Hogyan fogadtassam el a párommal, hogy a lányának gyógypedagógiai iskolába kellene járnia?
10 éves a kislány. Egy végtelenül rendes és kedves teremtés, de sajnos érezhetően vannak nála bajok. Ezt sem az anyja, sem az apja nem akarja belátni még a szakértői véleményét is kétségbe vonják. Most úgy tűnik, amíg csak tudják, húzzák az időt, hogy nehogy szegregált intézménybe járjon és fogalmam sincs, hogy mire jó ez nekik. Ez már a harmadik iskolája lesz szeptembertől és megint úgy vannak vele, hogy na, ez lesz a jó, itt majd sikerülni fog. Nem akarják elfogadni, hogy problémái vannak és egy intézmény hiába integráló, mégsem minden nehézséggel küzdő gyerekre vannak felkészülve.
Hogyan tudnék segíteni a páromnak, hogy legalább ő elfogadja a helyzetet?
Pszichiáterrel kell megbeszélni, ha nem látja értelmét, úgysem írja fel. De ha egy gyerek erősen figyelemzavaros, és nem tud 5 percnél tovább koncentrálni, akkor nehezen tanul meg bármit is. Az enyhe értelmi fogyatékot is kritikával kezelném, a figyelemzavaros gyerekeknél nagyon nehéz IQ-t mérni, mert ha elfárad, nem teljesít. Nem azért, mert hülye, hanem mert már nem tud rá koncentrálni.
Az én fiam adhd-s, 88-as IQ-t mértek neki, alig akarták felvenni a helyi suliba, és nagyon félt a tanítónő, hogy mit fog vele kezdeni. Matek 4, de csak azért nem 5, mert sokszor elnézte dogában a számokat.
Amúgy a 88 az még nem számít a Szakértői Bizottságban értelmi fogyatéknak. De ismerek olyat, akinek 60-as IQ-t mértek, és most megy 8.-ba integrált suliban. Igaz, hogy matek 2, de legalább elvégzi.
Én elvinném a gyermekpszichiátriára, kérnék alternatív szakvéleményt. Ingyenes, lehet vinni ott is pszichológushoz, gyógypedagógushoz. És nem egy alkalommal mondanak véleményt, hanem hónapokig, évekig lehet oda járni. Ha ők is azt mondják, hogy nem lehet integrálni, akkor az jogos.
Kedves rendes gyerek, az ilyeneket imádják integrált keretek között, nem igényel semmi extrát, ha nem tud haladni, lemarad.. Ezt látjuk itt is.
Gondolom csak pár ponttal marad el a normál iqtól, ezért nem akarják szegregáltba iratni, amit teljesen megértek. Kikészítenék szerencsétlent, ha kedves rendes(meg amúgyis), szegregáltba a nehéz esetek szoktak kerülni akár normál iqval is, ha nem vállalja őket másik intézmény.. illetve enyhe ért foggyal jobb az integrált, azt nem értem, miért nem foglalkoznak vele többet.. napi korrepetálás és szülős felkészítés kellene mellé, hogy menjen neki, az otthoni oktatás alatt szárnyalnia kellett volna, hisz csak vele foglalkozik egy szülő. Meg mi az, hogy enyhe ért foggyal nem ment 2 év alatt az első? Szerintem kellene egy új iq teszt, lehet középsúlyos felé hajlik inkább, és rendesen foglalkozni kellene vele naponta. Semmilyen hátrány nem éri a többi gyereket, ha egy kedves rendes rossz tanuló is van az osztályban, a tanítók sosem ülnek le velük, hogy magyarázzanak.. egyszerűen lemarad.
Szerintem maradj ki a dologból, ha segíteni akarsz korrepetáld a kislányt vagy javasold a korrepetálást. Az elsős anyag irtó könnyű.
Nem tudod véletlen az iqját? Van mellette ped asszisztens? Ha adds, akkor eléggé be lehet lassulva, egy kis ritalin nem ártana neki, ha adhds, akkor meg a kedves rendes kérdéses, ők elég hirtelenek és aktívak.
Szerintem itt inkább elhanyagolás lehet, az okzhatja a gondot. Enyhe ért foggyal mennie kellene az elsős anyagnak.
Unokaöcsém és a szülei is hasonló esetek. A kisfiú kiskora óta látható volt, hogy nem a megfelelő tempóban fejlődik, körülbelül 4-5 éves koráig csak szavak szintjén beszélt. Az óvodában is látták rajta, így 1 vagy 2 évet fejlesztő óvodába járt, ahol valamennyire sikerült felzárkóznia. Mivel oviba 4 évig járt, 7 évesen (majdnem 8) ment iskolába, ahol ő is kétszer járt elsőbe. Most azt hiszem 13 éves, és most megy 6 vagy 7. osztályba. Én egy éve nem láttam körülbelül, és most amikor újra találkoztam vele, konkrétan megdöbbentem, hogy mennyire nem a korához képest áll a fejlődésben. A szülei természetesen nem látták be soha, hogy valami esetleges probléma lenne, pedig édesapám is orvos, így nyilván tudott volna segítséget nyújtani neki.
