem csak eddig élnek ám, hanem meg kell tanulniuk beilleszkedni a következő hatvan évben a társadalomba. A gyerekeknek kell folyamatos érzékenyítés egymás iránt a kritikus korban, hogy aztán felnőttként is érzékenyebbek legyenek egymás iránt! Meg amúgyis, nem tudom mennyi idős vagy, de az a legnagybb bajod, hogy az egyik társad kérdezgetett órán? Mikor volt ez? Manapság már egy csomó ped asszisztens van, de 15 éve is bőven voltak, akik a segítségre szoruló diáknak magyaráztak, nyugtatták vagy lefoglalták. A gyerekem sulijában minden osztályban van egy, aki egész nap velük van, reggeltől estig! Ezért csinálják páratlan az osztálylétszámot, hogy tudjon hol ülni órán.

Sikerélménye nem lesz? És? Lehetnek barátai, ha korrepetálják simán lehet közepes tanuló, illetve nem az iskolából áll az élet, járhat különórákra, megtalálhatja önmagát sportban, művészetben vagy bármiben. Nevetséges leírni, csak azért, mert ti utáltátok őt! Tudtátok, hogy értelmi sérült? Mi is utáltuk a más gyerekeket, meg a nem másokat is, engem is utáltak sokáig, erről szólt a suli.. náluk sosem volt érzékenyítés, nem voltunk tudatában a különbözőségeinknek, sosem kellett elfogadnunk senkit, a mi közegünk olyan volt, hogy aki más, utáljuk ki. Nem csak azért, mert szemetek voltunk, persze azok is voltunk, de azért, mert sosem nevelt minket senki elfogadásra és alkalmazkodásra, senki sem beszélt másságokról semmilyen téren, kirekesztő közegben voltunk, ami tele volt titkokkal, mindenki titkolta a gyengeségeit.

Egyébként meg szerinted kinek élete tragédiája, hogy nem tudja az anyagot elég jól? Mázlim van, mert a gyerekem okos, erre nem látok rá, de én arra tanítom, hogy mindenki másban jó, ő szuperül számol és olvas, más meg elképesztően rajzol, a harmadik meg szépen tornázik és mind értékes. ÉS mondom, ez csak enyhe ért fogy, észre sem veszed a játszótéren, kinek van ilyen diagnózisa, általában ők a türelmes, csendes, egyedül játszó szófogadó gyerekek, akik simán válaszolnak, ha kérdezel valamit. Nem szabad őket berakni egy csomó viselkedészavaros gyerek közé, belőlük lesz az áldozat.. és mondom, vagy középsúlyos ért fogyok, vagy viselkedésproblémásak(ez a kettő gyakran jár együtt) jár szegregáltba. Őket sem lenne szabad összeengedni, mert kicsinálják egymást érzelmileg., osztályonként egy viselkedészavaros, egy tanakos kellene, egy ételérzékeny vagy más egészségügyi gondos, meg ilyenek.. mindet integrálva persze, és egy pedasz a viselkedészavaroshoz, aki a tanakosnak segítene.. Én így csinálnám. Jelenleg ki kell menteni az enyhén érintett bármilyen gyerekeket a szegregáltból..

Amúgy pont az értfogy gyereket nem érdekli annyira, mint mást, hogy milyen a teljesítménye, a legtöbb perfekcinista meg teljesítményszorongó ép értelmű, mert ennek a súlyának a felfgásához ép értelemre van szükség.. Kicsit biztos zavarta, de nem nagyon. Ilyenekkel simán együtt lehet és együtt is kell élni!

"Szerintem a szülőknek be kéne látni, hogy az, hogy kisegítő iskolába jár, nem szülői ""szégyen""

Nem arról van szó, hogy szégyen. Arról van szó, hogy ott elveszik a gyerek, még annyit sem tanul meg, amennyire képes lenne. Az csak egy gyerekmegőrző. Aki oda adja a gyerekét, az azt jelenti, hogy már lemondott róla. 9 év után adnak 6 osztályról bizonyítványt, aztán kapnak valami kamu szakmát, pl. virágkötő, és egész életében a szülei fogják eltartani, mert nem tud elmenni sehova dolgozni. Ezért aki teheti küzd az integrálásért.

(Persze nem ez az elmélet, ki van írva, hogy egyénre szabott tanterv, blabla. De nincs elég tanár, na meg nettó 150.000 Ft-ért szerinted mennyire motiváltak ott a tanárok? A legtöbb a minimumra törekszik, és telebeszéli a szülők fejét, hogy a gyerek úgysem képes többre. Tisztelet a kivételnek, de sajnos ez az általános tapasztalat.)

Ráadásul azért mentek el a szülők kivizsgáltatni, hogy a Szakértői Bizottság mondja meg, hogy lehet-e integrálni, vagy nem. Ez nem a szülő kompetenciája eldönteni. Persze valamennyire ők is rugalmasak, de egy enyhe értelmi fogyatékkal még simán az integrálást szokták javasolni. Az más kérdés, hogy a gyereknek szemmel láthatóan több segítségre lenne szüksége. Sajnos az otthonoktatás alatt sok gyerek kallódott, mert a szülők dolgoztak, és nem tudtak leülni a gyerekkel tanulni. Én is adnék neki még egy esélyt, szerintem ne szólj ebbe bele. Azt pedzegethetnéd esetleg, hogy vigyék el a gyerekpszichiátriára, nézze meg ott is egy szakember.

Pont ahogy a 34es írja, annyit tennék hozzá, hogy szerintem nem szemetek és nem feltétlen beszélik tele a szülők fejét(Amiket én ismerek), hogy a gyerek nem képes többre, hanem úgy mennek oda, hogy jajj szerencsétleneken segíteni kell, csoda ha csinálnak valamit. Szerintem pont a semmiért dicsérik agyon a gyereket és nincsenek elvárások, hogy ne sérüljön a kis lelkük, hogy nekik nehéz valami.. (én ilyen cukin lekezelő megértő gyógypedeket ismerek). Szerintem kell, hogy legyenek követelmények, amiket erőfeszítéssel tudnak megugrani, ne hagyják őket nyerni a játékban.. Ez nincs meg az egymiben, és nem is nagyon van személyreszabás, mert a nehezebb gyereket nehezebb kiismerni. Amíg én ráparancsolok, hogy üljön vissza és csinálja, amikor nyafog, addig az egymis úgy néz rám, mintha sátán lennék, hogy szegény autista gyerektől miket várok és mennyire nem kedvesen szóltam rá. De a gyerek visszaül és megcsinálja. Neki nem ül vissza, de ők nem is követelik meg.. Amúgy van egymiknél is külön tanakos meg értfogyos rend, de a tanakos is nagyon laza, és igen, ott két év egy év anyaga, és az első két osztály gyakran össze van vonva..

Nem lenne előrébb a gyerek, ha járhatná újra sokadszorra is az elsőt két évig, akkor még inkább az integráló! Szülők fizessenek ped asszisztens, vagy harcolják ki a sulitól!

Amúgy én csak rendes gyógypedeket ismerek(Egyet kivéve), de mind az a dédelgető, megértő, és kicsit lekezelő típus. A gyerekem pl csodásan rajzol, szépen fest(átlag gyerek mércével is meghaladja a korát) de épp nem akart, a csaj új volt és ott mutogatta a 3 pacát, hogy milyen gyönyörű, a gyerekemnek nagyon jó a színérzéke.. Hát majdnem padlót fogtam, és láttam rajta, amiért gonosznak tart, hogy nem dicsérem meg, csak lenyomok egy "szép lettet", amiért képes volt rányomni az ecsetet a papírra..

Szóval én ilyen gyógypedeket ismerek, szerintem ez lekezelés, még ha jószándék is vezérli.. meg tudom most menő vekerdy meg a gyereklélek, de kell, hogy legyenek elvárások, hogy tudjanak szintet lépni, hogy érezzék, hogy ők olyanok, akiktől el lehet várni, mert meg fogják tudni csinálni(elsőre vagy többedik próbálkozásra). Lehet, hogy a kiscsajszi most megy harmadszor, de elsőre nem kapott segítséget, második covid volt(akkor sem kapott), most viszont naponta kellene vele ülni két órát suli után, meg hétvégén pár órát és gyakorolni! Menni fog neki is!

35-ös ez is igaz. Amikor én elvittem a fiamat a Bizottsághoz, 10 perc után elkezdett ásítozni, és kijelentette, hogy ő nagyon fáradt. És le is írták, hogy 10 percig tud figyelni. Azt hittem padlót fogok. Bent voltam, de a lelkemre kötötték, hogy nem szólhatok. Pedig én bizony rászóltam volna, hogy elég a nyafogásból, és most már erőltesd meg magad. Valahogy azt tanulta meg ezekből, hogy a "jaj, fáradt vagyok én ehhez" az egy varázsige, és akkor nem kell csinálni semmit. Aztán én találtam egy olyan gyógypedagógust magánban, aki elmagyarázta neki, hogy ez azért nem így működik az életben. Én is fáradt vagyok, a tanító néni is fáradt egy esős novemberi reggelen, de ez nem mentség semmire.

Egyébként én azért írtam, hogy az a cél, hogy a szülővel megértessék, hogy a gyerek nem képes többre, és nem a gyerekből akarják kihozni a legtöbbet, mert ezt nekem konkrétan egy autista osztályfőnök mondta nekem. És tudok olyan gyerekről, akit kivett abból az osztályból az anyja, és magántanulóként elvégezte a 8 osztályt. Igaz, az anyja tanult otthon vele, és vért izzadt, de igazából ezt a speciális iskolának kellett volna megtenni, de ők inkább azt mondogatták, hogy a gyerek úgysem képes rá.