Ezzel szemben másik unokaöcsém autista, első osztálytól kezdve kisegítő iskolába jár, most megy ő is hatodikba. Rajta szinte annyira nem látszik, hogy aki nem tudja, meg nem mondaná, hogy autista. Idén már lehet normális iskolába is integrálódhat.
Szóval szerintem a szülőknek be kéne látni, hogy az, hogy kisegítő iskolába jár, nem szülői ""szégyen"", hisz ezzel tudják biztosítani a gyermekük legmegfelelőbb fejlődését.
25, szerintem meg aki nincs benne, csak kívülről lát valamit és félinformációi vannak, nem kellene beleszólnia!
Tudod te, mi megy egy szegregált közegben? Mert én tudom. Azt is tudom, hogy akinek akkora mázlija van(mert ez mázli kérdése, nem fejlesztésé!), hogy a gyereke csak enyhén érintett akármiben, az integráltatja a gyereket, hogy ne fogja vissza a sok szintben nem vele együtt lévő súlyos eset a szegregált oktatásban. Aki mind tündébogyók a maguk módján, de rohadtul nem a fejlesztés miatt lesz egy közepesen érintettből enyhe eset, hanem mert enyhe esetnek született. A fejlesztés egy lehetnyit segít csak!
Nekem vannak szegregált és integrált oktatásban résztvevő ismerőseim is, továbbá ilyen gyereket nevelek és volt szegregálva is, meg integrálva is. NEM SZABAD egy nehéz esetet betenni a sok nehéz eset közé, mert csak rosszabb lesz, nincs jó viselkedésminta, frusztráló a sok szélsőséges inger számára és hiába jut egy pedagógus kevesebb gyerekre, azoknak a gyerekeknek egy egész pedagógus kellene fejenként.
A legjobb módszer az integrálás és a pedagógiai asszisztens, ezzel nyer a legtöbbet a gyerek. Az auti ismerősöd kivirágzott volna integráltan is, sőt, talán sosem látszott rajta annyira, hogy autista.
Mi baja lesz az osztálynak, ha lesz ott egy rossz tanuló? Semmi! Tele van a világ különböző téren gyengébb gyerekekkel, ettől mondjuk még lehet gyors futó. Viszont a szüleinek körülötte kellene pattogni, hogy közepes tanuló legyen, ne rossz.. Elsős tananyag enyhe értfoggyal, ennek mennie kellene, vagy el van hanyaglva, vagy nem enyhe ért fogy..
Egyébként én 12-13 évesen voltam hatodikos évvesztesként, kit érdekel, hogy 11-12 évesekkel voltam az ő szintjükön?(nem tanulásilag, viselkedésre) Semmi gond a későn érő gyerekekkel, inkább a korai érést kellene kicsit visszábbfogni..
10 éves elsős viszont már 4 évet húzott rá, az rettenet sok, nem tudom miért nem vizsgálják ki, miért nem tanítják jobban otthon!
Szép dolog az integrálás, de addig még nem volt ilyen osztálytársad, nem tudhatod h milyen. Nekem volt.
17 évese. (ez pont az a kor mikor már felfigja az ember h magáért tanul. És minél jobban figyel az órán, anál könny3bb)
Ekkor jött egy új oszt társ.20-21 éves volt. Mint kiderült edfig mindenhol átrugdosták évvégén stb. Egész életében nem volt sikerélménye az iskolában.
Anyuci pici fia volt (minden szünetben az anyjával telefonált) de a sok sikertelenségtől ez a jófiú kezdett agresszív lenni. A folyamatos (szerinte vicces) beszólogatásaival zavarta az órát. 20 percek is elmentek azzal h sírt egy rossz dolgozat után és könyörgött a tanárnak h adjon rá jobb jegyet stb.
Nem. 1 ilyen "nem odavaló" ember miatt az egész osztály szívhat.
Néha teljesrn jó fej volt. Szóval gondolom az elején vele sem volt magatartási probléma.
Nekem több is volt, de akkor még nem tudtam, csak, hogy a mi osztályunkan kevesebb a létszám és vannak rossz és buta gyerekek(a szüleim érzéketlen sggfejek voltak mindigis).
Neked is volt több is, csak egy gyereken akadt meg a szemed.
Emlékszem volt az osztályban egy verekedős fiú, aki mellett mindig ott ült a tanársegítő néni(ped asszisztens) alsóban, azt hittük a tanárt ellenőrzi és csak a rossz fiú mellett vol hely ugye. Jó párszor verekedett és sosem fogadott szót a tanároknak, de senkinek nem lett semmi extra baja. Egyszer volt "nevelőintézetben", emlékszem megkérdeztem tőle, hogy tényleg, és azt mondta igen. Gondolom pszichiátriai kivizsgáláson volt vagy ilyesmi, 15 éve semmiről nem tudtunk.. Aztán buta gyerekből és bukottból volt több is, illetve volt lány, aki nem járt matekra, mert fel van mentve.. Nagyon sajnálom azt a srácot, aki a gimis osztálytársunk volt, akkoriban még mindig semmit nem tudtunk erről, csak azt, hogy nem tud folyóírással írni és lassú és folyton nyitva van a szája. Szerelmes volt belém, én pedig ezért mégjobban utáltam, mint amúgy. Már tudom, hogy oxigénhiányosan születhetett, nem volt buta, csak lassú, diszes, ma mérnök. Tényleg utáltunk tiniként minden kicsit más srácot, a kis gimis osztálytársunkról, akinek folyton rezgett a lába, elhíreszteltük, hogy biztos ekizik, pedig visszagondolva tipikus adhds volt, hangos, beszólogatós, figyelmetlen, túlmozgásos.. ő volt a menő amúgy az osztályban, a tanárok is bírták, mert okos volt.
Minden suli integráló volt régen is, de akkora tabu volt ezeken a dolgokon és úgy kivetették akiről kiderült valami, mi gyerekek semmit sem tudtunk.. Komolyan, a csendes, de lassabban gondolkozó gyerekkel semmi gond sincs! Lehet remek művészetekben vagy sportban. Nálunk nem volt ért fogy, csak általánosban(ő ma szakmunkás, 4x bukott fiú volt), mert nagyon erős gimnáziumba jártam, de minden más megfordult nálunk. Volt laktózérzékeny, hátrányos helyzetű, szorongó, evészavaros, adhds és diszes is. Ezek persze az évek alatt nem derültek ki, utolsó évben kezdték csak felvállalni az emberek és terjedtek el a dolgok. Én voltam a szrongó, akinek pánikrohama volt és folyton bőgött, de akkor még semmit sem tudtam semmiről, és másik sem, csak, hogy érzékeny vagyok és gyáva..
Az osztályok tele vannak ilyenekkel, csak meg kell ismerni a másikat. Azóta eltelt 10+ év, sokkal nyitottabb a világ minden téren. Meleg srác is járt az osztályba, felnőttként tudtuk meg. Régebben mindenen tabu volt, ma már egy másik világ van, képesek az emberek elfogadni egymást! Pláne ha csak annyi a bajuk, hogy lassúak..
Jesszus, mert szerinted a csendes tanulásban rossz gyerek hogyan tartja fel a többieket? Semmivel sem többen, max ugyanúgy hisztiznek, hogy nem akarnak mellé ülni, és kinevetik valami olyan miatt, amiről nem tehet! Komolyan kit érdekel, ha Dórika nem tudja a választ arra, hogy mennyi kettő meg kettő? De látom sikerült a lényeget kiemelni! Képzeld a diszesnek, az autistának, az adhdsnak meg egyik másik embernek sincs semmi köze az értelmi sérültekhez, mégis ezen vagy fennakadva! Mindenki aki más, azt el kell fogadni és alkalmazkodni kis mérték hozzá! A melegeknél már remekül megy(többé kevésbé), nem ártana a tanulási nehézséggel küzdőkkel, az evészavarosokkal, más pszichés betegségben szenvedőkkel, különböző környezetből jövőkkel is ugyanezt tenni! Nem szelektálhatsz, hogy elfogadod az egyik másságát, a másikét meg nem!
Mindenki zavarhatja az osztály kis mértékben különböző formákban, a laktózérzékeny wcre folyton kikéredzkedő Dórika, a kérdésre válaszolni nem merő szorongó Danika, meg az tanakos Barbika, és a HHH Józsika és a meleg Julika is, meg mindenki más is. Hiszen ők együtt egy osztály.
Lehet azon balhézni, hogy Julikával senki nem akar egy csapatban lenni, és ezzel megy az idő, meg az is lehet, hogy Barbikával nem akarnak egy csapatban lenni, vagy a tökéletesen átlagos Zsófit nem bírják épp, mert ciki zenét hallgat és ő van kiközösítve, nehezítve az óra menetét..
Bármi lehet, mindig ki kellene állni a peremen lévőért, akár önhibájából, akár önhibáján kívül van miatta fennakadás. Elfogadni mindenkit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!